78453. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és szerszám fogaskerekeknek a gördülő elv alapján való folytonos és egyidejű elővágására és készrevágására

Megjelent 1921. évi november hó 28-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG. SZABADALMI LEÍRÁS 78458. szám. XVI/d. OSZTÁLY. Eljárás és szerszám fogaskerekeknek a legördülő elv alapján való folytonos ós egyidejű elővágására és készrevágására. • AKTIEBOLAGET SVENSKA KUGGHJUKSFABRIKEN CÉG GOTHENBURGBAN. A bejelentés napja 1919 julius hó 23-ika. Elsőbbsége 1918 április hó 29-ike. A találmány tárgya eljárás és készülék fogaskerekeknek a legördülő elv alapján való folytatólagos és egyidejű elővágására és készrevágására. A találmány tárgya különösen oly fogaskerekeknél használható, amelyeknél a fogak oldalainak és az osztófölületnek (oszlóhenger, illetve osztókúp) metszésvonalai síkba kifejtve párhuzamos, nyújtott cykloisok, hvpoeykloisok vagy epicykloisok kongrúfcns részeit alkotják. Ezen fogaskerekeket a gördülő elv alapján oly vágószerszámmal készíthetjük, amelynek jellemzője abban áll, hogy a szerszám páros számú metszőfoggal van ellátva, amelyek metszőrészének profilja egy képzelt alkotófogasrúd vagy alkotófogaskerék félfogprofiljának felel meg és amelyek úgy vannak elhelyezve, hogy metszőszéleik a képzelt osztósíkban ugyanazon körben egyenletesen vannak elosztva és úgy vannak állítva, hogy a profiljuk metszőrésze minden második fognál az alkotófogasrúd vagy alkotófogaskerék egy-egy fogának külső oldalához és minden közbenső második fog az alkotófogasrúd, illetve alkotófogaskerék egy-egy fogának belső oldalához alkalmazkodik, illetve ezen oldal alakjának felel meg. "Egyébként a metszőfogak metszőrésze egyenes élű csonka ék alakjában van kiképezve. A fogaskerekek előállítása úgy történik, hogy a fönt leírt metszőszerszámot és a kerékmunkadarabot egyenletes forgásba hozzuk és egyidejűleg egymáshoz képest legördítjük. Az összes foghézagok kialakítása emellett egyetlen, folytatólagos munkafolyamatban történik, úgy hogy a metszőszerszám és a munkadarab úgyszólván egymásba becsavarodnak, míg a foghézag teljes mélysége eléretett. Ezen eljárás gyakorlati végrehajtásánál kitűnt, hogy a metszőfogak, különösen pedig azok, amelyek az ívalakú fogak domború oldalát munkálják meg, csak nehezen képesek a munkadarabba behatolni, ami abban leli okát, hogy a metszőfogat nehezen lehet gyakorlatilag úgy alakítani, hogy a profilnak a metszőéllel szenibenálló széle is metszőképes legyen. Ezen körülmény folytán a fogak domború oldala kevésbbé pontos lesz és a metszőfogak, főképen kemény anyag, pl. acél vágásakor könnyen törnek. Ezen hátrányokat a találmány szerint azáltal küszöböljük ki, hogy a fönt jellemzett metszőszerszámmal legalább egy pár előmetszőfogat alkalmazunk, melyeknek metszőélei a képzelt osztósíkban a rendes vágó- vagy alakítófogak élén kívül és a metszőszerszám forgástengelyétől, különböző távolságokban fekszenek. Eszerint a munkadarab és a metszőszerszám viszonylagos legördülésekor mindegyik foghézag kialakításásánál először az előmetszőfogak fejtik ki hatásukat, amelyek a foghézagokat folytonosan és közelítőleg kialakítják, amidőn is a megmunkáló fogak profiljának nem vágó éle az ilyként keletkező vágáson szabadon megy keresztül és az alakítófogaknak a profil erre szolgáló részével csupán a fogoldalakat kell készre vágniok. Ilogy az előmetszőfogak éleinek nagyságát csökkenthessük és a metszősebességet növelhessük, több pár előmetszőfogat célszerű alkalmazni, amidőnis