77901. lajstromszámú szabadalom • Önműködő mérőkészülék, különösen folyadékok számára két billenthető mérőteknővel, melyek váltakozva megtelnek és kiürülnek

taktus az (nl, n2) kontaktus ©lőtt bizonyos távolságban van elhelyezve. Mindenik teknő két-két az (ol, pl), illetve (o2, p2) kilincsekkel együtt működő bütykös tárcsával van fölszerelve. Az (ol, o2) kilincsek a teknőket az átbillentett helyzetben, míg a (pl, p2) kilincsek a teknőket a fölállított helyzetben tartják meg. A teknők alakja és méretei akképen vannak megválasztva, hogy azok üres állapotban a töltési helyzetbe törekszenek mozogni, míg töltött állapotban az (S) gyűjtő-csille felé törekszenek billeni. Ezt tudvalevőleg egyszerű módon az (rl, r2) válaszfalak elrendezése útján érjük el. A mérőteknők billenő mozgását a helyes időpontig az (ol) és (o2), valamint a (pl) és (p2) kilincsek akadályozzák meg. Az egyes kontaktusok akképen vannak kapcsolva, hogy az (11) és (12) kontaktusok az (ol) és (o2) kilincseket kiváltó elektromágnesek tekercsével vannak öszszekötve, míg az (nl) és (n2) kontaktusok a (pl) és (p2) kilincseket kiváltó elektromágnesek tekercsével állanak összeköttetésben. Az (e) edény (g) és (k) szellentyüit kétkét a 2. ábrában vázlatosan ábrázolt (gl) és (g2), illetve (ki) és (k2) mágnes vezérli. A (gl) mágnes akképen befolyásolja a nagy (g) szellentyűt, hogy az utóbbi a mágnes gerjesztésénél balra leng (1. ábra). A (ki) mágnes hasonló módon befolyásolja a (k) szellentyűt, míg a (g2) és (k2) mágnesek a szellentyüket ellenkező értelemben mozgatják. A kis szellentyű számára való (kl) és (k2) mágnesek az áramkör részét képezik, amelyben az (nl) illetve (n2) kontaktusok, valamint a (pl), illetve (p2) kilincseket kiváltó mágnes fekszik, míg a (g) szellentyű számára való (gl), illetve (g2) mágnes az (ml), illetve (m2) kontaktussal áll összeköttetésben. A (tl), illetve (t2) áramforrások a mágnesek gerjesztésére szükséges áramot szolgáltatják. Az ismertetett mérőkészülék működési módja a következő: Azalatt, amíg a (c2) teknő megtelik (1. ábra), a !

(el) teknő az (S) gyüjtőcsillébe kerül. Az (i2) mutaltó visszafelé és a,z (i2) mutató előre mozog. Amint az (il) mutató az (11) kontaktussal érintkezésbe jön, az (o') kilincset a hozzátartozó elektromágnes gerjesztése folytán kiváltja, minek folytán a (cl) teknő viszszabillen és ezen helyzetében azt a (pl) kilincs megtartja. Ezután az (i2) mutató az (m2) kontaktussal jön érintkezésbe. A (g2) mágnesbe tehát gerjesztő áram jut és az a nagy (g) szellentyűt jobboldalra állítja át, úgy hogy most a folyadék fő sugara az előzőleg visszabillent (cl) teknőbe folyik. A kis (k) szellentyű azonban még akképen áll, hogy a (c2) teknőbe még csekély mennyiségű folyadék jut, úgy hogy az (i2) mutató lassan az (n2) kontaktushoz közeledik és ezzel végül érintkezésbe jön. A (k2) mágnes ily módon gerjesztő áramot kap és most. a kis (k) szellentyűt is jobbra állítja. Egyidejűleg azonban a (p2) kilincshez tartozó mágnesbe is jut gerjesztő áram, úgy hogy a (c2) teknő átbillen és tartalma az (S) gyűjtő csillébe ömlik. Az (i2) mutató most ismét visszamozog, míg az (il) mutató előre halad, mikor is a fentebb ismertetett folyamatok ismétlődnek. Világos, hogy ily módon folytonos önműködő mérést érhetünk el. Fölösleges megemliteni, hogy az (il), illetve (i2) mutatók helyett más olyan alkatrész is alkalmazható, amely a megtelő, illetve kiürülő teknő változó súlyának behatása alatt a villamos kontaktusokat zárja, illetve megszakítja, miért is a találmány tárgya például olyan mérlegeknél is alkalmazható, amelyeknél a teher növekedésekor több súly kerül egymásután sorjában a súlyemeltyűre. V. ö. 121964. számú német szabadalmi leírással. A nagy szellentyű mellett azért alkalmazunk még egy kis szellentyűt, hogy a gyors töltés után finomabb lemérést érhessünk el. Ugyanilyen fontos, hogy a teknő kiürülésénél annak megkívánt állandó súlya