80548. lajstromszámú szabadalom • Futósúlyos asztali mérleg
Megjelent 1923. évi január hó 31-én. magyar Királyi SZABADALMI BÍRÓSÁG. SZABADALMI LEÍRAS 80548. szám. VII/f. OSZTÁLY. Futósúlyos asztali mérleg. paschka és társa cég budapesten. A bejelentés napja 1920 január hó 29-ike. A találmány tárgya futósúlyos asztali mérleg. A jelenleg ismert futósúlyos asztali mérlegek csak az esetben működnek pontosan, ha a súly függesztve van. Oly szerkezeti megoldásnál, melynél a teher csészéje a teher karja fölött van elrendezve, az alkalmazott csuklókban viszonylag nagy súrlódás keletkezik, ami a mérés pontosságát károsan befolyásolja. Ha emellett a teher nem közvetlenül az alátámasztási pont fölött, hanem excentrikusan fekszik, úgy külön nyomatékok és vezetőkarok forgáspontjaiban támadó, aránylag nagyobb erők keletkeznek. A jelen találmány mindezen hátrányokat kiküszöböli és külön csuklós vezetőrúd vagy vezető paralellogramm alkalmazását feleslegessé teszi, emellett a tehercsészének állandó vízszintes helyzetét, illetve önmagával párhuzamos sülvedését biztosítja, úgy hogy a teher súlypontja a mérlegelés tartama alatt gyakorlati értelemben véve ugyanazon függélyesben marad és a tehernek a serpenyőn való excentrikus elrendezése a mérés pontosságát nem befolyásolja. A találmány értelmében mindezen előnyöket azáltal érjük el, hogy a teher serpenyőjét a mérleg teherkarján legalább három ponton oly módon támasztjuk alá, hogy a teher serpenyő egyik alátámasztása közvetlenül a mérleg teherkarjára viszi át a teher létesítette reakcióerőt, míg a serpenyő másik alátámasztásában ható reakcióerő létesítette nyomaték a mérleg vázában lengethetőn ágyazott, egvkarú emelőnek kiképezett külön kar útján, melynek szabad vége a teherserpenyő alatt a mérleg teherkarjával kényszermozgású kapcsolatban áll, a mérleg teherkarjára vitetik át. A serpenyőnek a segédkar alkalmazása által elért osztott alátámasztása útján elérjük azt, hogy a mérleg teherkarján ható nyomatékok összege a karok hosszának, illetve az alátámasztási pontok egymástóli távolságának viszonyától függetlenül állandó. A gyakorlatban célszerűnek mutatkozott a mérlegserpenyő önmagával párhuzamos siilyedésének biztosítására a teherserpenyő közvetlen alátámasztásának a mérleg forgáscsapjától mért vízszintes távolságát ugyanolyan nagyra választani, mint a segédkar forgáscsapján'ak a serpenyő másik alátámasztásától mért vízszintes távolságát, de nem feltétlenül I
