79881. lajstromszámú szabadalom • Gőzgép
8a—lOe. ábra az átkormányzó-szerv különböző állásainak megfelelő keresztmetszetek. A gőzgép nagyobb számú körijén elrendezett (1, 2) hengerpárból áll, melyeknek (3, 4) dugattyúi (5) rudak révén vannak egymással kapcsolva, amelyek csuklós és eltolható szervek útján támadnak a (6) imbolygó tárcsán, mely a (8) tengely ferde (7) kigörbítésén ül. Az (1) oldalról működő liengerpárok dugattyúi természetesen fázissorban működnek. Mindegyik henger (9), illetve (10) csatornával van ellátva, melyen át a friss gőz beomlik és a fáradt gőz ismét távozik. Mivel a gép két, oldala egyenlő, az alábbiakban mindenekelőtt az (1) hengercsoport vezérlését írjuk le és csak akkor hivatkozunk a (2) hengercsoport vezérlésére, ha az egész gép működési módjának ismertetéséről van szó. Mindegyik csoport hengereit ezekre közös vezérlőmű vezérli, mely célra a (8) tengelyen ülő és ezzel forgó (11) tolattyú van alkalmazva. Mivel minden hengerben minden körül forgás alkalmával a munkafolyam záródik és a fráziseltolás az egymásra következő hengerekben úgyszólván megfelel a forgássebességnek, úgy világas, hogy a hengereket egymásután gőzzel ellátó forgótolattyú, nevezetesen a mindenkor holtpontállásban vagy ennek közelében lévő dugattyúkat tartalmazó hengereket gőzzel ellátó forgótolattyú forgássebességének egyenlőnek kell lennie a gép tengelyének forgássebességével. A (11) forgótolattyú a (12) kamrát tartalmazza, mely a tolattyú (13) gyűrűcsatornájából indul ki, amely a (16) gőzbeömlméssel kapcsolt (15) tok (14) gyűrűkamrájával áll összeköttetésben, úgy hogy a gőz a (11) tolattyú forgása közben a (16) beömléstől a (14) kamrán és a (13) gyűrűs csatornán át jut a tolattyú 12 kamrájába. Ez utóbbi két (17) és (18) hasítékkal van ellátva, melyek váltakozva kerülhetnek a (9) hengercsatornákkal összeköttetésbe, miáltal a gép az egyik vagy másik iiaqpzs^)uiy/s».ia>[ ruqi; f sa g v. jr;>[o>[e} -iSBqoz.iumu.ioii uazg ^íjB^Ceq iKiqurajm.ia mutatja, melyből látható, hogy oly szélesek, hogy két szomszédos henger (9) csatornáira terjednek, vagyis mindenkor egyidejűleg két henger kerül a gőzbeömléssel összeköttetésbe. A (17) és (18) csatornák azonban egymáshoz képest olyként vannak eltolva, hogy az egyik a 3. és 4. ábrában alúl rajzolt hengeren kívül még a szomszédos baloldali és a másik még a szomszédos jobboldali hengerre is hat. Aszerint, amint tehát az egyik vagy másik hasítékot hozzuk a henger (9) csatornáial összekötttetésbe, az egyik hengeren kívül, amelynek dugattyúja éppen a löket végén áll, vagyis a 3. és 4. ábra szerint a legalsóbb hengeren kívül, még a bal vagy jobboldali szomszédos henger is a gőzkiömléssel jut összeköttetésbe, tehát oly hengerek, amelyeknek dugattyúi nem állanak a löket végén. Ebből következik, hogy aszerint, amint az egyik vagy másik vezérlőhasíték kerül működő állásba, a gépnek az egyik vagy másik irányban kell forognia, mert a forgásirányt a mindenkor második henger szabja meg, amelynek dugattyúja nem áll a löket végén. Arról van tehát csak szó, hogy a (17) és (18) vezérlőhasítékok és a (9) hengercsatornák között ezen váltakozó kapcsolatot létesítsük, amire a feltüntetett megoldási alaknál a csőalakú (19) átkormányzó-tolattyú szolgál mely a (20) géptok hengeres (15) nyúlványában, az (1) henger és a (11) forgótolattyú között axiális irányban eltolliatóan van ágyazva. Az axiális irányban el nem tolhatóan ágyazott (11) forgótolattyú forgásában azonban a (19) átkormányzó-tolattyú nem vesz részt. A (15) tokba torkoló gőzbeömlés (14) gyűrűkamrájával szemben nagyobbszámú, körben elrendezett (21) csatornával van ellátva (1. a 2- ábrát is), melyeken át a friss gőz a (16) toldatból a (11 forgótolattyú (13) gyűrűcsatornájába léphet. Továbbá a (19) átkormányzó-tolattyú nagyobbszámú, körben elrendezett (22, 23) csatornapárra] van ellátva, melyek a (19) átkormányzó-tolattyú axiális eltolásakor váltakozva kötik össze a (11) forgótolattyú (17) és (18)
