78121. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tetszőleges alakú üreges testek és bevonatok előállítására
körül mozog, vagy pedig a forgatható munkadarabot a nyugvó simltóanyagban mozgatjuk, avagy pedig mindkét részt egyirányban vagy ellentett irányban mozgatjuk. Ez esetben is a pl. simulékony szigetelőanyagot tökéletesen egyenletes feszítéssel és nyomással visszük föl a munkadarabra. Az eljárás összes alkalmazási módjainál egyidejűleg szükség szerint az üreges testet melegíthetjük vagy hűlhetjük és a melegítés vagy hűtés a készülék egyes részeire is kiterjedhet. Gyakran elegendő a megfelelő melegkapacitású simítóanyagot betöltés előtt fölmelegíteni vagy lehűteni. Ilogy a simítóanyag által a simulékony anyagra kifejtett nyomást a simítóanyag súlya is befolyásolja, a mag hossztengelyét függőlegesen, vízszintesen vagy ferdén helyezhetjük el. Tetszőleges hosszúságú üreges testek előállítására a simítóanyagot az üreges hossztengelye mentén eltolhatjuk, vagy pedig az üreges testet a simítóanyagon keresztülhúzhatjuk pl. kábelgyártásnál. A mellékelt rajzban a találmány szerinti készülék több megoldása van föltüntetve pl. kábelek gyártására. 1. ábra oly készüléket mutat, mellyel derékszögű négyszög keresztmetszetű burkolatot készítünk szövetszalagnak megfelelő magra való föltekercselésével. Az (1) simítóanyag itt a helytálló (2) vályúban fekszik és (3)*mag alsó részét veszi körül. A (3) magnak az (5) tengely körül való forgatásakor az (1) simítóanyag bensőleg simul a képződő üreges testhez és a (7) készlettekercsről jövő, a (6) ragasztóanyagon keresztülvezetett (4) simulékony anyagot egyenletesen és hiány nélkül szorítja a magnak egész fölületére. Ahelyett, hogy a mag csak részben merül a simítóanyagba, teljesen abba meríthető. Ezen célból a simítóanyagot teljesen zárt tartályba helyezzük, melynek külső alakját úgy választjuk meg, hogy a súrlódást fokozza. A 2. ábra mutat ily készüléket. Eszerint az (1) simítóanyag a sokszögkeresztmetszetű (2) tartálybá van bezárva, melyben a (3) mag az (5) tengely körül forgathatóan van ágyazva. Az üreges test képzésére szolgáló (4) anyagot a simítóművelet megkezdése előtt visszük föl a magra. Ahelyett, hogy a (3) magot forgatnók az (1) simltóanyagban, helytálló mag mellett a (2) tartályt forgathatnék, azonban mindkét mozgás egyidejűleg is végbemehet. Ha emellett a föltekercselendő szövetet a simítófolyamat közben akarjuk a tartályba befuttatni, ügy a szövetet tartalmazó készlet a tartállyal együtt járhat körül és a tartály egy hasíték,án keresztül vezethető be a (3) magra. Azonban maga a mag is szolgálhat tartály gyanánt 'a simítóanyag számára. Ennek megfelelő elrendezést mutat a 3. ábra, amelynél meglehetősen nagy átmérőjű hengert kell előállítani. Mag és egyszersmind simítóanyag tartálya gyanánt itt a (8) és (9) részekből álló üreges henger szolgál, melynek belsejében az (1) simítóanyag van elhelyezve és amelynek belső falára szorítja a simítóanyag az üreges henger képzésére szolgáló (4) anyagot. A simulékony anyagot a simítómunka megkezdése előtt helyezzük a (8, 9) hengerbe. A 4. ábra szerint a simítóanyagtartály helytállóan, a forgatható munkadarab pedig lengő karon van ágyazva. Az 5. ábra szerint a simítóanyagtartály lengő emelőre van ágyazva, míg a forgó munkadarab rugalmas fölfüggesztésben csúszik. Az ömleszthető tömeget képező (31) simítóanyag a 4—6. ábra szerint a (32), illetve (38), illetve (39) vályúszerű vagy polvgonális tartályba van töltve. Hogy a simítóanyag vándorlását megnehezítsük, illetve szabályozhassuk, a beállítható (30) válaszfalak vannak alkalmazva (6. ábra). A. simítóanyag melegítése alá helyezett (11) gáztüzeléssel, reáfektetett (12) elektromos ellenállásokkal vagy (13) gőzfűtéssel és kettős köpennyel, esetleg olaj fűtéssel történhetik. Szükség esetén ismert módszerekkel hűtést is alkalmazhatunk. A tetszőleges alakú (33) mag vagy munkadarab forgatása ismert módon (14) csavarhajtóművel (4. ábra) vagy fogaskerékkel avagy szájhajtással (5. ábra) történhetik. Hogy a simítóanyagot a tetszőleges alakú munkadarabbal hiánytalan érintkezésbe hozzuk, ez a 4. ábra szerint a lengő (37) emelőn van a helytálló (32) simítóanyagtartály fölött elrendezve. A beállítható (17, 17) súlyok lehetővé teszik, hogy a munkadarab és a simítóanyag között a szükséges súrlódást, illetve nyomást létesítsük. A rug"almas' és beállítható (18, 18) ütközők (4. ábra) korlátozzák a munkadarab útját az adott végállások közölt. Ugyanezen hatást érjük el az 5. ábra szerinti elrendezéssel. Míg itt a forgó (33) munkadarab nyugszik a (19) állványban, a (38) simítóanyagtartály a (21) csapok segélyével a (22) rugókon nyugvó és a lengő (20) emelőkön alkalmazott (23) csapágyakba van ágyazva. Ez esetben is a (24) sulyok eltolásával szabályozhatjuk a simítóanyag súrlódását. A 6. ábra szerinti elrendezés is ugyanoly hatású, mint a 4. és 5. ábrabeli. A forgó (33) munkadarab tengelyével a (25) csapágyakban nyugszik, melyek a (26, 26) rugók között csúszhatnak föl és le a (27) vezetőrudakon. A (39) simítóanyagtartály a (28) alzaton és a közbehelyezett (29) golyókon önműködően vagy kényszerítve a mozgatott munkadarabhoz alkalmazkodó eltolódásokat végezhet a simítás és súrolás szabályozása véget. 7. ábra egy simítótartály elölnézete, jPf'Vk^L •y'.l . ' 'i ' áiT i "ÍBiiPÉtf" il>W íii> V< lrYir "ÉrrV'fMÉiii' nt • jtii -^wktiíiiitíti -*i«iMfe4faÉÉiBÉÉí
