79434. lajstromszámú szabadalom • Kapaszkodó kerék

a (9) fogaskerékre hatna. Ha pedig a (10) fogaskerék és a helytálló (4) kerék­tengely közötti tengelykapcsolást iktat­juk be, akkor a (9) fogaskerék a most helytálló (10) fogaskeréken legördül ós ezzel a (6) forgattyú elforog. Ekkor a (8) kulissza (7) kulisszaköve elmozgatja az (5) . gvűrüt és ezzel a kapaszkodó­karokat, amelyek ily módon kitolódnak, vagyis a szakadozott vonalakkal feltün­tetett htelyzietből a teljes vonalakkal raj­zolt helyzetbe mozognak. A kapasizkodó­karok ezen helyezetében a tengelykapcso­lást átváltják és a (10) fogaskereket a forgó kerékkel kapcsoljuk. Ezzel a sugár­irányú viszonylagos mozgási megsízakít­tatik és a kapaszkodókarok a kitolt hely­zetben állva maradnak. A mozgás termé­szetesen már korábban is megszakítható, úgy hogy a kapaszkodókaroknak tetsző­leges közbenső helyzeteit érhetjük el. A forgattyús, kulissza-hajtómű elren­dezése célszerűen akként van foganato­sítva, hogy a kapaszkodókarok kitolt helyzetükben nem gyakorolnak reakció­nyomást a tengelykaposolásra, amit azzal érünk el, hogy az állítógyűrünek a kitolt kapaszkodókarokkál köirespondeáló hely­zetében a (6) forgattvúkar a (8) kulisz­szára merőlegesen áll. A kapaszkodó­karok behúzása ismét a (10) fogas­keréknek a helytálló (4) keróktengeUyel való kapcsolása révén történik. A leg­célszerűbb, ha az elrendezést akként fo­ganatosítjuk, hogy a gyalugépek ós más effélék szokásos hajtásához hasonlóan a forgattyúkör nagyobb részét a kapasz­kodókarok kitolására, pl. terhelt állapotr ban, a forgattyúkör kisebb részét pedig a kapaszkodókarok behúzására használ -ju fel. Ha a tengelykapcsolásnak oly helyze­tet kölcsönzünk, amelyben a kulisszás hajtómű sem a kerékkel, sem pedig a keréktengellyel nincs kapcsolva, akkor az állítógyűrü mozgatható. A tengely­kapcsolási ilyen kiképzésének az az elő­nye, hogy a kapaiSfzkodókarok, ha ezek csak kis mértékben vannak kitolva (pl. jeges talajon való menetnél) csupán magának a kapszkodókarokra nehezedő kocsisúlynak hatása útján állíthatók vissza anélkül, hogy a legmagasabb ka­paszkodóálláson kellene átmenni. A találmány továbbá kettős! tengely­kapcsolásra is vonatkozik, amelynek kü­lönösen kapaszkodókerekeknél való al­kalmazása előnyös. A találmány szerint a célszerűen lamellás tengelykaposolás gya­nánt kiképezett kettős kapcsolás mind­két kapcsolás számára közös kapcsoló­részből és két különálló kapcsolórószből áll, amelyek közös kapesoilórúgó közvetí­tésével felváltva vagy egyidejűleg hoz­hatók a kapcsolóállásba, úgy hogy a kőt tengelykapcsolás úgy egymástól függet­lenül, mint egyidejűleg is képes működni, mimellett azonban célszerűen akként já­runk el, hogy a, két kapcsolás egyikét csak akkor iktatjuk ki, miután a másik kapcsolást már beiktattuk. Ennek a ki­képzésnek az az előnye, hogy a két kap­csolás egyikének megszakításakor a ka­paszkodókarokat a reájuk nehezedő súly nem nyomhatja visszia. A feltüntetett foganatosítási példában a két. kapcsolórész számára közös kapestoiórész a (13) külső gyűrű gyanánt van kiképezve és a kulisiszás hajtómű (10) fogaskerekével összekötve, míg a másik két (14, 15) kapcsolórész, amelyek közül az egyik (14) rész a ka­rokkal, illetve a (11) kerékaggyal, a másik (15) rósz pedig a (4) keréktengellyel van szilárdan összekötve, belül van ágyazva; a (16, 17) szorítótestek az adott esetben az egyik vagy másik kapcsolás lamelláit vagy lemezeit összeszorítják és így az összekapcsolást eszközlik. A szorítótestek a közös (18) kapcsolórúgó hatása alatt állanak, amely a tengellyel koncentriku­san van ágyazva és feszültség alatt be­helyezve. A kapcsolás zárását a (12) kézifogantyú segélyével eszközöljük, amelynek agya célszerűen laposmenetű csavaranya gyanánt van kiképezve ós a (19) csavarorsó gyanánt kiképezett ellenrésszel működik együtt, melv a (20)

Next

/
Oldalképek
Tartalom