80887. lajstromszámú szabadalom • Hüvelyes támasztófal

A múltban, mikor vasanyag bőven és aránylag olcsón állott az építőipar rendelkezésére, ez a hátrány elenyészett amellett az előny mellett, amelyet az ilyen rendszerű támasztófalaknak gyors és egyszerű kivitele nyújtott, a mai viszonyok közt azonban nemcsak azért kell takarékoskodni a vasanyaggal, mert drága, hanem magasabb közgazdasági érdekek is kívánatossá teszik, hogy minél kevesebb vasat használjunk el. Egy másik fogyatékossága ' a szádpallókból álló támasztófalnak —ami különösen kavicsos, görgeteges altalajban jelentkezik — az, hogy a pallóknak pontosan egymás mellé való lesülyesztése még a leggondosabb munkával is ritkán sikerül úgy, hogy a fal külső képe kívánni valót ne hagyjon hátra. Ennek a lcé; fogyatékosságnak a felismerése vezetett a jelen találmányra. A találmány tárgya olyan támasztófal, amelynek a szerkezetét a talajba lemélyíte:t oszlopokat körülvevő hüvelyek jellemzik, célja pedig: víznek, földnek vagy más talajnak a mai gazdasági viszonyoknak megfelelő szerkezettel való megtámasztása. A találmány alapgondolata a következő: Ha a talajba lemélyített, oldalnyomással hajlítással igénybevett oszlopnak valamely — például a talajban lévő — részét körülvesszük olyan hüvellyel, amely az oszloppal együtt hajlik meg a terhelés hatása alatt, akkor egyrészt az oszlopnok ezt a körülvett részét sokkal gyengébbre készíthetjük, mint abban iaz esetben, ha egyedül kellene viselnie a terhelést, másrészt pedig a hüvely szerkezetének és méreteinek a kellő megválasztásával a falhoz szükséges anyagokat sokkal gazdaságosabban kihasználhatjuk. Különösen áll ez arra az esetre, amelynél a cölöpöknek a földből kiálló része hátra van horgonyozva vagy ki van támasztva, amikor tehát a maximális nyomaték rendszerint a cölöpnek a földből kiálló részén lép fel. A hüvely és a cölöp közét ugyanis célszerűen kitöltjük valamely szilárd anyaggal, úgy hogy a két alkotórész egyformán deformálódik, ami egyúttal azt jelenti, hogy a terhelés tehetetlenségi nyomatékaik ós eredő rugalmassági tényezőik szorzata arányában oszlik meg közöttük. Ha pedig kitöltést nem alkalmazunk, akkor a közt oly kicsire választjuk, hogy az oszlop nem deformálódhat oly mértékben, hogy annak következtében eltörne. Mivel a hüvely tehetetlenségi nyomatéka átmérőjének körülbelül a harmadik hatványával nő: azért az általa átveendő terhelést átmérőjének és falvastagságának, esetleg ínég a köznek alkalmas megválasztásával bizonyos határig tetszésünk szerint szabályozhatjuk s anyagát gazdaságosan kihasználhatjuk. A hüvelyeknek a főrendeltetésük tehát az, hogy az oszlopokat részben tehermentesítsék. Emellett a szerepük mellett azonban nagyon célszerűen felhasználhatók arra is, hogy a közéjük vagy mögéjük helyezendő tábláknak a megtámasztására szolgáljanak, valamint arra, hogy ezeket! a táblákat teljesen pótolják. A hüvely kész állapotban helyezhető el az oszlop körül vagy a helyszínén készíthető magában véve ismeretes építési módozatok szerint. A hüvely az oszlopnak rendszerint csak a földből kiálló részét veszi körül, de alkalmas módszerekkel esetleg a földben lévő rész is körülvehető vele. A találmánynak ezeket a foganatosítási alakjait példaképen az ide csatolt rajzok szemléltetik, nevezetesen: az 1. ábrán az egyik foganatosítási alaknak az oszlopon át vett, a 2. ábrán ugyanennek a foganatosítási alaknak az oszlopok közt vett függőleges metszete, a 3. ábrán pedig vízszintes metszete látható. Ennél a foganatosítási alaknál az (1) oszlopok a talajba levert vagy más módon lesüllyesztett vasbetoncölöpökből állanak, amelyeket az altalaj fölötti részen körülfognak a (2) hüvelyek, a szerkezet kimerevítése pedig a (3) horgonyrúdból és a (4) faltömbből áll. Az 1. ábra vázlatosan azt is szemlélteti, hogv a cölöpnek az altalaj-