78032. lajstromszámú szabadalom • Műkar
■ n Megjelent 1921. évi május lió 14-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG. SZABADALMI LEÍRÁS 78082. szám. VII/e. OSZTÁLY. Műkar. PALENCSÁR ANDOR GÉPMÜVEZETÓ BÉCSBEN. A. 70969. sz. törzsszabadalom pótszabadalma, melynek bejelentési napja 1918 október hó 21-ike. Jelen találmány tárgya a 70969. számú törzsszabadalomban ismertetett feszítőkészülék további kiképzése, miáltal a szerkezet lényeges egyszerűsítését és ezen zárókészülék elhelyezésére szükségelt tér csökkentését érjük el, másrészt a zárókészüléket működtető húzószerv segélyével utánfeszítés válik lehetővé, úgy hogy valamely tárgy megfogása után az ujjak a tárgyat fokozott szorítónyomással fogvatarthatják. Ezáltal műkezeknél igen nagy szükségletet elégítünk ki, mivel különösen lapos, sima és aránylag súlyos tárgyaknál, mint pl. bekötött könyvek és hasonlók, nem elegendő azokat megfogni, hanem a meghajlított helyzetbe hozott ujjak között a tárgyat oly erősen kell összeszorítani, hogy a megfogott tárgy az azt fogó kézből ki ne csúszhassék, különösen, ha a műkarnak a megfogott tárggyal együtt különböző mozgásokat kell végeznie. A csatolt rajzon egy ily zárókészülék egy utánf eszí tőkészülékkel kapcsolatban van föltüntelve. Az 1. ábra a készülékeken át vezetett középmetszet a 2. ábra a készülék oldalnézete és a 3. ábra fölülnézete. A (98) tengelyen, mely azon karokat hordja, melyekre a műkéz ujjaihoz vezető húzószervek vannak erősítve, a zárófogakkal ellátott vagy sima helyben álló (89) ívdarab mindkét oldalán, a hurokalakú (96, 96l) kengyelek ülnek, melyek a (97) és (117) harántcsapok által vannak összekötve. A (96) tengelyen továbbá, ugyancsak szimetrikusan a (89) ívdarabhoz, a két (100, 1001) támasztókar ül, melyek szabad végeik közelében a (118) harántdarab útján vannak összekötve és maguk között a (89) ívdarabbal összeműködő (90) závókilincset, illetve egy fékező- vagy ékdarabot tartanak, melynek (119) forgáscsapján a (120) villáskar (2. ábra) van szilárdan fölerősítve; utóbbi villanyilásába a (121) laposrúgói nyúlik, mely a (96) kengyelek egyikében szilárdan van megfogva. A (96, 961) kengyelek között a (97) harántcsapon a (122, 123) csappanókilincs forgathatóan van ágyazva, melynek egyik lépcsőzött (122) karja fölemelt helyzetben a (118) harántdarabra támaszkodhatik vagy lesülyesztett helyzetben alatta betolható ; ezen csappanókilincs másik (123) karjára a (124) laposrugó hat, mely rugó ezen karba beágyazva a (100, 1001) támasztókarok (118) harántdarabja fölött elvezet és másik végével a (126) csuklórúd (125) csapjára fekszik, mely csuklórúd (^ö^-nél (a 96, 961 kengyelek köz,ött) forgatható; ezen (126) csuklórúdra a vállcsuklóhoz veáető (30) húzószerv hat. Ha a (96, 961) kengyelek kezdeti helyzetükben vannak, akkor a becsappanókilincs (123) karja egy a (89) ívdarab végén levő kinyúló (891) toldathoz fekszik. A kengyelek forgástengelyén még a (101) csavarrugó ül, mely a (961) kengyelből kinyúló (102) pecekre nyomást gyakorol és másik végével az alaplemezhez támaszkodik. Az utánfeszítőkészülék a kétkarú (127) emeltyűből áll, mely a (96, 961) kengyelek közölt a (117) harántcsap körül forgatható és melynek rövidebb karja a 1271) foggá vagy szorítópofává van kiképezve, mely a fogazott, illetve sima (89) ívdarabbal összeműködhetik. Ezen (127) emeltyű hosszabb karja a (126*) tengely által az előbb említett 126) csuklórúddal van összekötve, mely
