81242. lajstromszámú szabadalom • Berendezés kettős elektromos gép gyanánt kiképezett hajtómotorral bíró elektromos üzemű járműveknél az akkumulátortelepek töltésére

I Megjelent 1935. évi május hó í -én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEIRAS 81242. SZÁM. — Vll/g. OSZTÁLY. Berendezés kettős elektromosgép gyanánt kiképezett hajtómotorral bíró elektromos űzemű járműveknél az akkumulátortelepek töltésére. Mitzlaff György tengerészeti építőmester Kielben. A bejelentés napja: 1917. évi május hó 9-ike. Elsőbbsége: 1915. évi szeptember hó 6-ika. Elektromos üzemű járművek akkumo­latorjainak kívülről való töltésére eddig mindig olyan erőállomásokra volt szük­ség, melyeknek feszültségét aránylag tág 5 határok közt szabályozni lehetett. E célra az állomáson vagy mindegyik töltőgép maga a szükséges mértékben szabályoz­ható feszültség leadására alkalmasan kel­lett, hogy berendezve legyen, vagy pedig, 10 egy vagy több, állandó alapfeszültséggel biró gép jelenléte esetén, ezen főgépeken kívül még külön segédgépeket is kellett mindig elrendezni a töltőállomáson, me­lyek a megfelelő, az állandó alapfeszült-15 séggel ellentétes vagy ehhez járuló ellen-, ill. pótlólagos feszültség létrehozásával, a szükséges töltőfeszültséget létesítették kézi, vagy pedig önműködő szabályozás útján. 20 Mindkét esetben olyan berendezésekre volt tehát szükség, melyek a szokásos, ál­landó hálózatfeszültséggel dolgozó elektro­mos erőállomásoktól eltérőek voltak és minthogy ezen berendezésekhez, több, kü-25 lönböző töltési állapotú akkumulátortelep­nek egyidejű töltése esetén, ugyannyi töltő-, ill. segédgépre is volt szükség, mint amennyi akkumulátortelepet kellett tölteni, ezért az eddigi töltőállomások, 30 nagyszámú gépberendezésük, gépeik kü­lönleges építési módja és terjedelmes kapcsolóberendezéseik miatt, igen komp­likáltak és drágák voltak és igen kevéssé gazdaságos üzemet eredményeztek. 35 Ehhez járult még az a további hát­rány, hogy az említett fajtájú töltőállo­mások természetszerűen csak igen korlá­tolt számban voltak építhetők. Akkumu­látoros üzemű járművek, főleg hajók, ezért csak egészen kis számú töltőállo- 40 máshoz voltak kötve és így mozgási sza­badságukban igen korlátozva voltak. Bár állandó hálózatfeszültségű egyenáram majdnem valamennyi kikötőhelyen köz­vetlenül rendelkezésre áll, akkumulator- 45 telepek töltésére, külön segédeszközök nélkül nem tudták azt eddig felhasználni és szükség esetén úgy próbáltak magu­kon segíteni, hogy a felesleges feszültsé­get, nagy előrekapcsolt, pl. vízellenállá- 50 sokkal, lefojtották és ezzel szabályozták a töltőáram erősségét. Az ilyen töltési mód természetesen igen kevéssé gazdasá­gos, mert az energia igen nagy része an­nál veszendőbe megy. Ehhez járul, hogy 55 csak akkor használható ez az eljárás, ha a rendelkezésre álló hálózatfeszültség jó­val nagyobb, mint az akkumulátorfeszült­ség, azonkívül pedig az akkumulátortelep­nek egyes cellacsoportokba való körűimé- 60 nyes felosztására és csoportonkint való töltésére is szükség volt ott. A jelen találmány célja már most az említett hátrányok kiküszöbölése és elektromos üzemű járművek akkumulá- 65 torjai gazdaságos módon való töltésének lehetővé tétele tetszőleges, állandó egyen­áramú feszültségű erőhálózathoz való egyszerű kapcsolással és különleges se­gédeszközök nélkül. 70 Ezt a célt a találmány szerint azáltal érjük el, hogy a töltőáram szabályozására a töltésnél a jármű hajtómotorját hasz­náljuk fel feszültségcsökkentőként, ill. feszültségfokozóként a rendelkezésre álló 75 állandó hálózatfeszültségnek megfelelően,

Next

/
Oldalképek
Tartalom