80417. lajstromszámú szabadalom • Szabályozó-berendezés tengelyhajtású és változó lökethosszúságú dugattyús szivattyúkhoz
nagyságú erővel, az ezzel ellentétes irányban pedig az erőraktározó nyomása a PoFh = pmJ' • Fh r k nagyságú erővel. Az (y) nyíllal ellenkező irányban tehát a (H) vezérlődugattyúra a Pm p • Fh — Pm fh = Pm Fh ( ^ ) nagyságéi eredményezett erő hat. Minthogy, mint fentebb einlitettúk f, fh Pk Fh ' ezért az (y) nyíllal ellenkező irányban ható eredményezett erő mindenkor pozitív és az és T j v értékek alkalmas megr k r u választásakor oly nagyra adódik ki, hogy a (H) vezérlődugattyú a tárgyalt esetben mindenkor pontosan és biztosan beáll a legnagyobb lökethosszúságnak megfelelő helyzetébe. Nem következhetik be tehát az a hátrány, hogy a (H) vezérlődugattyú valamely kisebb lökethossznak megfelelő helyzetben rögzítődik, ami a szivattyú legnagyobb szállított vízmennyiségét meghaladó vízfogyasztás hosszabb időtartama esetén az akkumulátor időelőtti kiürülését vonná maga után. Feltesszük most, hogy a vízfogyasztás olyan értékre csökken, mely kisebb, mint a szivattyú által szállított legnagyobb vízmennyiség. Ekkor a szivattyú által szállított felesleges vízmennyiség az (ml) csatornán át az akkumulátorba áramlik és a (K) dugattyút lefelé mozgatja. A (K) dugattyú felett uralkodó folyadéknyomás ekkor egyelőre lényegileg változatlan marad és a (H) vezérlődugattyú ennek folytán a legnagyobb lökethossznak megfelelő helyzetében nyugalomban marad. Ez az állapot addig marad változatlanul fenn, amíg a (K) akkumulátordugattyú (KI) rúdjának (k2) karimája a (P) rúgó felett elrendezett (N) nyomólemezre helyezkedik, a (K) dugattyú tehát csaknem legmélyebb helyzetét éri el. A (K) akkumulátordugattyú további lefelé mozgása most már csak a (P) rúgó összenyomása mellett lehetséges, a dugattyú felett és az (a2) nyomóvezetékben uralkodó folyadéknyomás tehát a (P) rúgó folytatólagos összeszorítása mellett kénytelen növekedni. Ekkor a folyadéknyomás által a (H) vezérlődugattyúra gyakorolt, az (y) nyíl irányában ható erő végül túlsúlyba jut az ellenkező irányban ható erőkkel szemben és így a (H) vezérlődugattyú a szivattyú lökethosszának csökkentése irányában indul most mozgásnak. A viszonyok alkalmas megválasztásával, főleg a (P) rúgó erősségének megfelelő megválasztásával már most minden nehézáég nélkül elérhető, hogy a (H) vezérlődugattyú mozgásának kezdetén még a felesleges vízmennyiségnek elég nagy törtrésze jusson be az (M) akkumulátorhengerbe, úgy hogy a (H) vezérlődugattyú és az ezen dugattyú által előállítandó vezérlőrészek gyorsulásakor meg nem engedett lökőhatások biztosan elkeriiltetnek. Miután a (H) vezérlődugattyú elérte azt a heylzetét, melynél a szivattyú által szállított vízmennyiség egyenlő a nyomóvezetékben bekövetkező vízfogyasztással, a (H) vezérlődugattyú nyugalomba jön. Ekkor a nyomóvezetékben olyan folyadéknyomás következik be, mely annyival nagyobb, mint a szabályszerű (pm ) üzemnyomás, hogy ez a nyomás a (H) vezérlődugattyúra a (p0 ) erőraktározónyomás által kifejtett erővel egyensúlyt tart. Egyidejűleg a (K) akkumulátordugattyú olyan magassági helyzetben, melynél a (P) rúgó annyira össze van nyomva, hogy a rugóerő és a (p0 ) erőraktározónyomás által a (K) dugatytyúra gyakorolt erő a fokozott folyadéknyomás által kifejtett erővel egyensúlyt tart, nyugalomba jön. Ha ekkor ismét olyan vízfogyasztás következik be, mely a szivattyúnak a legnagyobb lökethosszúságnak megfelelő szállított vízmennyiségét meghaladja, akkor a folyadéknyomás az (a2) nyomóvezetékben csökken, úgy hogy a (H) vezérlődugattyTira és a (K) akkuinulátordugatytyúra ható erők egyesúlya megszűnik. Mindkét dugattyú tehát most mozgásnak
