79663. lajstromszámú szabadalom • Hajtószerkezet önműködő sebességváltóval
A hajtószerkezet működése a következő: A (31) kifeszített tekercsrugó a (13) csapokat állandóan záróhelyzetben igyekszik tartani. Ekkor a (31) rugó feszültsége annak a forgatónyomaíéknak megfelelően van beállítva, amelynél a hajtószerkezetnek a legnagyobb sebességi fokból a legközelebbi kisebbe kell mennie. Antiig ez a forgatónyomaték be nem következik, a (12) csapok zárva maradnak, miáltal az olajszivattyú (12) csatornájába préselt olaj a (9) korekeknek ós így az (5 és 6) kerekeknek a tengelyük körüli el forgását megakadályozza. Ex utóbbiak ennélfogva a (4) homlokkerék és a (8) dob között szilárd kapcsolatot képeznek. Másrészt a hajtószerkezet jelen terhelési viszonyainál a (21) fogaskereket sem befolyásolja a (25) hajtott tengely visszahatása, és így a (22) fogaskerekek útjain ez is szilárdan kapcsolódik a dob (27) fogkoszorujához. Most tehát ab összes fogaskerekek a dob tengelye körül forognak és tömegükkel lendító'kerék gyanánt hatnak. A (25) hajtott tengely most ugyanolyan fordulatszámmal forog, mint az (1) hajtótengely. Ez a fordulatszám felel meg a hajtóberendezés legnagyobb sebességének. Ha most. a hajtott (25) tengely terhelése oly mértékben növekszik, hogy a (21) kerékre forgató nyomaték hat, úgy a (31) rugó jobban megfeszül és a (28) rugóház bizonyos szögben a (17) tárcsához képest elfordul. Ez az elfordulás kinyitja a (13) csapot és így helyreáll aiz olaj körforgása. Mennél nagyobb a (28) rugóház elfordulása a (17) tárcsához képest, annál nagyobb lesz a (13) esap nyílása is. Ha ez teljesen kinyilik, az olajnyomás teljesen megszűnik és az (5, 6) fogaskerekek az (5', 6') tengelyük körüli forgásukban többé nem akadályoztatnak. Ebben az esetben a (6) fogaskerekek ágyazatukkal együtt a mótor forgásával ellenkező értelemben igyekeznek elfordulni a (19) tengely körül és legördülni a (8) dob (7) fogkefezoruján. Ezt az igyekezetüket azonban meghiusítja a (38, 39) kilincs, és kénytelenek a (4) fogaskerék által átvett munkát a (7) t'ogkószorura átvinni. Az (5, 6) közvetítő kerekek által mozgatott (8) dob most már hajtja a (22) közbetét-kerekeket, amelyek a (21) fogaskereken gördülnek le, miáltal a (25)-tengely a legkisebb sebességgel fog forogni. Ennél a sebességi foknál a (21) fogaskerék a (38, 39) kilincs által akadályoztatik abban, hogy a (22) fogaskerekek útján forgásba hozassék. Mihelyt már most a (21) fogaskerék és a (17) tárcsa között fellépő forgató nyomaték, amely előbb a (31) rugót tovább feszítette, kisebbedik, a (31) rugó is eredeti, kis fesziilségébe igyekszik visszatérni és pedig annál inkább, minél kisebb a hajtószerkezet terhelése. A (31) rugó feszültségének csökkenésével és a (28) rugóháznak ezzel egydejüleg a (17) tárcsával szemben való elfordulásával a (13) csapok is jobban és jobban elzáratnak, az olajkörforgás fékeztetik és az (5—6) fogaskerekek ismét a hajtószerkezet tengelye körül is keizdenek forogni, miáltal a hajtott tengely fordulatszáma növekedni fog. A hajtószerkezet átváltása, illetve visszafelé járatása a (8) dobnak a (35. 36) fék segélyével történő lefékezése útján eszközölhető. Lefékezéskor a (4) fogaskerék által hajtott (5, 6) közvetítő kerekek az (1) hajtótengely forgásával, ellenkező értelemben legördülnek a (7) fogkoszorun, mikoris a. (17) tárcsa s ezizel együtt a, (31) rugó és a (19) tengely a (21) kerékkel együtt mozog el. Az utóbbinak forgásakor a (22) fogaskerekek a (27) fosi'koszorun legördülnek és a (25) hajtott tengelyt az (1) hajtótengellyel azonosan elfordítják. A 7—11. ábrákon feltüntetett kiviteli alaknál az (1) tengelyen lévő (4) hajtó fogaskerékkel kapcsolódó (5—fi) bolygókerekek olyképen egyszerű sittetnek, hogy a (17) tárcsán (40) csap van elrendezve, amely egy megfelelő játékkal
