78903. lajstromszámú szabadalom • Eljárás steril fermentumok és fermentumoldatok előállítására

Megjelent 1922. évi jnnius hó 14-éil. MAGYAR KIRÁLYT gH SZABADALMI BÍRÓSÁG. SZABADALMI LEÍRÁS 78908. szám. IVü/l. OSZTÁLY. Eljárás steril fermentumok és fermentumoldatok előállítására. DR

FRAENKEL ZSIGMOND EGYETEMI TANÁR BÉCSBEN. A bejelentés napja 1919 november hó 15-ike. Elsőbbsége 1914 julius hó 25-ike. Utóbbi időben gyakran használatosak a technikában különböző növényi és áillati eredetű enzimek, különösen hidrolízisek végrehajtása céljából. Mint legfontosabb képviselőiket, említjük a diasztatikus, peptikus és triptikus enzimeiket, valamint a lipázokat, melyek jelenleg a zsíriparban nagy szerepet játszanak. Ha már most a fermentumokat növényi és állati hordozóiktól, a szövetekből kivonjuk, elzen oldatoknak megvan az a hátrányuk, hogy nagy erjedő és rothadóképességű anyagtartalmuk folytán könnyen megromolnak. Hogy az ilyen készítmény eket forgalomképessé tegyék és a megromlástól megóvják, jelenleg oly kezelésnek vetik alá az enzimoldatokat, hogy vákuumban szörpszerűségükre vagy szárazra párolják be, vagy kisózzák és így a rátapadó só által konzerválják őket, vagy glicerinkészítménveket állítanak elő belőlük, vagy alkohollal vagy aeetönnal kicsapják őket, mely utóbbi kezelés essetén hatóképességük többé-kevésbbé szenved. Ha azonban használjuk őket és ekkor vizes oldatokat állítják elő, úgy az enzim maga, valamint a hasadt vagy hasítatlan anyag az erjedés és rothadás számára hozzáférhető. Ezért kénytelenek vagyunk ilyen fermentativ. folyamatoknál antiszeptikus szereket adagolni, nemkülönben az egyes enzimeik előállításánál is. A legtöbb enzim már most antiszeptikus slzerek iránt rendkívül érzékeny és kevés ily szert ismerünk, melyek híg oldatban a fermentumreakciókat nem gátolnák vagy akár egészen meg is szüntetnék. Ismeretes, hogy kloroform és toluol úgy a fermentumoldatok előállításánál, mint ezek alkalmazásánál használhatók. Azonban ezen anyagok illó volta miatt az; ilyen fermentumoldatok sziláról vagy csak koncentrált alakban is nem állíthatók elő, ha ezen két folyékony és illó anyagot alkalmazzuk. Cgyszintén a pikrinsavnak, mely, mint Effront kimutatta, a diasztáizlénak legalább nem árt, megvan az a kellemetlen tulajdonsága, hogy az oldatot sárgára festi és savak jelenlétében fehérjetesteket csap ki, miáltal a fermentumoldatban csapadékot hoz létre. Ujabban diasztázeoldatoknak, különösen a malátából előállított úgynevezett hideg kivonatnak konzerválására redukáló anyagokat ajánlottak: így például nátriumtioszulfátot, formaldehidszulfoxilsavas sót stb. valamint a szulfoxilsav egyéb származékait. Ezek a redukál ószerek gyenge anti-