79527. lajstromszámú szabadalom • Üreges tartószárny repülőgépekhez

— 2 — állást fejtenek ki. Az alakos lemez hullámainak oldalfelületei az említett szerkezeteknél a hevederek közé az összekötő rudak helyére kerülnek. A vékony lemez emellett nagyon kedvezőtlenül (kihajlásra) van igénybe véve. A találmány értelmében az alakos lemez nem a fő tartó alkatrészek között van elrendezve, hanem a szárny vázát kívülről minden oldalról körülveszi, tehát üreges test burkoló falát képezi és így a váz alkatrészeitől egyidejűleg a légáram behatását távol tartja. A találmány tárgyát tevő tartószárny számos előnnyel jár. A burkolólemez alakos kiképzése folytán nagyon vékony lemezek használhatók, amint az túlnagy súly elkerülése miatt szükséges, mimellett azok olyan burkolatot adnak, amelynek merevsége önmagában elégséges ahhoz, hogy a reá merőlegesen ható légnyomástól, helyi terheléstől eredő, például rálépésnél keletkező erők, amelyek a szárny keresztmetszeti alakját megváltoztatni törekszenek, valamint az alakzatok irányában ható erők túlságos alakváltozás nélkül aránylag nagy felületre átvihetők legyenek. Az a körülmény, hogy a találmány tárgyát tevő burkolat önmagában merev testet képez, lehetővé teszi, hogy az részben vagy egészen azon feladatokat is átvegye, amelyek számára eddig a szárnyvázban külön alkatrészeket kellett elrendezni. A találmány tárgyát tevő szárnynál ennélfogva a pontos keresztmetszet-alak megállapításához, a hossztartóknak egymással való összeköttetéséhez szükséges és az elcsaVaróerők felvételére szolgáló haránttartók részben vagy egészen elmaradhatnak. A burkolat továbbá maga képezheti a szélrácsot az egyes hossztartók között. A tartószárny szerkezete ily módon nagyon egyszerűvé válik. A váz valamely alkatrészének megsérülése esetén az egyébként ezen vázrészre eső erők a burkolaton át a megsérült helyen túl, vagy a váz szomszédos alkatrészeire vihetők át, úgy hogy a találmány tárgyát tevő tartószárnynál helyi sérülések esetén fokozott biztonságot érünk el. A váznak a szárny hosszirányában fekvő fő tartói előnyösen csövekből összetett rácsos tartók gyanánt vannak kiképezve. A szárnyvégek felé csökkenő terhelésnek megfelelően a tartók felső és alsó hevedereit előnyösen oly módon képezzük ki, hogy azok különböző átmérőjű vagy különböző falvastagságú részekből vannak összetéve. Az alakosan kiképezett burkolatot előnyösen úgy helyezzük el, hogy a szárny belső oldala felé fordított kiemelkedések közvetlenül a tartók felső és alsó hevederein nyugszanak. Ha azután a burkolatot mindenik érintkezési pontban, például szegecselés útján a váz tartóival szilárdan összekötjük, akkor a szárnyfelületen elosztott uagyszámú összeköttetési pont keletkezik, miáltal a fentebb megadott követelmények kielégítése lényegesen kedvezőbbé válik. Egyszerű szegecsösszeköttetós helyett a burkolatnak a váz alkatrészeivel való érintkezési helyein természetesen más öszszeköttetési módok is alkalmazhatók. A szárny mellső oldalát, az úgynevezett szárnyfejet rendszerint nem éles él gyanánt képezzük ki, hanem lekerekítéssel látjuk el. Minthogy ezen lekerekítésnek a szárnykeresztmetszet többi részéhez képest! nagyon kis sugara van, ennélfogva nehézséggel jár, az alakos lemeznek ily módon való görbítése. A szárnyfej ezen oknál fogva előnyösen külön rész gyanánt készül és azt az ugyancsak külön elkészített felső és alsó burkolattal kötjük össze. Ez természetesen különbözőkép valósítható meg. Először is a szárnyfej például csatorna alakjában képezhető ki, amelynek belső erősen görbített része sima, míg a két oldalsó enyhébb görbületű rész kifelé mindinkább emelkedő, a burkolat alakzatainak megfelelő sajtolásokkal lehet ellátva. A fejrész külön sajtókban vagy kovácsolás illetve más módon előállított, végigmenő alakzatokkal is ellátható. A burkolat alakzatai végül az egészen simán