79240. lajstromszámú szabadalom • Csillámló fényű cső fénylő jelek vagy rajzok előállíátására

szavaknak összetétele az eddigi csillámló fényű lámpáknál alig volt lehetséges és ezt a nehézséget úgy küzdöttek le, hogy minden egyes jel számára külön betűlámpát rendeztek el. A találmány ezzel szemben tetemes egyszerűsítést jelent. Egyetlenegy áram bevezetésre van szükség a kathód számára, mely nagyszámú féiiylő jel vagy eféle hordozója lehet. További előny az, hogy a felírás nappali fény mellett is jól olvasható, különösen akkor, ha a szigetelő réteg színes. Az egyes betűlámpákból összerakott, eddigi felírásoknál a napfény melletti olvashatóság az egyes golyó- vagy körtealakú lámpaüvegek számos fényreflexe által nagy mértékben befolyásoltatott. Nagyobb számú betű lámpa közös alkalmazásának további hátránya az, hogy az egyes jelek nem egyenlő világosan fénylenek. Még há egyenlő fényerősségű lámpáknak gondos kiválogatásával kezdetljen bizonyos egyen letességet el is érhetünk, az idő folyamán az egyes lámpáknál elkerülhetetlen fényei'ősség-csökkenés különböző, úgy hogy végeredményben egyenlőtlen a felírás egyes részeinek fényerőssége. Ezzel ellentétben a találmány szerinti szólámpánál vagy effélénél az egyes jelek világossága a lámpa egész élettartama alatt mindig állandó. A kathód felületén közvetlenül elrendezett szigetelő réteg helyett, a találmány szerint, sablonszerű ellenzőt a kathódtól oly csekély távolságban is elrendezhetünk, hogy az ismert szelephatás folytán, a fedett helyeken nem mehet az áram és ennek következtében csillámló fény sem képződik. Ez az ellenző vezető anyagból állhat, ha csak a kathódtól elszigeteljük. Ebben az esetben a ^találmány szerinti ellenző célszerűen anóda gyanánt van kapcsolva. Az áramvonalak ekkor az anóda mellső oldalából, vagyis a kadhódtól elfordított oldaltól indulnak ki, rövid út után kanyarodnak és végül az anóda betűvagy jelalakú áttörésein átmenve, merőlegesen érik a kathódát. A fényhatás tehát ezen esetben lényegtelenül különböző, miután az anódafény nagyon gyenge és színezés tekintetében a negatív csillámló fénytől eltér. Ha az áram irányát megváltoztatjuk, akkor a fényhatás az áttörések szélességétől függ. Ha ezek nagyon keskenyek, akkor a szelephatás folytán az áttörésekben nem léphet fel csillámló fény, míg a most kathód gyanánt kapcsolt ellenzőnek egész mellső oldala fénylik. A jelek tehát sötéten jelennek meg fénylő háttérben. Nagyobb vonalszélesség mellett a negatív csillámló fény az áttörésekben is kiképződik és ezek azután látszólag világosabban fénylenek, mint az; ellenző, miután a fénylő jelek, élőiről nézve, vastagabbaknak tűnnek fel, még pedig az ellenző lemezvastagságának mértékével. Ha az áttörések vonalszélessége kisebb a negatív csillámló lemez kétszeres vastagságánál, de még sem olyan kicsiny, hogy a szelephatás felléphetne, akkor az áramvonalak részben metszik egymást, minek következtében a fényképződés az illető helyeken rendkívül erőteljes. Hasítékalakú áttörésben, pld. egy betű vonásában, ekkor a középen rendkívül világosan fénylő vonal, illetve valamivel nagyobb hasítékszélesség mellett, kettős vonal keletkezik. Az ellenző köralakú áttörése esetén, hasonló módon, a középen rendkívül világosan fénylő pont vagy kör keletkezik. Nagyobb liasítékszélesség esetén világosan fénylő szegélyek közepette, sötét tér keletkezik, melyben az anódafény alig észrevehető. Ha ilyfajta csillámfényű lámpát váltakozó árammal táplálunk, akkor a kéi áramiránynak megfelelő fényhatások fedik egymást és új, sajátos fényhatást eredményeznek. Váltakozó árammal való táplálás számára a hasítékszélességet akkorára kell választanunk, hogy a szelephatás fel ne léphessen, mert különben az egyik áramirány mellett az áttörések fényleni kezdenének, míg az ellenző mellső felülete sötét maradna, a másik áramirány esetén pedig az ellenkező eset állna be, úgy hogy összhatás gyanánt az ábrázolandó jelek úgyszólván eltűnnének. Nagyobb hasíték-