77952. lajstromszámú szabadalom • Ujítások központi állítású vasuti váltóknál a váltó fölhasításának a központban való jelzésére szolgáló szerkezeteken

Megjelent 1921. évi április hó 30-án. MAGYAR KIRÁLYT Ug SZABADALMI BÍRÓSÁG. SZABADALMI LEÍRÁS 77952. szám. V/a2. OSZTÁLY. Újítások központi állítású vasúti váltóknál a váltó fölhasításának a központban való jelzésére szolgáló szerkezeteken. PRÉNOSZIL GÉZA MÁV. FÖLÜGYELÓ BUDAPESTEN. A bejelentés napja 1917 december hó 15-ike. A találmány Siemens és Halske-rendszerű váltóállítódobokkal vagy más állítószerkezettel működő oly biztosító berendezésekre vonatkozik, melyeknél a váltó fölhasításakor szereplő ú. n. nyírópeckek vagy más utánengedő ellenállások nem benn az állítóközpontban, hanem künn a váltóknál vannak alkalmazva. Célja a találmánynak, hogy a váltók fölvágását az állítóközpontokban bejelentse, még pedig az állításra szolgáló vezetéknek olyatén megszakításával, hogy az előnyösen mindig az utánfutó vezetékszálnál következzék be és hogy másrészt általában a vezetékszál szétválasztása a váltó fölhasítása folytán elmozgó állítóelemek segélyével lehetőleg közvetlenül, egyszerű és biztos működésű szerkezettel tehát az eddigi ily berendezéseknél alkalmazott, rendes állításnál laza, a fölhasítás alkalmával pedig erősen megfeszülő, külön húzó segédvezetékek nélkül) történjék. Az eddigi ily szerkezetek segésvezetékekre kétoldalt ható, elrendezett kétkarú emeltyű gyanánt akként vannak kiképezve, hogy minden fölnyírás alkalmával az a vezetékszál szakadhat e', mellyel a váltó a fölnyírást közvetlenül megelőzőleg állíttatott, tehát mindig a feszített és nem az utánfutó vezetékszál. Ez a megoldás a forgalomra veszélyes, mert ha a váltó helyben visszaóllíttalik, az utánfutó vezelékszálban lévő feszültség következtében az állítódob elfordul és a váltót feles állásba hozza. Ez, mint kisiklást előidéző körülmény, meg nem engedhető. Az eddigi ily berendezéseknek lényeges hátránya továbbá az, hogyha a fölhasított váltót helyben visszaállították, az — noha a központi állítószerkezet a fölhasítás alkalmával elreteszeltetik — a reteszelő szerkezel hibás működése vagy illetéktelen kikapcsolása esetén központilag (a megelőzőleg utánfutó vezetékszál megmaradt folytonossága következtében) még egy ízben átállítható, ami a találmány tárgyánál minden körülmények között lehetetlen, minhogy épen az a (megelőzőleg utánfutó) vezetékszál, mely most ezen átállításhoz szükséges volna, van szétszakítva. Az eddigi berendezéseknél továbbá, ha történetesen oly váltó nyiratik föl, melynek emeltyűje az állítóközpontban villamos vágányuti blokkzár" alatt van, akkor a váltó a helyszínén nem kezelhető, mert első állítás után a dob mozgatócsapja a vonórúd Irombitanyílásába hatol, a váltót nyitja (feles állásba hozza) és azt ezen helyzetben rögzíti, úgy hogy a váltó egyik irányban sem állítható. Már pedig okvetlenül szükséges, hogy a fölnyirt váltót helyben kezelni lehessen és elvetendő minden szerkezet, mely a föltételnek eleget nem tesz. Ha a fölnyirt váltó emeltyűje nincs vágányuti blokkzár alatt, akkor e helyszíni kezelés lehetséges ugyan, ennek előföltétele azonban az, hogy a váltó előbb helyben visszaállítlassék és azután a központban egyszer átállíttassék. Csák ennek megtörténtével válik lehetővé a váltó helyszíni kezelése. Oly váltóállítódoboknál, melyek fölnyíró készüléke a vonórúd trombitanyílását a fölhasítás után ú. n. csapókallantyúval elzárja, a feles állást előidéző veszedelmes hiány kiküszöböltnek tekinthető ugyan, de még mindig fönnáll az. hogy a váltó a helyszínén a legtöbb esetben nem kezelhető. A lecsapott helyzetben lévő kallantyú ugyanis, amint a váltót átállítani akarjuk, az