78353. lajstromszámú szabadalom • Géphajtású szán

- 2 — kaparó fogja körül két oldalról a kerekeket. A kaparok, illetve lesodrókések a szánállványnak hátulsó (st) támasztórúdjaira vannak erősítve és ezeken, illetve a (g) tok hátsó falán kinyúlnak, míg a tok maga a kaparok alatt (ö) nyílással van ellátva. A kaparok az 1. ábra szerint a kerekektől a támasztórudak felé emelkednek, úgy hogy a kerekek forgása közben az (sch) lesodrókésektől azoknak alsó oldalán fölfogott és adhéziójánál fogva ezekhez tapadó hó a kések hosszában előretolódik, míg az (ö) nyílásokon kijutva, le nem hull. Ilogy a hajtókerekeket pl. vasúti vágányokon vagy hasonló akadályokon való áthajtáskor a talajról fölemelhessük és ily módon fogaikat kímélhessük, illetve sérüléstől óvhassuk, a rúgós (u) nyomórudak, amelyek az (o) lengőkarokkal együtt az (R) kerekeket tartják, a vezető kezeügyébe eső emelőrudazattal kapcsolatosak. Az erre való berendezés a következő: Az (u) nyomórudaknak (s) lengési tengelyükön kinyúló végeire egy-egy hosszúra nyújtott (1) láncszem van csuklósan erősítve, vagy pedig a rúd vége hosszúkás lyukkal van ellátva vagy ilyenné kiképezve. A két nyomórudat a láncszemeken, illetve a hoszszúkás lyukakon átvezetett (2) harántrúd egymással összeköti. A harántrúdra a (3) tengelyre ékelt (4) kar van szerelve, amely a tengelynek második (4') karjával szgemelőt alkot. Ez (5) vonórúddal kapcsolatos, amelynek másik vége a vezető kezeügyében elrendezett (6) állítóemelőhöz van kötve. Ez az emelő ismert módon fogasívből és ebbe kapaszkodó rúgós kilincsből álló rögzítőszerkezettel van ellátva. A vezelőülésről tehát a (6) állítóemelő működtetésével az (R) hajtókerekeket az (1, 4, 5) rudazat és (u) nyomórudak közvetítésével az (f) rugók hatása ellenében a talajról fölemelhetjük és ebb'en a helyzetükben a rögzítőszerkezettel rögzíthetjük, míg a kilincs oldása után a kerekek a rugók nyomása alatt önműködően ismét használati helyzetükbe térnek vissza. Minthogy azonban a nyomórudaknak a hosszúkás lyuk alkalmazása folytán bizonyos szabad mozgásuk van, a hajtókerekek menetközben munkájukat akadálytalanul és az emelőszerkezetre való visszahatás nélkül végezhetik. Kéziemelő helyett természetesen lábítót vagy csavarorsót is alkalmazhatunk ennek a szerkezetnek működtetésére; az utóbbi esetben a rögzítőszerkezet fölöslegessé válik, mert a csavarorsó önmagát rögzíti. Ha még most a törzsszabadalom szerint az (u) nyomórudakon alkalmazott és az (f) rugók hatása alatt az (s) lengési tengelyre támaszkodó (m) állítóanyákat elhagyjuk, úgy hogy a hajtókerekek lefelé korlátlanul mozgathatók, 'akkor azon az ismert előnyön kívül, hogy a kerekek a vezetőülésről beállíthatók és rögzíthetők, még azt az előnyt is elérjük, hogy a hajtókerekek annyira a talajra szoríthatók, hogy föltétlenül és szükségképen belekapaszkodnak a talajba. Ezt a szorítónyomást az emelőrudazatnak megfelelő áttételi viszonyai mellett annyira fokozhatjuk, hogy a rúgóhatás kiküszöbölésével a kerekek a szán egész súlyával a talajra nehezedjenek és így a hajtásban a szán teljes súlya érvényesüljön. Ez az előny sima pályán vagy kemény talajon, különösen a jármű elindítása szempontjából igen lényeges, mert ennek folytán a kerekeknek föltétlenül kapaszkodniok kell a talajba és így a szán előrehaladása minden esetre biztosítva van. Szabadalmi igények: 1. A 75711. számú törzsszabadalomban védett géphajtású szán kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az (R) hajtókerekek hátulsó részükön egy vagy több mindkét oldalon illeszkedő (sch) kaparóval vannak ellátva, amelyek a hátsó (st) tokfal (ö) nyílásain keresztülnyúlnak, úgy hogy a tokba esetleg behatolt és a kerekekre tapadó havat a kaparok fölfogják és a nyílásokon kivetik. 2. A 75711. számú szabadalomban védett géphajtású szán hajtókerekeinek emelésére és sülyesztésére való szerkezet, azzal jellemezve, hogy az (o) lengőkarokkal együtt az (R) kerekeket tartó rúgós (u) nyomórudak mozgékonyságuk korlátozása nélkül nyúlnak át (s) lengési tengelyükön és a vezető kezeügyéibe eső emelőrudazattal kapcsolatosak, úgy hogy az emelőrudazat működtetésével a kerekek nemcsak beállíthatók és rögzíthetők a vezetőülésről, hanem még a szán teljes súlya alatt a talajra is szoríthatók. 3. A 2. alatt védett emelő- és sülyesztőszerkezet kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az (u) nyomórudak és (1, 4, 5) emelőrudazat összeköttetési helyén holt járat van, oly célból, hogy a rudak és velük a kerekek is szabadon mozoghassanak, illetve a kerekeknek visszahatása munkájuk közben az emelőrudazatra elkeriiltessék. 4. A 75711. számú törzsszabadalomban védett géphajtású szán kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az (R) hajtókerekek kerékkoszorúja a szélén ékalakban van kiképezve vagy bárminő más módon késszerűen ki van élezve, oly célból, hogy a fogak könnyebben kapaszkodhassanak a talajba. (1 rajzlap melléklettel.) l'allas nyomda, Budapest. 'YT'úfíiuíiT'fiKVtűfí