79240. lajstromszámú szabadalom • Csillámló fényű cső fénylő jelek vagy rajzok előállíátására

— 8 — szélesség esetén az összhatás minden esetre az áttörések erősebb fénylését eredményezi. A negatív csillámló réteg kétszeres vastagságánál nagyobb hasítékszélesség szintén kevésbbé hatályos fényt hoz létre. A fényhatás ekkor lényegében abban áll, hogy a jelek szegélyei világosabban látszanak fényleni, mint az alap és maguk a jelek. Ilyfajta lámpák segélyével tehát változatos fényhatásokat hozhatunk létre, melyek még inkább szaporíthatok, ha az ellenző mellső oldalát szigetelő réteggel borítjuk. Ebben az esetben a jelek világosan jelennek meg sötét alapon. Ha a szigetelő réteget nem vezetjük az áttörések szegélyéig, hanem csupán ezeknek közeléig, akkor ismét új fényhatásokat kapunk. A jelen egyenletesen világosan jelennek meg, ha a hátsó elektróda kathód gyanánt van kapcsolva. Ellenkező áramirány mellett a fényhatás az áttörések belsejében ugyanaz, mint abban az- esetben, amikor a szigetelő réteg hiányzik. A szegélyek azonban még egy gyenge fénycsíkkal körülvéve jelennek meg, mely attól a negatív csillámló fénytől ered, mely a jeleknek a szigetelő rétegtől ment szegélyek fölött lép fel. Váltakozó árammal való táplálás esetén a két fényhatás isimét egyesül és a jelek ekkor világosan fénylő, egyszerű vagy kettős vonalakból összetéve jelennek meg, melyek valamivel kevésbbé világos és egy-egy még gyengébb szegélytől vannak körülvéve. Természetesen hasonló módon sötét jeleket világos alapon is előállíthatunk, szintügy egy és ugyanazon lámpában különböző szélességű áttörések elrendezése, valamint az ellenzőnek csak részleges lefedése által különböző erősségű fényhatásokat egymás mellett létesíthetünk. Az áttört ellenző előállítása nem okoz nehézséget, feltéve, hogy az előállítandó jelek nem tartalmaznak önmagukban zárt vonalakat, mint pld. az (o) betű antiquairásban. Ha önmagukban zárt vonalakat tartalmazó jeleket kell előállítani, akkor úgy segíthetünk magunkon, hogy éppen úgy, mint a kirajzoláshoz szolgáló sablonoknál, összekötő kengyeleket rendezünk el, mely a bezárt ellenzőrésznek a környezettel való kapcsolatot létrehozza, vagy pedig valamennyi jelet sűrűn egymás mellett fekvő furatból tesszük össze. Ez utóbbi esetben rendkívül csinos fényhatás létesül, amennyiben a jelek vonalai fénylő pontokból összetéve jelennek meg. Vannak irásfajták, pld. az ismert rondirás, melynél zárt vonalak egyáltalában nem fordulnak elő, vagy könnyen elkerülhetők, anélkül, hogy az irás szépsége szenvedne. Ilyfajta irásfajták alkalmazásával az ellenzők előállítása tetemesen egyszerűsíthető. A mellékelt rajz a találmány tárgyának két példaképpeni foganatosítási alakját szemlélteti. Az 1. ábra csillámló fényű csövet tüntet fel, melynek ellenzője a „Franklin" szót ábrázolja, ahol is a betűk egymás mellett fekvő köralakú áttörésekből állnak. A 2. ábra csillámló fényű csövet szemléltet, melynél az ellenző a „Reklám" szót ábrázolja, ahol is a betűk hasi tékalakú áttörésekből vannak összetéve. A 3. ábra ilyfajta csillámló fényű csőnek vízszintes metszetét szemlélteti. Az ábrákban (a) jelöli a normálisan kathód gyanánt kapcsolt hátsó elektródát és (b) a normálisan anóda gyanánt kapcsolt. ellenzőt. Az 1. ábra szerint az ellenző mellső oldala lakkal van bevonva (feketén rajzolt részek) és csupán a „Franklin" szónak betűi nincsenek lakkal bevonva. Azon vonalak között, melyekből a betűk összevannak téve, sűrűn egymás mellett apró furatok vannak elrendezve, melyeknek átmérője valamivel kisebb a vonalszélességnél. Ha a hátsó (a) elektródát, melynek hátsó oldala lakkal van bevonva, kathód és az ellenzőt anóda gyanánt kapcsoljuk, akkor a lyukak belsejében lévő tér egyenlő világosan fog fényleni. Az irás ekkor egymás mellé sorakozó, fénylő pontokból összetettnek jelenik meg és krlb. ugyanazt a fényhatást eredményezi, mint azon is-