78507. lajstromszámú szabadalom • Berendezés hidraulikus vízalatti hangjeladók hatásfokának javítására

vízsugarak minden kiáramlása alkalmával a víznyomás csökken, úgy, hogy a tok falai összehúzódnak. A tok falának ezen rezgései átadódnak a környező vízre és hozzáadódnak a voltaképpeni szirénahatáshoz. Minthogy pedig ezek a rezgések fázisuk tekintetében a voltaképpeni hangrezgésekkel körülbelül ellentétesek, az ismert szirénáknál gyakorlatilag nem érünk el sokkal nagyobb hatást, mint e két hatás különbözetét. A találmány célja az említett hátrányok kiküszöbölése és ezáltal a hatásfoknak javítása úgy szirénáknál, mint más hidraulikus hangjelzőknél is, amelyeknek működtetése áramló folyadékkal történik és amelyeknél hasonló jelenségek fordulhantak elő; ilyenek például a sípok és önműködő megszakítók. A találmány alapját tevő általános gondolat abban van, hogy az előbb említett két hangrezgési folyamat egyikét annyira elfojtjuk, hogy az a másikkal szemben lehetőleg elenyésszék. Valamely szirénának egy periódus alatti teljesítménye I. i. attól a nyomásingadozástól függ, amelyet elérhetünk, mikor a periódus alatt kilépő vízmennyiséget a környező vízbe nyomjuk vagy azt a tok belsejében lévő vízből elvonjuk. Arról kell tehát gondoskodni, hogy az egyik oldalon lehetőleg nagy nyomásingadozást érjünk el, illetve, hogy ezen az oldalon a nyomásingadozás teljes mértékben érvényesüljön, ami azáltal válik lehetővé, hogy az ahhoz képest fázisban 180 fokkal eltolt, a másik oldalon föllépő nyomásingadozást elnyomjuk. Legáltalánosabb alakjában kifejezve tehát a találmány szerinti megoldás gondolata abban van, hogy a hangfejlesztőhelytől a sziréna belseje felé haladó hullámvonalat lehetőleg letompítjuk a kifelé haladóhoz képest vagy megfordítva. Pld. akként járhatunk el, hogy a működő folyadékot leadó, vagyis áz áramlás irányában az üzemanyag kilépési helye előtt lévő folyadékok-térfogatot nagyra választjuk a kifelé haladó hullámot először fölvevő folyadéktérfogathoz képest vagy .megfordítva. Ezáltal a kilépő vízmennyiségnek pgyrészt a környező vízhez, másrészt a tok belsejében lévő vízhez való viszonya is más és más lesz és az első esetben a belső, a másik esetben a külső hullámvonal kisebb-nagyobb fojtást szenved, mert mennél nagyobb a befogadó, illetve eladó vízmennyiségnek a kiáramló vízmennyiséghez való aránya, annál kisebb lesz a létesített nyomásingadozás. A nyomásingadozást a két folyadékmennyiség térfogatának változtatása nélkül, azáltal is csökkenthetjük, hogy a hangfejlesztőhely előtt vagy mögött a sugárzási téren belül egy vagy több légpárnát rendezünk el. Minthogy a levegő összenyomhatósága a vízéhez képest igen nagy, ennélfogva a légpárna fölveszi a nyomásingadozásokat, úgy hogy maga a víz nyomási állapotát észrevehetően meg nem változtathatja. Levegővel vagy más gázzal töltött térnek elrendezése tehát a térfogat igen messzemenő nagyobbításának felel meg, úgy hogy oly módon az egyik vagy a másik hullámvonalnak majdnem tökéletes elfojtását érhetjük el. A mellékelt rajzon a találmány tárgyának két különböző foganatosítási alakja példaképpen a hajófalon át kitolható, szokásos szerkezetű úgynevezett tárcsás szirénánál való alkalmazásában van vázlatosan föltüntetve. Mindkét ábra a sziréna nézetét, illetve a talámány szempontjából tekintetbe jövő részek hosszmenetét mutatja. Az (A) hajófalban a (B) nyílás van elrendezve, amelyen keresztül a sziréna (C) tokját kitolhatjuk. A tok belsejében látható a (D) tengely, amely a tárcsa gyanánt kiképezett (F) rótor hajtására szolgál, amely rótor a (C) tokkal összefüggő (E) sztatoron a szokásos módon mozog. A rótor és a sztator a (G), illetve (E) hanglyukakkal van ellátva, melyeken át az (I) csővezetéken keresztül beáramló nyomás alatt álló víz kiáramlik és ezáltal hangokat fejleszt. A találmány szerint az 1. ábrán föltüntetett megoldásnál a sziréna belsejében, vagyis a hangfejlesztőhely előtt a (K) lég-