79960. lajstromszámú szabadalom • Eljárás árványi, növényi vagy állati kolloidok vizel oldatainak tisztí1tására és besűtítésére al elektromos áram segélyével
dójánál is végbemegy, amíg a kolloidok még más elektrolytokat is tartalmaznak a szabad savakon és bázisokon kívül. Optimumát azonban csak akkor éri el ez az elektroforésis, ha a kolloidokkal és a kolloidokhoz hasonló anyagokkal azonos irányban kizárólag hyroxyliónok vagy hydrogéniónok vándorolnak, míg a vízzel a bázikus vagy savas radikálisok ellenkező irányban választatnak le. A találmány értelmében tehát úgy járunk el, hogy a kolloidális oldatoknak tulajdonképeni elektroosmotíkus víztelenítése előtt az elektrolyteket eltávolítjuk az oldatokból. Ezt célszerűen az elektromos áram segélyével, egy báromcellás készülékben olyan diafragmák használata mellett végezzük, melyek a leválasztandó ionok fajtája szerint amphotérek vagy pozitivek, í 11 - negativek lehetnek. Azután bázisokat vagy savakat adunk hozzá, melyeknek megválasztásánál annyiban tekintettel kell lenni a kolloidok természetére, hogy a víztelenítendő anyagok kémiai vagy dynamikai tulajdonságainak minden károsítását gondosan el kell kerülni. Bázisok gyanánt főleg ezek jönnek itt tekintetbe: ammóniák, alkyl-aminok, ammoniumbázisok, ezek helyettesítési termékei és effélék, míg savak gyanánt az ásványi savak, egy- vagy több bázisú zsírsavak és aromás savak váltak jól be, amennyiben az elektromos áram folytán hasadást (szótbomlást) nem szenvednek. Ami az adalék mennyiségét illeti, a víz vándorlása természetszerűen annál intenzívebb és gyorsabb, minél erősebb az oldat bázis- vagy savtartalma; mindamellett az alkalmazandó pótanyagmennyiségnek a kolloidok labilitása és az alacsony hőfokok betartásának szüksége határt szab. Általában úgy fogjuk megválasztani a víztelenítendő folyadékok alkalesszenciáját, ill. savfokát, hogy ezek az értékek 1 /io normállúgnak, Ül. Vio normálsavnak feleljenek meg. A diafragmák megválasztásánál, a potenciál mellett, a diafragmák pórusnagysága is tekintetbe veendő. Ha a valamely oldatban jelenlévő kolloidok, bázikus anyagok hozzáadásával, anódikus irányú vándorlást szenvednek, anódigus diafragmául valamely, a kolloidok által áthatlan anyagot, katódikus diafragmaként pedig valamely, vizet és bázikus maradványokat egyenlő jól áteresztő anyagot választunk, míg ellenben az ellenkező feltételek teljesítendők akkor, ha a kolloid vándorlása, sav hozzáadásával, katódikus irányúvá van téve. Az elektromos áramot, a kolloidoldatok kívánt koncentrációfokának elérése után, még addig engedjük behatni, amíg a hozzáadott elektrolytnek legutolsó nyomai is eltűntek az oldatból. A víz elvándorlása az elektrolyt eltűnésével megfelelően csökken, hogy a teljes elektrolytmentességnél teljesen megszűnjék. A jelen eljárás előnyei, egyéb koncentrációs eljárásokkal szemben, első sorban annak a lehetőségében állanak, hog minden nagyobb mértékű felmelegedés és az ezzel egybekötött hátrányok elkerültessenek. A találmánynak' megfelelő elektromos eljárásnál a kolloidok minden megváltozása és dynamikus tulajdonságaiban való minden veszteség, amint az a szokásos besürítőeljárásoknál, a légritkított térben történő besűrítésnél is, a hőfoknöveke, dés miatt, előidéztetik, teljesen ki van zárva. Továbbá az áramfogyasztás az elektroforésisnél igen csekély és a mechanikus és termikus energiának más eljárásoknál észlelt, tetemes mértékű felhasználásával semmi arányban sincs. A kolloid-oldatoknak kémiai tulajdonságai sem szenvednek a találmánynak megfelelő víztelenítésnél, illetve besűrítésnél semmimnemű változást, míg pl. a begőzőlögtetésnél a kémiai tulajionságoknak legalább is részbeni megváltoztatása következik be. A találmánybeli eljárás nemcsak kolloid-oldatok víztelenítésére, illetve besűrítésére alkalmazható, hanem ilyen oldatok tisztítására is. Azt tapasztaltuk ugyanis, hogy kolloidok és hasonló anyagok nagyfokú tisztítását érhetjük el a szervetlen és | szerves tisztátlanságoktól, tehát, pl. az r