77693. lajstromszámú szabadalom • Ivlámpa több fényívvel

mennyiség vezetődjék át arról a részről, amelyen a pozitív talppont létesül, arra a részre, amelyen a negativlalppont áll elő, s ily módon elérjük a fönt jelzett célt, nevezetesen, hogy a negatív talp­pont hőmérsékletét a lehetőséghez képest arra a legmagasabb hőmérsékletre (4200 abs.°) hozzuk, amelyet a pozitív kráter elérhet. Ez a melegátvezetés történhetik (zen elektróda különböző részeinek egy­máshoz képest és a lámpa külső pólusai­hoz kapcsolt többi elektródákhoz ké­pest való megfelelő ágyazása ré­vén, történhetik továbbá olyan melegve­zető darabok alkalmazásával, amelyek az elektróda különböző részeit egymás­sal melegvezetés szempontjából benső érintkezésbe hozzák; történhetik végül mindkét módszernek egyidejű alkalma­zásával. Ez a raelegvezető darab, hogy céljá­nak megfeleljen, akár egynemű anyagból állhat akár különböző részekből lehet alkotva, de mindenkor szükséges, hogv azokon a helyein, amelyeknek rendelte­tése, hogy a meleget a pozitív talppon­toktól a negativekhez vezessék, a beálló magas hőmérsékleten lehető nagy, egyéb helyein ellenben lehető kicsiny legyen a melegvezetőképessége úgy, a meleg a legmagasabb hőmérsékletre hevítendő helyeken összetartassék. Ez a cél, neve­zetesen a melegnek összetartása a lehető erősen fölhevítendő helyeken, még alkal­mas segédeszközök (tányérok, vezetékek lemezek, hengerek stb.) alkalmazásával is elősegíthető. Az alábbiakban néhány lehetséges ki­viteli alak leírása következik: Az 1. ábrán példaképen a találmány­nak megfelelő két fényíves egyenáramú ívlámpa elektródjainak elrendezése van föltüntetve. Az (a) és (c) elektródák al­kotják a pozitív és negativ elektródákat; (b) pedig a lámpa külső pólusaival nem kapcsolatos elektróda, amelyen a külön­böző polaritá-ú két talppont létesül, s amejy egy összefüggő darabot alkot, de összetételében különböző. Ennek a, (b) elektródának keresztmetszete úgy van alakítva, hogy leégése egyenletes lesz. P. o. legjobb hatás elérésére nagy sótar­talmú elektródák alkalmazása esetén a kísérletek szerint a (b) elektróda azon részének a keresztmetszete, amelyen a pozitív talppont létesül, kb. 1 •fvszor na­gyobbra méretezendő, mint annak a zó­nának a keresztmetszete, amelyen a ne­gatív talppont képződik. Minthogy ily módon a pozitív talppont legmagasabb hőmérséklete a (b) elek­tróda. negativ talppontján is elérhető ennek az ívlámpának nagy előnye, hogy quantitative nagyobb mennyiségű vilá­gító só alkalmazható, mint amennyi az eddigi ívlámpáknál lehetséges volt, s az utóbbiaknál beálló zavaró kisérőjelensé­gek (.-alak, hibás gyulás stb.) mégis el­maradnak. A (b) elektróda pozitív és negativ zó­nája közé mindenkor egy melegvezető zóna van közbeiktatva, amelynek terje­delme az anyagának a melegvezetőké­pességétől függ és azon környezet sze­rint szabandó meg, amelyben a (b) elek­tródát égetjük. Ennek a melegvezető zó­nának anyaga mindig olyan természetű kell hogy legyen, hogy az elért magas hő­mérsékleten a meleget a pozitív zónától a negativ zónához jól elvezesse, egyúttal azonban megakadályozza azt, hogy rajta a különböző polaritású két. talppont egy­máshoz vándoroljon és egyesüljön. Ezt p. o. úgy érhetjük el, hogy olyan anya­gokból készítjük, amelyek lehető kevés vagy úgyszólván semmi fényívképző sót sem tartalmaznak vagy fényív keletke­zését magukban véve megakadályozzák. Ha, miként a 2. ábrán, a (b) elektróda melegvezető része külön (d) darabként („hőhíd"-nak nevezhetjük) van kiké­pezve, akkor ez is olyan anyagból készí­tendő, amely a meleget a pozitív zóná­tól a negatívhoz jól elvezeti, de meggá­tolja, hogy rajta a különböző polari­tású két talppont egymáshoz vándorol­jon és egyesüljön. A (d) hőhíd (2. ábia) emellett a (b) elektróda ama darabjaival,

Next

/
Oldalképek
Tartalom