80228. lajstromszámú szabadalom • Pótlólagos fékhengerrel bíró légszívófék

kiképezve, önsúlya folytán marad meg zárt helyzetében. Az 1. és 2. ábrán rajzolt nyugalmi hely­zetben, az (1) fővezetékből a levegő ki­szivatásakor, az (5) pótlólagos fékhenger alsó kamrája, a nyitott (15) szelepen, an­nak felső kamrája pedig, (6) külön légtar­tályával együtt, az ekkor önműködően megnyíló (16) szelepen át, légteleníttetik. Ha most, a fékek meghúzása céljából, a légnyomást az (1) fővezetékben növeljük, akkor levegő tódul be innen a (11) vezeté­ken és a kényszermozgásulag nyitva tar­tott (15) szelepen át az (5) pótlólagos fék­henger alsó kamarájába, míg ellenben a záróhelyziftében rögzítve lévő (16) szelep levegőnek az (5) pótlólagos fékhenger felső kamrájába való betódulását meggátolja. Egyidejűleg, a (31) csövön át, levegő jut a (2) normális fékhenger alsó kamrá­jába is. A két, (2) és (5) fékhenger tehát egyide­jűleg működésbe jön és a (7) féktuskókat egyidejűleg a (8) járműkerék abroncsá­hoz szorítja. Mihelyt, a nagy féknyomás tolytán, a (8) kerék kerületi sebessége eléggé csökkent, tehát a súrlódási tényező a (7) féktuskók és a kerékabroncs közt eléggé növekedett és igy a (9) kiegyenlítő­emelő, a (10) rugó hatása ellenében, elfor­gott, a (18) háromkarú emelő, a (8) kerék forgási iránya szerint az egyik vagy a má­sik (22), ill. (23) nyúlvány körül, elforog és igy a (17) rúd, a külső légnyomásnak a (24) mcinebránra gyakorolt hatása ellené­bon, a (12) vezérlőszelep tokjában hossz­irányban eltolódik, úgy hogy mindenek­előtt a (15) szelep felszabadul (amennyi­ben ugyanis a (25) ütköző eltávolodik a (26) kartól) és önműködően (önsúlya foly­tán) záródik; csak ezután nyílik meg kényszermozgásulag a (16) szelep, ameny­nyiben ugyanis a (25) ütköző a (27) kart visszanyomja. Az (5) pótlólagos fékhenger felső és alsó kamrájának a (12) vezérlő­szelepen át való, igy létrehozott összeköt­tetése folytán ez a vezérlőszelep működé­sen kívül helyeztetik és igy most csak a (2) normáljs fékhenger működik tovább, i'igy hogy a (7) féktuskóknak a (8) kerék ab­roncsára gyakorolt nyomása csökken. Ha, a fékek megoldása céljából, levegőt szívatunk ki az (1) fővezetékből, akkor a (2) fékhenger dugattyúja a (7) féktuskó­kat elhúzza a (8) kerék abroncsától. A (17) rúd, a külső légnyomásnak a (24) hártyára gyakorolt hatásának segítségül vételével, az 1. és 2. ábrán látható nyugalmi hely­zetébe vitetett vissza, úgy hogy most a (8) pótlólagos fékhenger mindkét kamrájának és a hozzátartozó (6) külön légtartálynak légtelenítését engedi meg. A vezérlőszelepnek a 3. ábrán feltünte­tett foganatosítási példájánál az 1. és 2. ábra szerint csappantyúknak kiképezett (15), (16) szelepek (35) ill. (36) löketes sze­lepekkel vannak helyettesítve, melyek kö­zül az utóbbi hézaggal csüng (37) orsóján. Ez az orsó helyettesíti itt az 1. és 2. ábra (17) rúdját, mely egy (33) emelő segélyé­vel a (35) szeleppel úgy van kapcsolva, hogy ez a szelep, a 3. ábrán látható nyu­galmi helyzetében, kényszermozgásulag nyitva van, ellenben a (36) szelep ekkor önműködően zárva tartatik. A működés módja itt is pontosan ugyanaz, mint az 1. és 2. ábrának megfelelő vezérlőszelepnél. A 4. ábrán feltüntetett foganatosítási példánál az 1. és 2. ábra (15), (16) csap­pantyúszelepeit (39), (40) golyósszelepek helyettesítik, melyek (41), (42) kosarakba vannak helyezve. Utóbbiak egy az 1. és 2. ábra (17) rúdját helyettesítő (43) rúdon vannak megerősítve. A 4. ábrán feltünte­tett nyugalmi helyzetben a (39) golyós­szelep kényszermozgásulag le van tólva fészkéről, mig a (40) golyósszelep fészkén ül. Ha, a (18) emelőnek a (9) kiegyenlítő­emelő segélyével való elforgatásakor, a (43) rúd kifelé huzatik, akkor mindenek­előtt a (39) szelep fészkére esik le, mig a (40) golyósszelep csak akkor távolodik el fészkéről, ha már zárva van a (39) golyós­szelep. A működés módja itt is pontosan ugyanaz, mint az 1. ós 2. ábrán látható vezérlőszelepnél. Mint látható, a jelen vezérlőszelep, a fékek minden egyes meghúzásakor, az (5)

Next

/
Oldalképek
Tartalom