78353. lajstromszámú szabadalom • Géphajtású szán

Megjelent 1921. évi augusztus lió 31-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG. SZABADALMI LEÍRÁS 78853. szám. XX/a. OSZTÁLY. Géphajtású szán. PELZEB JÓZSEF GÉPTECHNIKUS KIBCHBICHLBEN (TIROL). A 75411. sz. szabadalom pótszabadalma, melynek bejelentési napja 1918 augusztus bo 26-ilta Elsőbbsége 1918 ulius hó 8-ik -. A törzsszabadalom tárgya olyan géphajtású szán, amelynek az előrehaladáshoz való, a szántalpakban elhelyezett elemei a szántalpaktól függetlenül rugózva a talajba való kapaszkodás céljából a szántalpakon keresztülnyúlnak. A hajtóelemek a törzsszabadalom értelmében tokba lehetnek zárva, hogy hóval és jéggal való eltömődés ellen védve legyenek. A szóbanforgó találmánynak olyan berendezés a tárgya, amely kapaszkodókerekek- vagy efféléknek hajtóelemül való alkalmazása esetén a tokba esetleg mégis behatoló és a kerekekre tapadó havat a tokból önműködően eltávolítja. E célból a hajtókerekek hátulsó oldalukon egy vagy több kaparóval vannak ellátva, amelyek a tok hátsó falán kinyúlnak, úgy hogy a kerekekre tapadó havat a kerekek forgásakor a kaparok alsó oldalukon adhézió folytán fölfogják és a nyílásokon kivetik. A találmány keretébe tartozó más újítás a hajtókerekek emelő- és sülyesztőszerkezefére vonatkozik. A kerekek a törzsszabadalom szerint lengőkarok és rúgóval leszorított nyomórudak segítségével úgy vannak a szánállványra fölfüggesztve, hogy a csavarrúgókkal körültekercselt rudak egy lengőtengelyen szabadón átjárnak. A rudaknak a tengelyen kinyúló végei már most alkalmas rögzítőszerkezettel ellátott emelő- és sülyesztőberendezéssel vannak összeköttetésben, úgy hogy a kerekek eme berendezés révén a rugóktól függetlenül a talajhoz szoríthatók, amikor is a kocsinak egész súlya érvényesül a kerekek kapaszkodásában, ami különösen induláskor igen előnyös. Egy további javítás abban áll, hogy a törzsszabadalom értelmében korongszerűen alakított hajtókerekek kerületükön ékalakú keresztmetszetűek, ami a kerekeknek behatolását a talajba, különösen kemény hóba lényegesen megkönnyíti. A mellékelt rajzon az 1. ábra a szán hátulsó részének részben metszett oldalnézete, a 2. ábra a szán felének függőleges metszete a hajtókerekeken át, míg a 3. ábra az 1. ábrának megfelelő felülnézet a hajtókerék metszetével. Amint a 2. és 3. ábrából kitűnik, a korongszerű (R) hajlókerekeknek kerékkoszorúja kerületén ki van élezve, úgy hogy késkoronghoz válik hasonlóvá. Az él lehet egyoldali is, azaz a korong egyik vagy másik szélén kiképezve, de célszerűbb, ha az élt, miként a rajzon, a kerék középv >nalában alkalmazzuk olyképen, hogy a koszorú szélét többé vágy kevésbbé hegyes szögben kiélezzük, hogy ékalakú keresztmetszetet kapjon. A kerékkoszorúnak ilyetén kiképzése igen jelentékenyen csökkenti azt az ellenállást, amellyel a koszorú a hajtókerekek (z) fogainak n talajba való behatolását gátolja, tehát a kerekek különösen kemény talajba sokkal könnyebben hatolhatnak bé és így a szón előrehaladása biztosítva van, akármilyen kedvezőtlen is a pálya. A hajtókerekeket bezáró (g) tokba netalán behatolt és a kerekekre tapadó hónak önműködő eltávolítására az (R) kerekek hátsó részükön és ' pedig valamivel a közepük alatt egy vagy több késszerű (sch) kaparóval vannak ellátva olyképen, hogy pl. a kerekek mindkét oldalán elrendezett két lesodró kés a kerekeknek teljesen sima oldalfalaira hat vagy pedig egyetlen villaalakú