78841. lajstromszámú szabadalom • Forma egyszerre több téglának vagy építőlapnak élére állítva való gyártására

Való helyzete fixírozva van és az oldalfalak sem mozoghatnak egymás felé. Amiint azonban a csömöszölés be van fejezve, a két keretet egymáshoz rögzítő reteszt eltoljuk és a két keretet egymással ellenkező irányba eltoljuk, miáltal a (bl) jelzésű oldalfalak az egyik iránybai, a (b2) jelzésűek pedig a másik irányba elmozdulnak és a téglák két oldalukon már szabadokká válnak. Hátra van még a keresztfalak elmozdulásának a leírása. Minden (f) keresztfal csak az egyik oldalfaltól a másikig ér, tehát csak egy téglavastagságnyi szélességgel bír. Az ugyanazon síkba eső keresztfallapokat a (g) fülek segítségével ráfűzzük fölül és alul a (h) rudacskákra. Ezen (h) rudacskákat most két rúdon egyesítjük és pedig külön azokat, melyeknek az egyik, és külön azokat, melyeknek a másik irányban kell mozogniok, teljesen úgy, amint azt a (b) oldalfalak mozgatásánál láttuk. Hogy az oldalfalak a keresztfalak ezen elmozdulásának útjában ne legyenek, azt a nyílást, melyen a (h) rudacskák a (b) oldalfalakon áthaladnak, jól bőven kell kiszabni. A keresztfalaknál is arról kell gondoskodni, hogy csömöszölés közben a keresztfalak helyzete lix legyen. Ez az oldalfalakra erősített (k) peckek által történik, melyek fölül és alul minden egyes keresztfal mindkét oldalán retesz módjára nyúlnak eléje és annak kimozdulását mindaddig megakadályozzák, míg az oldalfalak a (d) rudazat által egymásfelé nem mozdíttatnak. Miután a (k) peckek a (b) oldalfalakkal össze vannak nőve és ezeknek elmozdulását követni kénytelenek, a keresztfalak a fix helyzetből fölszabadulnak, úgy hogy most már semmi akadálya sincsen annak, hogy a keresztfalak is a tégláknak másik két keskeny oldalától eltávolíttassanak, miáltal a téglák mind a négy oldalukon szabadokká váltak. A formát most már a téglák fölé emeljük és közvetlen melléjük ismét a földre helyezzük. Ha most már úgy az oldal-, mint a keresztfalakat ismét az eredeti fix helyzetbe vissza beállítjuk, úgy azonnal foghatunk hozzá a következő csoport csömöszöléséhez. Az egészből kitetszik, hogy a forma szétszedése és isméti összeállítása helyett csak annak szétnyitását és összetolását- kell végeznünk, ami aránytalan nagy idő és munka megtakarítását jelenti. Ha téglák helyett csak építőlapokat akarunk előállítani, úgy a keresztlapokat kivesszük a formából és a szétnyitást, valamint az összctolást csupán csak az oldalfalakkal végezzük. Van a találmánynak egy egyszerűbb, bár nem oly feltétlenül biztos megoldása, az, mely az 5. ábrán van feltüntetve. Nem szükséges ugyanis a tégláknak szabaddá tételéhez az hogy az egyes oldal- és keresztfalak a tégla felületével párhuzamosan távolodjanak el a tégláktól, hanem elegendő, ha csak ezen falak alsó részei eltávolodnak, míg a felső végek egy fix helyen megmaradnak. Ez esetben két-két szomszédos és ellenkező irányban elmozduló fal egy-egy konust fog alkotni, úgy, hogy a forma felfelé való emelésénél a tégla vagy építőlap teste óvatos kezelés mellett nem lesz megérintve. Az 5. ábrán ez úgy van megoldva, hogy a felső (c) pecek az oldalfal mindkét oldalán mindkét homlokfalnak megfelelő hasítékába van elhelyezve, az alsó (c) pecek pedig ezen hasíték körül mint forgási pont körül végezhet mozgást. Az alsó (cl) és (c2) peckek ezáltal összeérnek, és két szomszédos (bl) és (b2) oldalfal együttesen konnst képez, úgy, hogy a formának felfelé való emelésénél a téglatesttel nem jönnek érintkezésbe. A találmány szerint nemcsak olyan formák készíthetők, melyeknél a téglák vagy épílőlapok sík felületűek, hanem olyanok is, amelyeknél az építőlapok bordákkal vagy egyéb kidudorodással vannak ellátva, ahogy a 6. ábra alaprajzi elrendezésénél látható. Az oldallapok ez esetben az illető építőlap negatív profiljának az alkját kapja. A formát úgy homok, mint salak, de még agyag feldolgozásánál is lehet sikerrel használni. Kötőanyagul pedig akár cement, akár gipsz, akár pedig mész alkalmazható. Bármilyen legyen a formának kiviteli alakja, a fő közös vonás valamennyinél még az is, hogy a két homlokfal és a két szélső oldalfal közötti kapcsolat a szétnyitás után is megmarad és emiatt a többi oldalfalak sem eshetnek szét, hanem az egész forma alkatrészeivel együtt eredeti össze-' állításában megmarad, és mindig csak a szétnyitást és isméti összetolást kell rajta végezni, ami természetesen sokkal rövideb idő alatt végezhető, mint az egész forma szétszedése és isméti összeállítása. így pl. a 7. ábrán elölnézetben láthatjuk a (d) keretnek egy az előbb leírtnál egy primitívebb alakját, mely azonban ezen szabadalomnak a védelmi területéhez még tartozik. A forma ezen kiviteli alakjánál csak egy (d) keret van, mely le-és feltolható, miáltal az (e) ékek a (cl), illetve (c2) peckek közé tolódnak, vagy azok közül eltávollodnak. A letolt helyzetben a (b) oldalfalak fixirozva vannak, míg a feltolt helyzetben ezen oldalfalak összetolhatók. Maga az összetolás ennél a megoldásnál minden oldalfalpárnál külön kézzel történik. Végre a 8. ábrán a keresztfalaknak ugyancsak egy primitívebb megoldási módja van a formának hosszmetszetében szemlélhetővé téve. Ebben a hosszmetszetben a keresztfal természetesen keresztmetszetben látszik. Sokszor ugyanis előfordul, hogy a téglának olyan alakjával is megelégszünk, mely nem szigorúan paralellepipedon formájú, hanem amelynél a tégla lapja kónikus, vagyis alul szélesebb, mint felül.