78437. lajstromszámú szabadalom • Váltakozóáramú kiegyenlítőgép változó sebesség részére

— 357 — függőségre is tekintettel kell lennünk, nevezetesen arra a körülményre, hogy a (7) forgóáramú kollektormótor sajátsá­gai következtében asynchron fordulat­szám közelében egy bizonyos sebességvál­tozás eléréséhez csak egy csekély mértékű kefeeltolás szükséges, amely eltolás mér­téke azonban a legnagyobb és legkisebb fordulatszám közelében lényegesen na­gyobb, úgy hogy egyenlő értékű gyorsu­lásokhoz nagyobb kefesebességek szüksé­gesek. A kefeeltolás nagysága és a kefék állása közötti ezen összefüggés egy cosi­nus-fiiggvény formájában fejezhető ki. Miután tehát a lendkerék teljesítménye és lassulása között egy oly -összefüggés áll fenn, amely csakis a momentán fordu­latszámtól fiigg, és miután a kefesebesség és a mótor gyorsulása közötti összefüggés ezen cosinus-fiiggvénynek megfelelőleg szintén kizárólag a fordulatszámtól függ, így tehát lehetséges a két befolyást egy­idejűleg tekintetbe venni. Ez többféle módon történhetik. Az 1. ábra szerint egy (19) mellékáramkörű re­gulator eszközli, amely a (13) elállítómó­tor (20) gerjesztőtekercsébe van kapcsolva és a (21) csiga és egy (22) csigakerék köz­beiktatásával a (12) fogaskerékkel a kefe­hidról állíttatik el. Ezen mellékáramkörű szabályozó egyes elosztásainak ellenállá­sait az egyes kontaktusfokokra, vagy szá­mítás alapján, vagy kísérletileg úgy oszt­hatjuk el, hogy az elállítómótor sebessé­gének változása a kefehid állásától füg­gően olyan legyen, amilyent megkívá­nunk. Ugyanazt a célt mechanikai eszközök­kel is elérhetjük, ha az elállítómótor és kefehid közötti hajtóművet változó átté­tellel készítjük, úgy hogy ezen áttételi vi­szony a kefehid különböző állásainak megfelelőleg más és más. Ezt az elrende­zést a 2. ábrán tüntettük föl. A (13) el­állítómótor a (23) csiga és (24) fogaske­rék közbeiktatásával egy (25) forgattyút hajt meg, amely a (26) rúd segélyével van a (12) kefehid dal összekötve. Ez a for­gattyúhajtás változó áttétellel bír. A ki­húzott helyzetben az áttételi viszony a legnagyobb, a szaggatott vonallal kihú­zott helyzetben a legkisebb. Az áttételi viszony változását jelen esetben for­gattyúhajtással értük el, ehelyett azon­ban természetesen bármily más egyenér­tékű meghajtást is alkalmazhatunk, p. o. elliptikus fogaskerekeket, amelyek a (13) motort a (12) kefehiddal kötik össze. A szabályozó-csoport által eszközölt ki­egyenlítés annál jobb lesz, minél gyorsab­ban érvényesül a szabályozó hatás. A sza­bályozó hatás késése esetén a (2) fogyasztó terhelési lökései közvetlenül érik a centrá­lét, mert hisz a kiegyenlítőgép még nem lépett működésbe. Az 1. ábra szerinti el­rendezésben ilyen késés bizonyos esetek­ben még mindig észlelhető és oka elsősor­ban a Leonard-kapcsolás mechanikai és mágneses tehetetlensége. Ezeket a késése­ket csökkenthetjük, ha a villamos elál­lítómótor helyébe Leonard-kapcsolásban egy hydraulikus motort alkalmazunk. Ezt az esetet a 3. ábrán tüntettük föl. Ott egy hydraulikus motort és pedig egy (27) nyomóhengert alkalmaztunk, amelynek (26) hajtórudazata a (29) fogaskerékre dolgozik, amely viszont a (42) kefehiddal áll összeköttetésben. A (27) henger du«. gattyűját olaj mozgatja, amelyet a (30) és (31) csővezetéken vezetünk a hengerhez, illetőleg távolítunk el belőle, (32) az olaj­benger szabályozó dugattyúja, amelyet a (33) teljesítményrelais állít el. Ez a tel­jesítménynealis, mint a (18) áram trans­formátor az 1. ábra szerint a centrale áramába van bekapcsolva és magában véve már ismert, módon, állandó teljesít­ményre szabályoz. (34) a teljesítmény­relais rúgója, amelynek segítségével az állandó értéken tartandó áramot egyéb­ként már ismert módon beállíthatjuk. (35) egy kis segédmotor, amely állandó sebes­séggel fut és p. o. közvetlenül a centralé­ból táplálható. Vele van kapcsolva egy (36) súrlódótárcsa, amelyen a (37) sur­lódókerék szalad. Ezen (37) surlódókerék egy (38) hüvellyel van összekötve, amely hüvely csavarmenettel bír és amelybe a jgiBMfciffíiíiiiiwir--*''"-

Next

/
Oldalképek
Tartalom