81298. lajstromszámú szabadalom • Száraz desztillációs retorta elgázosító anyagokhoz

— 2 — mindkét oldalán való egyenletes eloszlását érjük el és elkerüljük, hogy az a tűzeső egyik oldalán halmozódjék fel. A henger forgatását valamely szokásos 5 (G) hajtóberendezéssel végezzük, melynek tengelye a kazánra csavart (H) szekrényen megy át s ezen a csak mérsékelt felmelegítésnek kitett helyen az (I) tömítőszelencével van tömítve. 10 A fűtőgázok a tűzesőbe a retorta ürítőoldalán lépnek be és az etetőoldalon hagyják el azt, úgy hogy az ellenkező irányban mozgó desztillálandó anyagot ellenáramban hevítjük fel s így először az ala-15 csony forrpontú, aztán pedig egymásután a magasabb forrpontú részek desztillálódnak. A gázokat már most ugyanazon övben, ahol keletkeztek, elvezetjük, úgy hogy 20 nincs alkalmuk forróbb felületek mentén áramlani. A forgó henger e célból a (K) nyílások sorozatával van ellátva, melyeknek középpontjai a hengerpalást kerületén vannak, mi mellett a külső kazánfal-25 ban velük szemben egy vagy több (L) elvezető csőtoldat van elrendezve. Hogy z desztillálandó anyagnak a mindenkori lefelé irányuló nyílásokon át való kiesését megakadályozzuk, ezen nyílások az (M) 30 süvegekkel vannak lefödve, amelyek csak az ürítőoldal felé vannak nyitva (N-nél), úgy hogy a desztillálandó anyag visszaemelkedése ki van zárva, a gőzök kilépésének azonban mi sem állja útját. 35 Ezen célt még más úton is elérhetjük, amennyiben a süvegek helyett az (a) csappantyúkat alkalmazzuk (3. ábra), amelyek fölfelé forgáskor saját súlyuknál fogva kinyílnak, lefelé forgáskor pe-40 dig a tűzeső fölött helytállóan megerősített (b) ütköző a hengerfalhoz nyomja azokat és ezután maga a desztillálandó anyag tartja őket zárt helyzetben. A fejlődött száraz desztillációs gőzök 45 már most a legrövidebb úton távoznak ezen (N) és (K) nyílásokon át a desztillációs térből és a dob és a külső köpeny között áramolva, csak rövid útat tesznek meg és csak hidegebb öveken át, hogy az 50 (L) elvezető csőtoldathoz jussanak, ahonnan kondenzátorba vezetjük őket. Az (O) ívbordák, amelyek a külső kazánköpeny belső felületén az elvezető csőtoldatok között vannak eirendezve, 55 megnehezítik az egyes övekben fejlődött gázok keveredését, úgy hogy már itt is elérjük a desztillátumok bizonyos mérvű frakcionálását. A forgó henger két sor (P) görgőre van ágyazva, melyek a kazánon oldalt vannak elhelyezve. Oldalirányú 60 eltolódás ellen a hengert vagy maga a hajtókerék, vagy pedig ennek közvetlen közelében elhelyezett vezetőgyűrű biztosítja, úgy hogy a henger szabadon ágyazva, a hőkitágulásban egy irányban or> sincs gátolva. A henger beszorulása vagy eltorzulása tehát ki van zárva, annál is inkább, mert nincs kitéve a füstgázok közvetlen melegének; továbbá túlnyomás vagy vákuum általi deformáció sem lehet- 70 séges, minthogy a henger nem zárt test. Erősen porló anyag esetén a gázokkal elragadott porrészek a sok nyíláson és ütközőfelületen már a dob belsejében leválnak, a maradék pedig a külső és belső 75 henger közti térben részben irányváltozás, részben a kibővült harántmetszet és az így létrejött kisebb gázsebesség következtében lerakódik. A belső henger külső felületén alkalmazott, ferdén állított (Q) 80 lemezek a lerakódott porrészeket ezután a henger ürítővégéhez szállítják, ahol a desztilláció maradékával együtt eltávolíttatnak. Lényeges előnyt biztosít továbbá a tűz- 85 cső excentrikus elhelyezése, minek folytán elkerüljük a desztillálandó anyag torlódását, amennyiben a forgás irányában mindinkább bővülő harántmetszet jön létre, ami a súrlódás csökkenését és így a forgás !»o megkönnyítését eredményezi. A lyuggatott (R) gőzcsövek alkalmazása, melyek a kazán homlokfelületén a szokásos módon belépnek és a tűzeső mentén vannak megerősítve, módot nyújt 95 arra, hogy a gőz azokra a helyekre hasson, melyeket a nyersanyag mindenkori sajátságai szabnak meg. A jelen találmány előnyei az összes eddigi száraz desztillációs készülékekkel 100 szemben sokfélék. Különösen a bevezetésben említett előnyöket érjük el. Azonkívül kiemelenő a joggal aggályos nagy tömítőszelencék elmaradása, amelyek az eddigi szerkezeteknél mindig forró övek- 105 ben voltak elhelyezve és oly méretűek voltak, hogy a tömítés úgyszólván lehetetlen volt. Ehhez járul még az ilyen szerkezetek beszerzésének és karbantartásának költségessége. A jelen találmánynál az no egyetlen tömítőszelence a hajtótengelyen van alkalmazva és ez oly kisméretű, hogy tömítése nehézség nélkül lehetséges. A hőkihasználás a lehető legtökéletesebb; melegkisugárzás alig lehetséges, 115 minthogy a fejlődött desztillációs gázok,