80346. lajstromszámú szabadalom • Berendezés a megelőzési szög meghatározására lövedékeknek légi járművekből való lehajításánál

műben a lövedékét a leihajítás pillanatától kezdve mindvégig függélyesen fogja maga alatt látni és a lövedék, ha azt az A pontban felszabadít juk, a B--C úttal esik előre, ha ez az út egyenlő a lövedék esési ideje alatt megtett repülési úttal. Ha (v,) a légi járműnek a talajhoz viszonyított saját sebessége, (t) pedig a (h) repülési magasságnak megfelelő esési idő, mely a légellenállásnak fent feltételezett elhanyagolása mellett a (h) magassággal a 1. kifejezés alapján függ össze (ahol (g) a nehézségi gyorsulás), úgy BC = v, . t. A (X) célt tehát a lövedék akkor fogja eltalálni, ha a cél ugyanazon (t) idő alatt érkezilk (Z) -bői .(C) -be, úgy hogy (Z C = v2t, ha v2) a cél saját sebessége. A megelőzési szöget tehát a v.t-v.t et ° ' li h egyenlet alapján kell meghatározni, ha (c) a repülőgép és a cél közti viszonylagos sebesség. A (t) esési idő az 1. egyenlet alapján a magasság függvényeképpen ismeretes : t = f fii) ... 3. Ha a 2. egyenletet differenciáljuk és a differenciált alakból „c"-t kiszámítva 2-ik egyenletbe helyettesítjük, akkor kapjuk, hogy d© sin 2© sin2p dt 2t 2 f (h) Ez a differenciálegyenlet áll fenn a lövedék lehajífásának pillanatában a fenti egyszerűsítő feltétel mellett. Ez az egyenlet lényegében véve már meghatározza a megelőzési szöget, mert ez főleg (e)-től függ. Pontos számítás, a levegőellenállás bizonyos figyelembevételével, a 2. egyenletnek megfelelő következő egyenlethez rezet: gh ós ha a természetes logaritmust sorba / tr fejtjük í^j Vjt normális felételek mellett kisebb, mint az 1.) és a kisebb melléktagokat elhanyagoljuk, a következő differenciálegyenlethez jutunk: d<p sin 2© 1 dt = 2

t

— ^v^tcos"® 2h Ez az egyenlet, minthogy a jobb oldal második tagja csak korrekciós tag gyanánt szerepel, az összes repülőgéptípusok számára közepes saját sebességet, továbbá közepes hajtási magasságot tételezve fel. közelítőleg a d © sin2© — const.cos3

© . , dt 2t • • • egyenletté alakítható át. Ez a differenciálegyenlet szolgál a találmány szerinti berendezés működési módjának alapjául. A lehajítás pillanata ezen differenciálegyenlet fennállásán ismerhető fel. Minden olyan készülék, mely a 4. egyenlet két oldalát, illetve ezek különbségét megvalósítja, a találmány szerint célzókészülék gyanánt használható. A mellékelt rajzok 2—5. ábráin a találmány szerinti berendezésnek két foganatosítás! példája van feltüntetve. A 2. ábrán a berendezés oldalnézetben, a 3. és 4. ábrákon pedig elől-, illetve felülnézetben látható. Az "). ábra a 2—4. ábrák szerinti készülék egy részének további foganatosítási alakját mutatja. A feltüntetett célzókészülék a 4. egyenlet két oldalának megfelelően két rendszerből áll. A (K) kézi forgattyú, a (Zl) fogaskerékpár ós az (1, 1) kúpkerékpár közvetítésével- az (S) végtelen csavart forgatja, mely az (Sn) csavarkerékszektort működteti, melynek segélyével az irányzókészülék, mely a feltüntetett esetben távcsőből áll, a (Dl) tengely körül forgatható. A forgattyú másrészt a (Zl) fogaskerekek, az (1, 1) kúpkerekek és a íZ2) fogaskerekek útján a szigetelt kontaktusrészekke] ellátott (Cl) tárosára hat, melv testzárlat útján a kis (V) telep egyik' pólusával van összekötve. A kontaktustárcsa ilv módon a for-