81318. lajstromszámú szabadalom • Gyorsírógép
alá esnek azok a gyorsírógépek is, melyek bár a rendes betűkkel, de a rendestől eltérő sordakulatokkal (pl. különböző, rendszertelen hézagokkal váltakozó 5 betűcsoportokkal, illetve egy-egy sorban csak egy-egy szó leírásával dolgoznak.) Mindezekre való tekintettel a gyakorlatban való általános elterjedést csak attól az elvtől várhatunk, mely szerint a 10 szótagok vagy rövidebb szavak leírása több billentyűnek egyidejű leütésével tör ténik, ami azáltal válik lehetővé, hogy a gép a rendes (egyes betűknek megfelelő) billentyűzetet többszörösen tartalmazza, 15 vagyis annyi — lényegében azonos — billentyűzettel van ellátva, ahány betűt akarunk egyidejűleg leütni. Ha pl. a fenti példában említett „alma" szót akarnók leírni, úgy a gépnek ily esetekre négy, 20 egymás alatt vagy célszerűbben egymás mellett elhelyezett billentyűzete közül AZ elsőből kiválogatjuk CLZ ffSi ' betűt, a második billentyűzetből az „1" betűt, a harmadikból az ,,m" betűt és a negyedikből 25 ismét az „a" betűt, mire az említett billentyűkre helyezett ujjainkkal a négy betűt egyszerre ütjük le. Noha a többszörös billentyűzet a gép terjedelmét bizonyos mértékben természetesen növeli és 30 a billentyűzetekből több betűnek gyors kikeresése némileg nagyobb előgyakorlatot kíván, az ezen körülményekkel járó hátrány elenyészik ama rendkívül naj,y előny mellett, melyet a teljesítőképesség-35 nek igen n"gy mértékben való fokozása nyújt. Nyilvánvaló ugyanis, hogy — a fenti példánál maradva — négy betűnek egyidejű lenyomása esetén teljesen csak a négy kikereséshez szükséges idő marad 40 meg, de megtakarítjuk a négy külön lenyomásból, valamint a négy külön ujjfelemelésből származó időtöbbletet és A négy rövid szünet helyébe is csak egyetlen rövid szünet lép (két szomszédot 45 betűcsoport, vagyis két szótag vagy szó között). E rendkívüli időmegtakarításra való tekintettel különösen kiemelendő oly gyorsírógép létesítésének nagy fontos-50 sága, mely a gyakorlatban való általános használatra tényleg alkalmas. Mert javaslatba hoztak ugyan már olyan Írógépeket, az ú. n. csoportírógépeket, melyek az imént jelzett célra (egyes betűknek 55 megfelelő több billentyű egyidejű lenyomásával vrló írás lehetővé tételére) tö rekedtek, de azok a kitűzött célt gyakorlatilag kielégítő megoldással elérni nem tudták. Az eddigi ily gépek ugyanis kél csoportba oszthatok, melyek egyike ab- őt ban az elvi hiányban szenvedett, hogy a kitűzött célt az esetek bizonyos csoportjára csak részben volt képes megoldani, míg a másik csoporthoz tartozó gépeknél maguk a szerkezeti alapelvek .voltak gya- 6f korlatilag elvetendők. Az első csoportnál ugyanis, ha a gép pl. maximálisan négy betűnek egyidejű lenyomására volt berendezve, négynél kevesebb betűből álló csoport leírásánál is ugyanannyi helyül 7( kellett igénybevenni a papírtartóhengören, mint négy betűnek egyidejű leüte^.. esetén, vagyis pl. a „Leo" szó vagy szó" tag egyszerre való leírását úgy kellett eszközölni, hogy az „L" betűt az első bil- 71 lentyűzetből, az ,,e" betűt a harmadik billentyűzetből, az ,,o" betűt pedig a negyedik billentyűzetből kellett venni, úgyhogy a lenyomtatott szó vagy szótag az ,,'L" és „e" betűk között hézagot mutatott. 8( Ennek oka pedig abban volt, hogy itt a papírhenger szöktetése a rendes (a botűknek egyenként való leütésével dolgozó) írógépek módjára, vagyis akként történt, hogy a papírhenger szöktetése 8; mindig a megelőző leütés után, azaz az újabb betűknek megfelelő billentyűk érintése előtt fejeztetett be, természetesen azzal a különbséggel, hogy míg a rendes írógépeknél a billentyűk egyenké it 9< való lenyomásának megfelelően a szöktetés mindig egy betűhelynek megfelelt; közzel történt, addig a szóbanforgó csoportírógépeknél a szöktetés nagysáf e a mindig az egyidejűleg maximálisan le- 9; nyomható betűk számának felel meg. A csoportírógépek másik osztályánál ez a hátrány ugyan nem volt meg, de — mint említettük — a szerkezeti alapelvek voltak elvetendők. E gépeknél ugyan- n is az írás oly betűk? rokkal történt, melyek ugyan a rendes módon voltak ágyazva, de a betűket hordó külső felükön melgehetősen nagy mértékben hajlékonyan voltak kiképezve, úgyhogy ha pl. li négy billentyűt nyomfak le egyszerre, akkor sok esetben természetesen egymástól egészen távolfekvő pontokról előkerülő négy betűkarnak a betűket hordó hajlékony felét egy ferde vezeték kény- i szermozgásúan szorosan egymás mellé hajlította, úgyhogy a négy betű tényleg egymás mellé került, mi mellett a hajlékony karrészeknek ugyancsak szorosan egymás mellé került tövei közvetlenül a 1 betűkarok felütődése előtt egy eltolható rudazat segélyével a papírszánnak (jobbról balra való) előreszöktetését idézték
