80548. lajstromszámú szabadalom • Futósúlyos asztali mérleg

- á szükséges ezen méretek egyenlőségét be­tartani, legfeljebb a mérés alatt a teher­serpenyő síkja kissé elferdül. Ha ezen két méretet egyenlőnek választjuk, úgy ebből önként következik, hogy a segéd­karnak a teherkarra ható támadási pontja a mérleg forgáscsapja és a segéd­kar forgáscsapja közötti víszintes távol­ság felében van elrendezve, miáltal elér­jük azt, hogy a segédkar létesítette nyo­maték komponensei is pontosan ugyan­azok, mintha a teher közvetlenül a teher­karra hatna. A mellékelt rajzon a találmány tárgya példaképen vett foganatosítási alakjá­ban az 1. ábrán oldalnézetben, a 2. ábrán felülnézetben van feltüntetve. A rajzon a kétkarú emelő (A)-val, az alátámasztása (d)-vel, a felfüggesztési éle (G)-vel, a teherserpenyő (F)-fel, a tolható mérősúlyok (C)-vel, a pontos be­állításra és kiegyensúlyozásra szolgáló rögzítő egyensúly (E)-vel, a különálló segédkar (D)-vel van jelölve. A (D) se­gédkar (K) felfekvési éle a (b) alá­támasztásokon nyugszik. Az (F) serpenyő (f) alátámasztása az (A) kétkarú emelőre erősített (H) liaránt­rúdon kiképezett élen, míg az (F) serpe­nyő másik két alátámasztása a különálló (D) kar (cc) élein fekszik fel, tehát az (F) serpenyő három nem egy egyenesben fekvő pontban van alátámasztva. A (d) kar az (A) kétkarú emelővel a (G') bilincs útján kényszermozgású ösz­szeköttetésben áll és az erőt a (d4 ) és (e) élek viszik át a különálló (D) karral az (A) kétkarú emelő teherkarjára. A (h) és (G) élek közötti vízszintes távolság célszerűen egyenlő a (K) és a (c) élek közötti vízszintes távolsággal. Ezen feltétel betartása előnyös a teher­serpenyő vízszintes síkjának megőrzése céljából, azonban nem feltétlenül szük­séges. Szazadalmi igények. 1. Futósúlyos asztali mérleg, melynél a teher serpenyője a kétkarú emelő te­herkarja felett van elrendezve, azál­tal jellemezve, hogy a teher serpe­nyője legalább három nem egy egye­nesben fekvő ponton oly módon van alátámasztva, hogy ezen alátámasztá­sok részben közvetlenül a teherkarra hatnak, részben különálló egykarú emelő útján viszik át a teher létesí­tette reakcióerő által előidézett nyo­matékot a teherkarra, mely egykarú emelő az egyik vége körül a mérleg vázában lengethetően van ágyazva, míg másik vége a teherkarral kény­szermozgásu kapcsolatban áll. 2. Az 1. igényben védett mérleg, azáltal jellemezve, hogy a tehercsésze alátá­masztási pontjai a mérlegkar alátá­masztási pontja és a segédkar lengési központja közé esnek. (1 rajzlap melléklettel.) I'ailas nyomda, Budapest. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom