78751. lajstromszámú szabadalom • Kemence golyós vagy görgős csapágyak futógyűrűinek vagy tárcsáinak, illetve futógyűrűk vagy tárcsák félgyártmányainak egyenletes hevítésére
- 3 -még az is, hogy a mozgás irányában ható komponense a nehézségi erőnek igen nagy. fentiekből kiadódik az, hogy annak, hogy egyetlen forgási test, mely ferde síkfelületen nyugszik, önmagától gördülő mozgásba jöjjön, a feltétel az, hogy Vmin. < a < Vmnx. A következőkben azon viszonyokat fogjuk megvizsgálni, melyen fennállanak, ha több, egy sorban fekvő gyűrűt egymásután akarunk előre mozgatni. Itt három különböző eset jön tekintetbe. 1. « < Vmin. Ezen esetben mazgás csak elégséges nagyságú, hátulról ható nyomóerő jelenlétében áll be. Máskülönben az illető tárgyak nyugalomban maradnak. Ha a viszonyokat minden egyes gyűrűre, mely a sorban van, megvizsgáljuk, úgy azt találjuk, hogy az első gyűrű arra, hogy meginduljon, hátulról, még pedig a sor második gyűrűje irányából h«tó nyomást igényel, míg a második gyűrű, mely ellen az első gyűrűből kiindulva azonos nagyságú visszaható nyomás működik, ebcen okból a harmadik gyűrű irányából még nagyobb nyomást igényel arra, hogy mozgásba jöjjön stb. Más szóval, ha azt akarjuk, hogy mozgás álljon be. a leghátsó gyűrűre oly nyomást kell gyakorolni, hogy ezen nyomás nacrysága egyenlő legyen az összes cryTinik által a mozgás ellen kifejtett ellenállások összegével. Két-két szomszédos gyűrű között emellett oly nyomás uralkodik, mely annál nagyobb, minél közelibb fekszik a gyűrű a belépési véghez és minél kisebb a hajlás. Hogy valamely tetszőleges gyűrű, pl. a sóinak n-ik gyűrűje előröl számítva, az előre mozgás közben gördüljön, a íiyűrűnek az alappal való összekapcsolódását meg kell tartania és a két környező gyűrűhöz képest csúsznia kell, azaz a súrlódási erőnek az alaphoz kénest nagyobbnak kell lenni, a két gyűrű!;öz képest való két snrlódási erőnek az <"> SÍ cuénél. A két utóbbi súrlódási erő már most a gyűrűk között ható nyomásokkal arányos, és ezen erők ebből az okból annál nagyobbak, minél hátrább fekszik a gyűrű a sorban, míg az előbb említett súrlódási erő, mely a minden egyes gyűrűre behaltó nehézségi erőnek az alapra merőleges komponense által van meghatározva, nem haladhatja meg az f. p. cos a értéket, ahol f jelenti az illető súrlódási tényezőt, (p) pedig a gyűrű súlyát. Ebbel látható, hogy a sor bizonyos gyűrűjénél, pl. az élőről számított n-ik gyűrűnél, az alapho!z való súrlódási erő és a két környező gyűrűhöz képest való súrlódási erők egymással egyensúlyban kell, hogy legyenek, hogy gördülés be no állhasson. Az összes ezen gyűrű előtti gyűrűknél a mozgás gördülés közben megy végbe, az összes az illető gyűrű mögötti gyűrűknél a mozgás az alapon való csúszás által megy végbe. Ezen vislzony különösen világosan lép előtérbe, ha annak legkisebb értékét érjük el, azaz ha az alap vízszintes. Golyós csapágyak gyűrűivel felhevített állapotban vízszintes alapon végzett kísérleteknél megállapíttatott, hogy erre az esetre (n) egyenlő volt (3) és (4)-el. Ha az * szeget megnöveljük, (n) szintén növekedik. 2. a > Vmin. Ezen esetben mozgás csak elégséges Ha a molzgást szabályozni akarjuk, az első gyűrűre beható, hátrafelé irányzott erőnek kell jelen lennie. A hátsó gyűrű súlya következtéijen az elől levő gyűrűre nyomáist gyakorol, mely gyűrű megint a maga részéről a következő gyűrűre kétszeres nyomást fejt ki stb. Ennek az a következménye, hogy a nyomási és súrlódási viszonyok a sorunk egyes gyűrűi között éppen ellenkező értelemben változnak, mint az I. esetben. Az első gyűrűnek szabaddá tótele ewetéberi eken okból az összes gyűrűk előre mozognak, még pedig az (n) hátsó gyűrű gördülés, a sornak többi, elől levő gyűrűi pedig csúszás kötd>en. Ha az * szöget csökkentjük. (n) értéke növekedik.
