78055. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés vízalatti hanjeladók működtetésére

— 2 -nem okoz nagy nehézséget ezt az elegyet alkalmas módon elegyrészeire bontani. Ennek egyik módja pl. az lehet, hogy az elegyet vákuum alatt tartott térben, csörgedeztetőlapokon szita- vagy csöpögtetőberendezéseken vékony rétegben és nagy föliileten vezetjük át. A víznek és levegőnek egymástól való elválasztása vagy ugyanabban a térben mehet végbe, amelyben az emulzió képződése következik be, vagy pedig külön tartályt alkalmazhatunk erre a célra. Az elegy fölbontása centrifuga módjára működő készülékben is történhetik, amelyben a részeket sűrűségüknek megfelelően különítik el és amelyből a légmentes folyadékmennyiségeket valamilyen, magában ismert úton-módon közvetlenül a jeladóhoz vezetjük, míg a visszamaradt részből a kiterjedt gázokat a fönt leírt vagy más célszerű módon távolíthatjuk el. Bizonyos körülmények között tehát ilyen centrifugakészüléket vákuum alatt működő elrendezéssel egyesíthetjük. A víz gáztartalmához képest a levegőmentesítést a megadott eszközök közül egyik vagy másik alkalmazásával vagy közülük kettőnek vagy többnek egyesítésével érhetjük el, amikor is azok vagy egymással, vagy egymásután lépnek hatályba. Annak meggátlása szempontjából, hogy a gáz üzemi nyomófolyadékból kiváljon, ami szintén a találmány tárgyának egy részét teszi, elsősorban arról van szó, hogy a vízhozz,ávezetés folyamán hirtelen harántmetszetváltozásokat és az ezáltal a hangjeladó közvetlen közelében föllépő nyomáscsökkenést elkerüljük. Ilyen nyomáscsökkenés útján ugyanis a telítés fokának ekkor bekövetkező eltolódása folytán az oldott gázoknak alkalmuk van a folyadékból kiválni. Fontos továbbá a nyomószivattyú hozzáfolyó vezetékében és annak szívóhatása következtében föllépő hátrányos nyomáscsökkenéseket elkerülni. Ezt a szivattyú alkalmas, legcélszerűbben a külső víz színe alatt való elhelyezésével érjük el. Mindenekelőtt azonban súlyt kell helyeznünk a hangjeladónak pl. egy szirénának mozgó és helytálló része közötti, lehetőleg tökéletes tömítésére. Kitűnt, hogy az olyan vízalatti hangjeladóknál, amelyek mozgórészekkel működnek, pl. szirénáknál az üzem közben a szilárd és mozgatható részek között pl. kopás folytán előálló hézag, a káros gázkiválások forrását képezi és a hang hatótávolságát lényegesen csökkenti. Ezen hézag hatását a találmány szerint azzal kerüljük el, hogy a hangképződésre nézve figyelembe jövő helyeken, a rótor és sztátor között külön, a rotort a sztátorhoz szorító, tömítő nyomást alkalmazunk. Ez a hozzászorítás üzem közben állandó lehet, vagy pedig csak a jeladó hangadó tartamára foganatosítható. Ezen alapgondolat a szirénák minden fajára, dob-, korong-, golyó-, kúpszirénákra stb. egyaránt vonatkozik és mindezen fajtáknál meg is valósítható. Csupán arról kell gondoskodnunk, hogy a szirénák egyéb sajátságait ezzel ne befolyásoljuk. Ezt a hozzászorítást külön mechanikai eszközökkel, mint pl. rugókkal stb. érhetjük el, de különös előnnyel közvetlenül magának az üzemfolyadéknak a nyomását használhatjuk az említett célra. Helytálló szirénáknál ezen cél elérésének szerkezeti akadályai nincsenek. Kitolható vízalaUi dobszirénáknál a találmányi gondolatot rugók nélkül nem lehet megvalósítani, ha a hangnyílásoknak a sztátor egész kerületén való szokásos elrendezését megtartjuk. Hogy egyoldalú hozzászorítást érjünk el, a hangnyílásokat egy szektor mentén vagyunk kénytelenek elrendezni, úgy hogy amíg eddig a sztátoron és a tolattyún teljesen körülmenő nyíláskoszorúk voltak, most már csak ilyeneknek egyes részei jöhetnek tekintetbe. A sziréna tipusa szerint még más szerkezeti módosításokról is kell gondoskodnunk, hogy a találmány szerinti szükséges odaszorulást elérjük, amennyiben a hozzászorító nyomás' előidézésére magát az üzemvizet akarjuk fölhasználni. Kívülfekvő rotorral biró, kitolható vízalatti szirénáknak például a sztátor és a tolattyú hangnyílásain kívül még külön nyílásokkal kell bírniok, amelyek az üzemvizet a rótor és a sztátor közé bebocsátják. Ezen nyílásoknak természetesen úgy kell elrendezve lenniök, hogy sohase födhessék a rótor hangnyílásait. A kiképzést általában olymódon foganatosíthatjuk, hogy a rotornak a sztátorhoz való hozzászorítása vagy csak a hangzás közben, vagy pedig állandóan történjék. Az első kiviteli alaknak az a hátránya van, hogy a tolattyúnak hangnélküli állapotról a hangadó állapotra való átkapcsolásánál a rótor tengelye a rótor és a sztátor közötti hézag folytán csak bizonyos ingadozások után jut abba a helyzetbe, amelynél a rótor odaszorul. Ilyen ingadozások mellett az üzemvízből a gázok kiválhatnak és a sziréna hangja továbbá a tengely rezgéseinek megfelelően javul vagy rosszabbodik. Semmiesetre sem lesz olyan tiszta a hang, mint a rótortengely állandóan azonos helyzete esetén. Általában azt a foganatosítási alakot kell előnyben részesíteni, amelynél a rótor tartósan van a sztátorhoz szorítva. Belülfekvő rótorral biró vízalatti dobszirénáknál a találmányi gondolat igen egyszerű módon foganatosítható, tudniillik kizárólag a sztátor és tolattyú nyílásainak már említett egyoldalú elrendezése által foganatosítható, ha az odaszorulásnak csak a hangzás közben kell bekövetkeznie. Ha ellenben tartós odaszorulást akarunk