77952. lajstromszámú szabadalom • Ujítások központi állítású vasuti váltóknál a váltó fölhasításának a központban való jelzésére szolgáló szerkezeteken

Megjelent 1921. évi április hó 30-án. MAGYAR KIRÁLYT Ug SZABADALMI BÍRÓSÁG. SZABADALMI LEÍRÁS 77952. szám. V/a2. OSZTÁLY. Újítások központi állítású vasúti váltóknál a váltó fölhasításának a központban való jelzésére szolgáló szerkezeteken. PRÉNOSZIL GÉZA MÁV. FÖLÜGYELÓ BUDAPESTEN. A bejelentés napja 1917 december hó 15-ike. A találmány Siemens és Halske-rendszerű váltóállítódobokkal vagy más állítószerkezettel működő oly biztosító berendezésekre vonatkozik, melyeknél a váltó fölhasításakor szereplő ú. n. nyírópeckek vagy más utánengedő ellenállások nem benn az állítóközpontban, hanem künn a váltóknál vannak alkalmazva. Célja a találmány­nak, hogy a váltók fölvágását az állítóközpon­tokban bejelentse, még pedig az állításra szolgáló vezetéknek olyatén megszakításával, hogy az elő­nyösen mindig az utánfutó vezetékszálnál követ­kezzék be és hogy másrészt általában a vezeték­szál szétválasztása a váltó fölhasítása folytán el­mozgó állítóelemek segélyével lehetőleg közvetle­nül, egyszerű és biztos működésű szerkezettel tehát az eddigi ily berendezéseknél alkalmazott, rendes állításnál laza, a fölhasítás alkalmával pe­dig erősen megfeszülő, külön húzó segédvezeté­kek nélkül) történjék. Az eddigi ily szerkezetek segésvezetékekre két­oldalt ható, elrendezett kétkarú emeltyű gyanánt akként vannak kiképezve, hogy minden fölnyí­rás alkalmával az a vezetékszál szakadhat e', mellyel a váltó a fölnyírást közvetlenül megelő­zőleg állíttatott, tehát mindig a feszített és nem az utánfutó vezetékszál. Ez a megoldás a forga­lomra veszélyes, mert ha a váltó helyben visszaól­líttalik, az utánfutó vezelékszálban lévő feszültség következtében az állítódob elfordul és a váltót fe­les állásba hozza. Ez, mint kisiklást előidéző kö­rülmény, meg nem engedhető. Az eddigi ily berendezéseknek lényeges hátrá­nya továbbá az, hogyha a fölhasított váltót hely­ben visszaállították, az — noha a központi állító­szerkezet a fölhasítás alkalmával elreteszeltetik — a reteszelő szerkezel hibás működése vagy illetéktelen kikapcsolása esetén központilag (a megelőzőleg utánfutó vezetékszál megmaradt folytonossága következtében) még egy ízben át­állítható, ami a találmány tárgyánál minden kö­rülmények között lehetetlen, minhogy épen az a (megelőzőleg utánfutó) vezetékszál, mely most ezen átállításhoz szükséges volna, van szétsza­kítva. Az eddigi berendezéseknél továbbá, ha története­sen oly váltó nyiratik föl, melynek emeltyűje az állítóközpontban villamos vágányuti blokkzár" alatt van, akkor a váltó a helyszínén nem kezel­hető, mert első állítás után a dob mozgatócsapja a vonórúd Irombitanyílásába hatol, a váltót nyitja (feles állásba hozza) és azt ezen helyzetben rögzíti, úgy hogy a váltó egyik irányban sem állítható. Már pedig okvetlenül szükséges, hogy a fölnyirt váltót helyben kezelni lehessen és el­vetendő minden szerkezet, mely a föltételnek ele­get nem tesz. Ha a fölnyirt váltó emeltyűje nincs vágányuti blokkzár alatt, akkor e helyszíni keze­lés lehetséges ugyan, ennek előföltétele azonban az, hogy a váltó előbb helyben visszaállítlassék és azután a központban egyszer átállíttassék. Csák ennek megtörténtével válik lehetővé a váltó helyszíni kezelése. Oly váltóállítódoboknál, melyek fölnyíró készü­léke a vonórúd trombitanyílását a fölhasítás után ú. n. csapókallantyúval elzárja, a feles állást elő­idéző veszedelmes hiány kiküszöböltnek tekint­hető ugyan, de még mindig fönnáll az. hogy a váltó a helyszínén a legtöbb esetben nem kezel­hető. A lecsapott helyzetben lévő kallantyú ugyanis, amint a váltót átállítani akarjuk, az

Next

/
Oldalképek
Tartalom