77952. lajstromszámú szabadalom • Ujítások központi állítású vasuti váltóknál a váltó fölhasításának a központban való jelzésére szolgáló szerkezeteken

utánfutó vezetékszálban uralkodó feszültségnél fogva a vonórúdhoz erősen odaszorított mozgatócsapba beleütközik s azt félretolni nem képes. Csak laza sodronyvezetéknél valószínű, hogy a helyben való kezelés lehetővé válik. Végül igen lényeges hiánya az eddigi szerkezeteknek az is, hogy a vezeték szétkapcsolandó illesztésénél alkalmazott szakadó pecek a váltó állítása közben mindig igénybe van véve, ami határozottan veszélyt rejt magában, mert a vezeték a váltó fölnyírása nélkül is szétválhat és nehezen állítható váltóknál szét is válik. Az összes fölsorolt hátrányokat teljesen kiküszöbölik a találmány szerinti újítások, melyek a mellékelt rajzon egy foganatosítási alakjukban vannak föltüntetve. Az 1. ábra azi egész berendezés vázlatos összelrendezését mutatja. A 2. ábra a kapocsszerkezetnek nagyobbléptékű részletrajza. A föllüntetett példában a (3, 3) állítóvezetékekbe, pl. láncokba, (1, 1) kiakasztókapcsok vannak iktatva, melyek a szétválasztandó láncrész két végéhez kapcsolt (17) foglalatban (9) csáp körül forgatható szögemeltyűk gyanánt vannak kiképezve. Az (1, 1) kapcsok a váltó fölnyírása alkalmával a vezetékre merőleges (4) karjuk végére gyakorolt ütés vagy nyomás következtében kifordulnak és a vezetéket megszakítják. Az 1. ábrán föltüntetett helyzetben a váltó fölnyírása alkalmával a jobboldali (1) kapocs akasztandó ki, melyre az ütést az (5) vonórúd végére szerelt kétkarú (6) emeltyűnek (7) karja fejti ki. A (6) emeltyű a (8) csap körül a fölhasítás alatt elmozgó (5) vonórúd hatása alatt elfordul, az (1) kapocs (4) karjához ütközik és az utóbbit a (9) csap körül elforgatja. A (10) vékony sodrony (mely le van plombálva) elszakadt és a (4) karnak a (17) foglalat és az egyik láncvég közötti összekapcsolásra szolgáló (11) csapnyúlványa a (17) foglalatból kiemelkedik. Ezzel a -vezetékszál meg van szakítva. Világos, hogy a (10) vékony huzal, melyet előnyösen a biztonság kedvéért, valamint illetéktelen kikapcsolás ellenében a (4) emeltyűnek a (17) foglalatra kellően fölfekvő része és ezen (17)_ foglala-t közötti összeköttetésre alkalmazunk? rendes állítás közben (az eddigi szerkezetek szakadó illesztési peckeivel ellentétben) soha nincs igénybe véve. A (10) huzal helyett természetesen más (a rendes állítás alkalmával ugyancsak igénybe nem vett) kötőelemet is használhatunk; ugyanazon biztonság céljából alkalmazhatunk továbbá a kapocs és a foglalat között oly feszerejű rugót vagy más effélét is, mely csak a fölhasításnak megfelelő nagy erőnek enged. A váltó ellentétes állásában, amikor a jobboldali (1) kapocs eltávolodott a (22) állítódobtól, a baloldali (1) kapocs ellenben egészen az (5) vonórúd végéhez került, ezen kapocs kiütését közvetlenül a vonórúd, illetőleg annak alsó meghosszabbítását alkotó (12) kar végzi. Rendes állításnál, amikor fölnyírás nem történik, a kapcsok ki nem üttetnek, mert azok a vonórúd, illetve a (6, 7) kicsapó emeltyű mozgásához képest elősietéssel birnak. A kapcsok kiütésére szánt karok végei villa alakjában vagy más módon vannak kiképezve^ mely a (4) hogy kiütés alkalmával a kapcsok félre ne fordulhassanak, az esetleg elcsavarodó vezeték hatása alatt. A (21) központi készülék alatt mind a két (3) vezetékre a (19) csap körül elforgatható (13, 13) súlyemeltyűk támaszkodnak pl. a (18) görgő révén. mely (13) sulyok, ha egyik-másik vezetékág kikapcsoltatik, az illető váltó számával ellátott és (15) rugó hatása alatt álló (14) emeltyűre húzó hatást gyakorolnak, mikor is a (15) rugó összenyomódik és a (14) emeltyűnek a (16) számlappal ellátott vége a helytálló (20) fedőtárcsa elől fölemelkedik és így a váltó fölnyírását ismert módon bejelenti. A találmány szerinti szerkezetnek fontos előnye még az is, hogy oly rugalmas váltóknál, melyeknek állítószerkezete pl. a vonórúdra erősített lengőtokokban mozgó kiegyensúlyozó rugókkal van ellátva, igen célszerűen alkalmazható, amenynyiben az ily váltóknál a föntebb ismertetett (6) emeltyűre nincs szükség, miután e célra a kiegyensúlyozó rugók orsója használható föl, mely teljesen hasonló mozgást végez, mint a (6) emeltyű. Az orsót csupán meg kell hosszabbítani (pl. toldat hozzáillesztésével), lehajló karral ellátni s annak végét villaszerűleg kiképezni. Az eddigi elnyirást bejelentő szerkezetekkel ez meg nem oldható. Szabadalmi igények: 1. Újítás központi állítású váltóknál a fölhasítást a központban jelző szerkezeteken, jellemezve azáltal, hogy a fölhasítás hatása alatt a fölhasítást megelőző állítás alkalmával utánfutó vezetékszál megszakad és ezzel a központi jelzőkészüléket működésbe hozza. 2. Újítás központi állítású -váltóknál a fölliasításl a közponlban jelző szerkezeteken különösen az 1. igényben védett szerkezeten, jellemezve a vezetékszál illesztési helyén az összekötte tést létesítő, a fölhasítás alkalmával a vonórúd közvetlen vagy közvetett hatása alatt ütés vagy nyomás révén kikapcsolható és ekkor vezetékszálat megszakító kapcsoló elem álta 3. Az 1. és 2. igényekben védett szerkezet foga natosítási alakja, jellemezve a vezetékszá illesztési helyén a két vezetékvég közé ikta