78459. lajstromszámú szabadalom • Járókatalpakkal bíró önmozgó jármű

ahol azok az (e) hossztengelytől fogaskerekek, vagy végtelen csavar segélyével hajtatnak. Két-két talpkeret az universalis (f) csukló segélyével (3. ábra) van egymással összekötve. Ezen, ürös golyó alakjában kiképezett csuklóban van egyúttal elrendezve a két (e) hossztengelynek cardancsuklós összeköttetése is. Az (e) hossztengelyeket a (g) elektromotor hajtja (1. ábra), mely energiáját a (h) dynamótól kapja, mely utóbbi az (i) exploziós motor által hajtatik. A (d) talpkeretek lemezrugók segélyével vannak a görbített (k) főtartókon fölfüggesztve, melyek végükön (ha a jármű kerekeken is fusson), a kerekek föl- és alámozgatására szolgáló szerkezet hordják és melyeken az exploziós mótor, valamint a dynamógép is el van rendezve. A (k) főtartók fölött fekszik az (1) középtartó, mely a főtartókkal a két (m) forgókorong segélyével van a vízszintes síkban elforgathatóan összekötve. Az (m) forgókorongoknak fölső része, valamint a jármű kormányzására szolgáló (n) kézikerék szilárdan van az (1) középkerettel összekötve (2. ábra); az (m) forgókorongnak alsó, belül fogazott része, mellyel a kormányrúdnak egy kis fogaskereke kapcsolódik, szilárdan van a (k) főtartókkal összekötve. A főtartók a jármű közepén összeérő végükön (1. ábra) az (o) görgőkkel vannak ellátva, melyek a középkeretnek a forgókorongok középpontjából leírt körszerinti ív alakjában görbített (p) vezetékében futnak (3. ábra); ezen vezeték a keréknyomás és a (k) főtartók végére eső mótorterhelés ellentámaszául szolgál*. A járműnek négy (q) kereke az 1. ábrában a legmélyebb állásban van föltüntetve, úgy hogy a jármű ezen állásban nem a járötalpakon, hanem a négy keréken mozog tova. A (q) kerekek az elektromótorikusan hajtott (v) differenciális tengelyekre (1. ábra) vannak ágyazva. A kerekeknek legmagasabb állása szakadozott vonalakkal van föltüntetve. A kerekeknek föl- és alámozgatása az (s) csavarorsóknak forgatásával történik, melyek az (r) tengelyekre erősített (u) lemézrugókkal ellátott (t) tartókat emelik és sülyesztik, mely célból a (t) tartók az (s) orsóknak átjárási helyein csavarmenetekkel vannak ellátva. Világos, hogy a kerekeknek a szakadozott vonalakkal föltüntetett helyzetbe való megemelése után a járműnek járótalpai a talajra fekszenek és a járművet hordják. Mivel az (a) járótalpakat különösen laza homokban, iszapban vagy nagy hóban járatjuk, azokat ezen anyagok behatolásának megakadályozása céljából zárt szekrények alakjában akként képezzük ki, hogy azokon ezen anyagok ne igen tudjanak megtapadni. A talpak feneke hullámosan vagy bordásán van kiképezve, hogy az adhaesio fokoztassék; a talpak feneke ezenkívül ruganyos is, úgy hogy azok a 4. ábrában szakadozott vonalakkal föltüntetett vagy bármely más állást is elfoglalhatják. A talpaknak oldalfölületeit is ruganyosan és ívelve lehet kiképezni és pedig vagy domborúan (5. ábra), vagy homorúan (6. ábra). A járótalpaknak a (b) excenterekhez való megerősítése nemcsak a (v) lemezrugók (5. ábra), hanem a (w) spirálrugók segélyével is történik (4. ábra), melyek a járótalpaknak a talaj egyenetlensége folytán beálló túlferde állását akadályozzák meg. A talpaknak két egymás mögött fekvő excenteren való fölfüggesztése a forgattyú karokon való fölfüggesztessél szemben azon jelentékeny előnyt biztosítja, hogy a talpnak jobbra vagy balra, tehát a menetirányban történő eltolása lehetséges anélkül, liogy egyidejűleg az excentereknek is forogniok kellene, miáltal a talp jobban alkalmazkodhatik a talaj kis egyenetlenségeihez és az excenterekben fölösleges súrlódási veszteségek elkerültetnek, mivel az excentereknek összeköttetése nem merev, lianem kissé engedő. A két excenternek a (v) lemezrugókkal történő ruganyos összeköttetése folytán ezenkívül az excentercsuklók (rugócsapok) közötti távolság önműködően változik meg, miáltal a mótor által kezdeményezett mathematikailag pontos, állandó szögsebességű excentermozgásnak átalakítása a talaj egyenetlenségeihez jobban alkalmazkodó,