80963. lajstromszámú szabadalom • Lapátolható anyagok aprítására szolgáló eljárás és ennek foganatosításához való berendezés

hogy ilyen szívós és rugalmas cellákat elszakítsunk, elroncsoljunk és felpattantsunk, anélkül, hogy a cellatartalmat megváltoztatnék, vagy elrombolnék. A 4. ábrában ezek a jellemzők erős nagyítással vannak ábrázolva és pedig egy aleuroncellához viszonyítva. Arra a célra, hogy egy szívós és amellett rugalmas képződménybe be lehessen hatolni, éles, kemény, kampó- vagy horgocska, szerű (62) szerszámok szükségesek, amiknek gyors egymásutánban kell a (41a) cellaképződményre hatniok, úgy hogy ha az egyik horgocska a legcsekélyebb mérv. ben is megsérti a cellafalakat, akkor lehetővé váljék, hogy a következő horgocskák már egy rést vájjanak. A kérdéses cellák csekély kiterjedése folytán a horgocskáknak mikroszkopikus apróságúaknak, amellett azonban keményeknek és éleseknek kell lenniök. Ezt a feltételt olyképpen teljesítjük, hogy kemény, vagy pedig edzhető anyagot, pl. acelat, véső vagy más alkalmas szerszám segélyével (63) bevágásokkal, illetve rovátkákkal látunk el. A véső ismételt behatásának nyomására a (64) felső szerszámfelületben barázdák barázdákra keletkeznek, de ezek között az anyag száz helyen is kidagad, közben felpattan és kiszálkásodik. Minden szálka egy-egy, az imént megkövetelt horgocskát képez és minden főbarázda főcsatornát képez valamennyi, esetleg fennakadó cellafalrészecskének elvezetésére. Kísérletek azt mutatták, hogy a helyes metszősebességnél a (63) főbarázdák száma centiméterenként legalább 16—25 kell hogy legyen. Ha a főbarázdák száma kisebb, akkor az ilyen cellafajták felpattantása nincs biztosítva. Az elektromos kemence is nyújthatja a jelzett tulajdonságú szerszámok anyagát. Gondoljunk csak pl. a sziliciumkarbidokra. Az olvasztó- és kristályosító folyamat helyes irányításával alkalmas szerkezetet és szemcséződést nyerhetünk. Egyéb mesterséges, valamint természetes kövek is használhatók jelen célra. A szerszám alkalmazásakor arról kell gondoskodnunk, hogy az aprítandó anyag munka közben (ellenállótest, vagy második szerszám képében) kellő ellenállásra találjon és hogy nyomó- vagy szívólég, de különösen szívólég folyton tisztán tartsa a munkahelyet, hogy a fogközök el ne tömődjenek. Az 5—8. ábra szerinti gép úgy van kiképezve, hogy egy (22) belső test, amit a hasítékszerű (23) nyílások (6. és 7. ábra) kivételével köröskörül egy (24) szilárd fal vesz köriül, egy (25) tok belsejében központosán forog, amely (25) tok vagy helytálló, vagy a belső testével ellenkező, vagy pedig emezével egyező irányú, de nagyobb sebességű forgást végez. A tok vagy egy darabban kemény, forgácshántóanyaggal, pl. karborundum, csiszolókő, homokkő, márvány vagy efféle van bevonva, vagy pedig a kellő számú késszerű, vagy pedig reszelővágású, vagy fűrészszerű fogakkal ellátott és egymás mellett tömören elrendezett (26) szerszámokból van összetéve, amik ugyanazt a hatást — t. i. a gyűrű felületén való metszést — teszik lehetővé. Amennyiben a szerszámgyűrű képzésére összetett szerszámokat alkalmazunk, akkor a (25) tok egy iirös gyűrűtestet képezhet, iigy hogy a (27) gyűrűüregen keresztül a (28) gyűrű irányában el lehet szini a képződő lisztet. Az elszívás felülről lefelé irányítottan is történhetik, mert az egyes hasítékszerű (23) kifolyónyílások között felülről lefelé menő (29) hézagok képződnek, amik az elszívást lehetővé teszik. A gép belső és külső teste már most metsző- és vágóhatás elérése céljából egy-, máshoz képest oly tömör közelségben forog, amennyire az csak gyakorlatilag lehetséges, úgy hogy csak egy rendkívül csekélyke hézag marad közöttük. Ezen két alkatrész finomsági beállítását és utánaállítását nagyon jól eszközölhetjük akkor, ha nem pontosan hengeresre ké-