79516. lajstromszámú szabadalom • Géphengerben legördülő, körtől eltérő és szögletes keresztmetszetű dugattyúval

nem érjük -el, amennyiben a fogak egyszer jobban, másszor kevésbbé kapaszkodnak egymásba. Az ezáltal előidézett hátrányok a fogaskeréktörés okozta zavarok és a mozgásban lévő fogaskerekek okozta nagy zaj. Hogy ezen hátrányokat kiküszöböljük vagy a belső fogaskereket lelapítva képezzük ki és pedig a lelapítások a dugattyú szögletek számának megfelelően vannak kiképezve vagy pedig rendes köralakú kerekek kerülnek alkalmazásba és a tengelyen lévő kis fogaskereket a tengelyen excentrikusan rendezzük el. Ebben az esetben a két kerék fogszámának egymáshoz viszonyítva megbatározott viszonyban kell lennie. A 3. ábrán az (a) dugattyú a holtponthelyzetben van. Az (e) munkatér a legnagyobb térfogatát elérte A dugattyú a nyílirányban forog, miután a (c) munkatérbe a hajtóközeg bebocsáttatott. Csak miután a dugattyú a 4. ábrán feltüntetett helyzetet elérte, nyittatik a kiáramlás az (e) munkatér számára. Ha az (e) munkatér kiáramlása korábban nyittatnék, akkor az (a) dugattyút a (c) térbe beáramló hajtóközeg a tokfaltól (u)-nál elszorítaná, amennyiben a dugattyút a (t) pont körül elforgatná és felfelé tolná, azaz a szögletek köfcött beékelné. A dugattyú elszorítása következtében a (c) térben erőa nyomásesés, illetve a (c) és (d) terekben megközelítő nyornáskiegyenlítődés áll be, amiáltal a (c) térben előidézett forgatónyomaték oly kicsinnyé válik, hogy a dugattyút, mely ezenkívül még két szögletével szorosan a tokfalra szoríttatik, már nem tudja mozgatni. Még akkor is, ha a hajtóközeg a (c) térből a (d) térbe nem is áramlik át, dugattyúmozgás nem létesül, mivel a (c) térben előidézett forgatónyomaték mindig túl kicsiny lesz arra, hogy a dugattyú sarkain keletkező súrlódási ellenállásokat legyőzze. Ebből az okból szükséges, hogy a kiáramlást (e)-nél csak azután nyissuk, miután a dugattyú a 4. ábrán feltüntetett helyzetét elérte, tehát az (e) munkatér térfogata már ismét kisebbedett. A vezérlőcsatornák a dugattyú középpontjától egyenlő távolságban vannak, dugattyú forgását az (e) térben ható nyomás idézi elő, mely a dugattyú forgáspontját egyidejűleg az (u) pont felé áthelyezi. Az 5, ábrán a találmánynak egy további foganatosátási alakja van vázlatosan feltüntetve. A (v) tengely az (a) dugattyúval az (r) csuklós rúd útján van összekötve. A tengely vége a (<]) csapágytokban fekszik, mely a (z) fedélre van erősítve. A fi., 7. és 8. ábrán oly gép van feltüntetve, melynél a dugattyú csak a hajtóközeg kiáramlásának vezérlőszerveként szolgál. A hajtóközeg beáramlása külön vezérlőtol attyú által befolyásoltatik, melyet a hajtótengely mozgat. Ily módon a hajtótengely a dugattyú mindkét oldalán meghosszabbítható és másrészt a beáramlás tartama is kerekek vagy másik vezérlőtolattyú beépítése által, mely viszonylag sokkal olcsóbb, mint egy dugattyú, a dugattyú változtatása nélkül könnyen nagyobbítható vagy kisebbíthető. Az (a) dugattyú a (b) hengerben forog, illetve gördül. A (v) tengelyt, mely excenternek van kiképezve, a dugattyú kétszeres fordulaszámmal és a dugattyúmozgással ellentétes értelemben hajtja. Az egyik tengely végre az (y) tol attyú van felerősítve, melyet a tengely hajt és mely tolattyútokban van elrendezve. Az (y) tolattyú megfelelő időpontban az (1, 2) és (3) vezérlőcsatornákat szabaddá teszi, úgy hogy a hajtóközeg a megfelelő (4, 5) és (6) munkaterekbe léphet. A hajtóközeg a (7, 8) és (9) kipuffogónyílásokon át távozik, melyek az (a) dugattyúban lévő két (10) és (11) kivágáson át a (4, 5) és (6) munkaterekkel összeköttetésbe lépnek. A 9., 10. és 11. ábrákon oly gép van feltüntetve, melynél a hajtótengely forgattyú tengelynek van kiképezve és a forgattyúcsap az (a) dugattyúban van ágyazva. Ezenkívül a hajtótengely úgy van kiképezve, hogy a dugattyú a holt-