79683. lajstromszámú szabadalom • Automobil

kúpkerékáttétel segélyével a (h) tengely­lyel van összekötve. A hátsó (u) kerék a (h) tengely (hl) nyúlványára szabadon van reáhúzva. A kerék (o) agyat a (p) hü­vely veszi körül. Az (o) kerékagyon rézs­útos irányú fűrészfogak vannak kiképezve, a (p) hüvely belső felületén viszont egy rugóhatás alatt álló kilincskerék van el­rendezve, mely a hüvely előreforgása közben a kerékagy fogaiba belékapaszko­dik és azt magával együtt forgatja, vi­szont, ha a kerékagy forog előre, a kilincs az agy fogaiba néha kapaszkodik bele, mert a fűrészfogak, a kilincset a rugóhatás elle­nében hátraszorítják, miáltal a kerék a hüvelytől függetlenül szabadon elforoghat. A (p) hüvely külső felülete hornyosan van kiképezve és ezen hornyokba a (h) tengelyre felékelt (r) tárcsa fogai belé­kapaszkodnak. A hátsó tengely előreforgása közben a (p) hüvely az (u) kereket a tengellyel együtt előreforgatja. Kanyarokban azon­ban, ahol a külső kerék nagyobb fordulat­szám megtételére van kényszerítve, a ke­rék forog előre, anélkül, hogy a (p) hü­velyt magával forgatná és így a kerék a tengely forgásától függetlenül szabadon foroghat (szabadon futó). Az autó egy másik foganatosítási alak­jánál, melyet a 8—9. ábrák tüntetnek fel, az autóalváz elől a tengelyre erősített (11. ábra) (t) rúd és hüvely közé iktatott (t2) spirálrugó, hátul pedig a tengely (v) agyához csuklósan hozzáerősített (vl) le­mezrugó közbeiktatásával van a tengelyre helyezve. Elől a (tl) hüvelyt a (t2) te­kercsrugókkal együtt a függőleges irány­ban elmozduló (t3) hüvely veszi körül, melyet a (t4) hevederek az alvázhoz kap­csolnak. Hátul az alváz követetlenül a le­mezrugón nyugszik; az oldalirányú kilen­gések megakadályozására a (v2) hevede­rek vannak alkalmazva. A (j) hajtótengely (10. ábra) kiípkerék­áttótel segélyével (z) tengellyel van össze­kötve, melyen a (z2) lánckerekek lazán forognak. Ezen lánckerekek külső oldal­felületére vannak erősítve az (yl) kúp­tányérok, melyek a (z) tengelyre csusztat,­hatóan felszerelt, de a tengellyel együtt­forgó (y) kúptárcsákkal oldható és zár­ható kapcsolást végeznek. Ezen lánckere­kek különböző átmérőjűek és a hátsó (h) tengelyre erősített (zl) ánckerekekkel van­nak összekötve. A tengely két végén elhelyezett (y) kúp­tárcsák közös állítókarral vannak ellátva, melynek segélyével a két tárcsa a (z) ten­gelyen egyidejűleg jobbra vagy balra el­csúsztatható. Amint az (y) kúptárcsát egyik irányban eltoljuk, a tengely egyik végén levő (y) kúptárcsa belékapaszkodik az (yl) kúptányérba és azt a tengellyel együtt forgásra kényszeríti. Az állítókar ellenkező irányú mozgatásakor ezen (y) kúptárcsa az (yl) kúptányért szabaddá teszi, ugyanakkor azonban a tengely má­sik végén levő (y) kúptárcsa kapaszkodik belé a másik (yl) kúptányérba és kény­szeríti a hozzátartozó (z2) lánckereket a fz) tengellyel együtt forogni. Minthogy a (z2) lánckerekek különböző átmérővel készülnek, a hátsótengely hajtása ennek megfelelően különböző sebességgel törté­nik. Az állítókar közép helyzetében a kúp­tárcsák a tányérokkal kapcsolva nincse­nek, tehát a (z2) lánckerekek nem forog­nak. Természetesen a találmány tárgya a fel­tüntetett foganatosítási alakon kívül még sok más formában is készülhet, anélkül, hogy ezáltal a találmány lényege változást szenvedne. . Szabadalmi igények. 1. Automobil, azáltal jellemezve, hogy az autó vázát acélcsövek képezik, a motor alkatrészei pedig, tígymint a hengerek, a karter, csapágyak, az összekötőszer­vek célszerűen csövekből vannak elő­állítva, mi mellett a motortengely há­rom egymáshoz csavarolt részből ké­szül, a hengerek pedig külön csavarok alkalmazása nélkül a karterbe be van­nak csavara, oly célból, hogy az 'autó és a motor kicsiny súlyúak és könnyen

Next

/
Oldalképek
Tartalom