79367. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés tetszőleges járművek ellopásának megakadályozására, valamint forgóalkatrészes gépek biztosítására hivatalnok részéről való használattal szemben

egyik vagy másik értelemben, továbbá, hogy ha az egyik rögzítőfog valamelyik fogközben van, akkor a másik rögzítőfognak ugyancsak egy megfelelő fogközbe kell kapaszkodnia. Egy (18) rúgó arra igyekszik, hogy a két rögzítőfogat egymás felé húzza össze befelé és belekapaszkodásukat biztosítsa. A tok egy (19) csapja (6. ábra) körül lenghet egy (20) emeltyű, amely a (21) rúgó hatásának van alávetve és (22) csukló csapjánál egy (23) tartó csatlakozik hozzá, ami viszont két (24) csapszögnél fogva a (12c) rögzítőkilincsek (12e) szárnya alá nyúl. Ha a (20) emeltyűt eltávolítjuk a (14) fogaskeréktől, akkor a (24) csapszögek magukkal viszik a (12e) szárnyakat és úgy tárják szét kifelé a (12c) rögzítőkilincseket, hogy a (12) rögzítőfogak kiemelkednek a (13) fogakból ós felszabadítják a kereket, Ha ellenben a (21) rúgó hatására a (20) emeltyű befelé leng, akkor a (23) tartó a (12c) szárnyaknak nekifekszik és a (12c) rögzítőkilincseket befelé, egymásfelé kényszeríti, úgy hogy a (12) rögzítőfogak a (14) fogaskerék egy-egy fogközébe behatolni igyekeznek. Ha a (12) rögzítőfogak véletlenül egy fogfejre jutnak (vázlatosan feltüntetve a 9a. ábrán), akkor a (21) rúgó által kifejtett nyomás következtében a (15) keret kissé kileng a fogaskerék agya körül, mert a. kerettel kapcsolatban levő rögzítőfogak szelvénye olyan, hogy ezek a rájuk nehezedi) nyomás alatt a fogfejről lesiklani igyekeznek. A csuklósan ágyazott (23) tartó ebben a hatástalan állásban némi engedékenységet tanúsít a (12) kilincsrendszerrel szemben. A rögzítőfogak tehát egyik vagy másik irányban annyira ki fognak lengerti, hogy lesiklanak a fogfejekről és a szomszédos fogközökbe kapaszkodnak. Ha a (23) tartó a (12e) szárnyak felső felületén már felfekszik, akkor biztosítva van, hogy a rögzítőfogak tartósan és biztosan zárnak, mert a fogaskerék tengelye, valamint a (22) tartócsnklócsap egymástól mért távolságát egy (33) excenteruyúlvány (8. ábra), vagy egy tetszőleges más (37) zárómű (9a. ábra) egyértelemben rögzíti, úgy hogy a tartó és a szárnyak tangenciális felületei semmiféle eltolódást sem engednek meg. Ha a (20) emeltyű visszahúzott helyzetében van, amint ez az 5. ábrán látható, úgy hogy a (12) rögzítőfogak nem kapaszkodnak belé a kerékfogakba, akkor egy (26) forgó diónak (25) reteszcsapja (5., 11., 12. ábra) annyira ki van húzva, hogy ez a dió egy (27) rúgó hatása alatt szabadon elfordulhat, mígnem a (26) diónak egy, az 5. és 12. ábrán látható (26b) ütközője a tok falához ér és egy (28) tolóka a diónak egy megfelelő furatába beugrik. Ez a tolóka egy (29) mágneshorgonyhoz tartozik, amely egy (30) rúgó hatására rendszerint a dió felé feszül. A dió két (31) csapágytámaszték között forog, amikhez képest tengelyirányú eltolódás ellen biztosítva van. A (26) diónak említett állásánál a (25) csapszög nem tolódhatik keresztüli a dión, mert az előbbinek (26a) ékei nincsenek a diónak megfelelőleg kiképezett (26a) hornyai felett. Már most ha akkor, amidőn a vezető elhagyja a kocsit, egy kontaktuszár létesül és ezáltal egy mágnes gerjesztetik, amely a (29) horgonyt a (30) rúgó erejének leküzdésével magához vonzza, egy második elektromágnes pedig a (26) diót a (27) rúgóval szemben elforgatja, csupán ekkor fog kimozdulni záróállásából a (28) tolóka, s ennek folytán a dió a (27) rúgóval szemben annyira elfordul, hogy a (26a) hornyok a (25) csapszög (25a) ékeinek irányába jutnak, tehát a (21) rúgó a (25) csapszöget, s evvel egyetemben a (20) emeltyűt is lefelé húzza és a rögzítést eszközli. Ha a kocsit meg akarjuk indítani, amit csupán az illetékes kocsivezető tehet meg, akkor kell, hogy a kocsivezető a (32) kulcsot. (4—6., 8. 9. ábra) elforgassa és így a 8. ábrából látható módon egy (33) excenter segélyével a (20) emeltyűt a (21) rúgó hatásával szemben fölfelé Lrzza, miáltal a fogaskerék rögzítése kioldódik. A (32) kulcsnak helyzetét azonban egy külön