78507. lajstromszámú szabadalom • Berendezés hidraulikus vízalatti hangjeladók hatásfokának javítására

— 3 -párnát rendezzük el, amelyet a (D) ten­gelyt körülvevő és a (C) tokkal összefüggő (L) hüvely a szirénatokkal együttesen al­kot. A toknak továbbá a hangfejlesztő­helyen túl kinyúló (M) meghosszabbítása is van. A (K) légpárna megakadályozza azt, hogy a (C) tokban lévő víz gyors nyomás­ingadozásokban résztvegyen. Ezzel a be­felé induló hullámvonalat majdnem telje­sen elfojtjuk és a kifelé, az (M) csődarabon át tovaterjedő hullámvonal zavartalanul kialakulhat. Emellett az (M) toldat ezen külső hullámvonal erősítését is előidézi. E toldat el is maradhat ugyan, csakhogy ez esetben a víznek a hangnyílásokon való kiáramlása alkalmával keletkező túlnyo­más minden oldal felé egyenletesen terjed­hetne tova, míg azt a toldat arra kénysze­ríti, hogy az utóbbinak hosszirányában terjedjen tova. Emellett nem szükséges az, hogy — miként az az ábrán látható — az (M) toldat harántmetszete mindenütt egyenlő legyen. Adott esetben előnyös le­het az átbocsátó harántmetszetet egy vagy több helyen szűkíteni, miáltal fojtó hatást érhetünk el. Továbbá a toldat hosszát meghatározott viszonyba hozhatjuk a hanghullám hosszá­val, amikor is azután az ezen hossz által megszabott hangolást a kívánt hatás sze­rint célszerűen úgy választhatjuk meg, hogy az az üzemfrekvenciával egyenlő vagy ennél magasabb legyen. Az (M) cső­toldat méretezésénél és hangolásánál a hangenergiának azon részét is mindig te­kintetbe kell venni, amely a toldat falán keresztül a környező vízre átadódik. Ezen energia annál nagyobb lesz, mennél na­gyobb a falak rugalmassága. Az 1. ábrán föltüntetett sziréna tehát erő­síti a külső hullámvonalat és elfojtja a belsőt. A 2. ábrán föltüntetett foganato­sítási alaknál a megfordított viszonyról van szó. Miként ezen ábrából látható, meg­felelően ugyanazon eszközöket alkalmaz­tuk, mit az 1. ábrán föltüntetett foganatosí­tási alaknál, csakhogy a (K) légpárnát az áramlás irányában a hangfejlesztőhely mögé helyeztük el. A megfelelő részeket egyébként ugyanazon jelekkel láttuk el, mint az 1. ábrában. Hogy a belső hullámvonal a benne rejlő energiát a környező víznek átadhassa, a (C) tok falait (N)-nél oly vékonyra mére­teztük, hogy azok a hang áthatolását lénye­gesen ne akadályozzák. E falvastagságot akként választhatjuk meg, hogy a fal ön­rezgése összeessék a sziréna üzemfrek­venciájával. Rendszerint azonban előnyö­sebb lesz, ha a falvastagságot akként vá­lasztjuk meg, hogy a tok az üzemfrekven­ciánál magasabbra legyen hangolva. Ekkor azután módunkban áll az üzemfrek­venciát a szükséghez képest fokozni vagy csökkenteni anélkül, hogy az üzemviszo­nyok lényegesen megváltoznának. Ha az (N) falat túlságosan vékonyra képezzük ki, vagyis a víznél akusztikailag lágyabbá tesszük, akkor az úgy fog hatni, mintha jelen sem volna. Szabcédalmi igények : 1. Berendezés hidraulikus vízalatti hang­jeladó telepek hatásfokának javítására, jellemezve a jeladó oly kiképzése és elrendezése által, hogy a (G, H) hang­fejlesztőhelytől a jeladó belsejébe tá­vozó hullámvonal a kifelé távozóval szemben gyengítve van vagy meg­fordítva. 2. Az 1. igényben védett hidraulikus víz­alatti hangjeladó foganatosítási alakja, jellemezve a jeladó tokjának oly kikép­zése és elrendezése által, hogy az áramlás irányában a kilépési hely előtt lévő folyadéktérfogat nagymértékű azon folyadéktérfogathoz képest, amely a kifelé haladó hanghullámot először veszi föl vagy megfordítva. 3. Az 1. és 2. igényben védett hidraulikus vízalatti hangjeladó foganatosítási alakja, jellemezve a jeladó tokjában a hangfejlesztőhely előtt vagy mögött a sugárzási mezőn belül alkalmazott, a leadó, illetve fölvevő folyadék nyomá­sának alávetett légpárnák által. 4. A 3. igényben védett hidraulikus víz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom