78324. lajstromszámú szabadalom • Karburátor explóziós motorokhoz

- § -az (a6) födél alatt, illetve az (a3) fenék fölött van­nak elrendezve és amelyeknek egy-egy köralakú (k9), illetve (k4) nyílása a födél és a fenék ugyan­ilyen nyílásának felel meg; a két (k, k) alaktár­csát (1) rudak kötik össze egymással. Az egyik (1) rúd (m) fogantyúgyűrűt hord, amely az (a) tok (a7) nyílásán kinyúlik és amelynek segélyével a (kl, 1;2) alaktárcsákból és (1) rudakból álló kalitka elforgatható. Az egy-egv (jl) laphoz erő­sített és a szomszédos (jl) lap oldalsó (j3) szár­nyára ható (n) rugók a lapokat egyik 'végükön egymással érintkezésben tartják és ezenkívül a (j2) tengelyeket a (kl, k2) alaktárcsák kerületéhez szorítják. A 2. ábrából kitűnik, hogy ha a kalit­kát az óramutató mozgásával egyező irányban elforgatjuk, a (j2) tengelyek az (a4, a5) kulisszák­ban kívülről befelé mozognak el, míg ennek da­cára az (n) rúgók a (jl) lapokat egymással érintkezésben tartják. A (j) kamra kereszt­metszete ekkor növekszik. Ha ellenben a kalitkát ellenkező értelemben forgatjuk el. a (j2) tenge­lyek az (a4, a5) kulisszákban belülről kifelé mozognak el és a (j) kamra keresztmetszete ki­sebbedik. A (kl, k2) alaktárcsák oly alakban vannak kiképezve, hogy a (j) kampó keresztmetszete a kalitka elíorgási szögével arányosan változik. A (jl) lapok azonkívül fölső és alsó, háromszög­alakú (j4, j5) karimákkal vannak ellátva, ame­lyek a (kl, k2) alakLárcsákon csúsznak és a kör­alakú (k3, k4) nyílásoknak azon részeit takarják el, amelyek a (j) kamra négyszögletes kereszt­metszetén kívül esnek. A (h) porlasztó fúvóka (i) fojtóelemét a kalitka vezérli. E célból annak (i2) rúdja (i4) gyűrűvel van ellátva, amelyet a (v) rúgó a (w) híddal tart érintkezésben; az a híd két végével két hosz­szanti, egyenes (ol) kulisszán hatol át, amely a fölső (kl) alaktárcsával összefüggő, lemetszett (o) hengernek az átmérő irányában szemben fekvő két pontján van kiképezve. Ha ezt a ka­litkát elforgatjuk, a (w) híd kénytelen szintén el­forogni, miközben szabadon emelkedhet vagy stilyedhet, amit arra használunk föl, hogy sű­lyesztését vagy fölemelését eszközöljük és ezáltal a (h) porlasztó fúvóka nyílásának szabad kereszt­metszetét változtassuk. E célból a (w) híd az (o) hengeren kívül a patkóóalakú (p) leniezrúgóra fekszik föl. amely a közepén két (s) csavar segé­lyével a tok (a6) födelére van ráerősítve (3. ábra); a (p) rúgó és az (a6) födél közé (q) alátétlemez van közbeiktatva avégből, hogy a rúgó kél vége szabad legyen. A rúgó két vége a rúgó kiképzése folytán az (a6) födéltől eltávolodni törekszik, de azokat a rovátkolt fejű (rl, r2) csavarok, ame­lyeket a (b) hüvely hord, a kivánt helyzetben tartják. Rendes körülmények között a (pl) rúgó­sziárat az (rl) csavar vízszintes helyzetben tartja, míg a (p2) rúgószár csavarvonalalakú vezető­fölületet képez, amelynek emelkedését az (r2) csavar beállítása határozza meg. Ha a (w) híd a fölső (kl) alaktárcsával és az (o) hengerrel egyiill elforog, egyik vége vízszintes síkban ma­rad, másik vége ellenben a (p2) rúgószár mentén fölemelkedik vagy lesülyed; az (i) fojtóelem a (h) porlasztó fúvóka (h2) kiszélesbítéséhez oly tá­volságra közeledik vagy attól eltávolodik, amely egyenlő a híd végének függőleges elmozgása felével és arányos a (kl) alaktárcsa elforgási szögével. A leírt foganatosítási alak működési módja a következő: Amidőn a mótor szívóhatása a (b) hüvelyben és ennek folytán a (j) kamrában működik, az (a2, k4) nyílásokon légköri levegő lép be, míg a tüzelőanyag a (h) fúvókából körkeresztmetszetű fátyol alakjában lép ki, amely a beszívott levegő­vel találkozik és végül a (jl) lapokhoz ütközve, ezeken megtörik. A tüzelőanyag gőze és a levegő ily módon bensően keverednek egymással és jól robbanó keveréket képeznek, annyival inkább, mert a (j) kamra aránylag hosszú. Ha az (m) gyűrűt az óramutató mozgásával ellenkező irányban forgatjuk el, ezáltal csökkentjük a (j) kamra keresztmetszetét, de egyúttal csökkentjük a (h) fúvóka nyílásának szabad keresztmetszetéi is; ez a két keresztmetszetcsökkentés a szerkezel folytán egymással arányos. A keverék összetétele tehát ugyanaz marad. Megfelelő az eredmény akkor is, ha az (m) gyűrűt ellenkező értelemben forgatjuk el; a (j) kamra keresztmetszete és a (h) fúvóka nyílásának szabad keresztmetszete nö­vekszik anélkül, hogy a keverék összetétele meg­változnék. A (j) kamra keresztmetszetének változtatása folytán a robbanó keverék beszívott mennyiségé­nek, tehát a mótor által kifejlett teljesítmény nagyságának kívánt változása jön létre. A leírt foganatosítási alak előnye az, hogy a karburájás mindig a levegőnek a keverőkamrá­ban való teljesen kielégítő sebességével történik, aminek következménye a tüzelőanyag erélyes hozzávezetése és tökéletes elgőzösítése tüzelő­anyagban való veszteség nélkül. Ilyen módon el­kerülhetők az ismert karburátorok hátrányai, amelyeknél indításkor és újból való üzembe­helyezéskor a karburátort vagy el kellett árasz­tani tüzelőanyaggal vagy ugyanazon célból, ha a mótor kis sebességgel fut, dús keveréket, ha pe­dig a sebesség szabványos, lcevésbbé dús keveré­ket kellett hozávezelni, vagy pedig kis sebesség­nél, jó indítás biztosítása végett tüzelőanyagban nagyon szegény keveréket kellett hozzávezetni, avégből, hogy a szabványos sebességnél a keve­rék-ne legyen túlságosan dús. A (j) kamra (jl) lapjait nemcsak az (n) rugók /

Next

/
Oldalképek
Tartalom