77559. lajstromszámú szabadalom • Nehézolajgázosító

RRB - 2 — mint a magasabb fordulatszámoknál, a kívülről beszívott levegő mennyisége vi­szont mindkét esetben kb. megegyezik. Ennek következménye volna, hogy a ke-Verék alacsony fordulatszámnál olajban dúsabb lenne mint magas fordulatszám mellett. Ezt megakadályozandó, az (5) tűszelep (15) szára egy olyan alakú (16) köteggel van ellátva, mely a (9) üreges testnek a (14) szelepüléssel szemben fekvő (17) beömlő nyílását kb. kitöltheti. A fordulatszám növekedésével az (5) tű­szelep a (17) nyílás irányában addig moz­gattatik, amíg a (16) köteg a nyílásba nem jut és ezt csaknem elzárja (lásd 3. ábrán). A (9) üreges testen átvezető le­vegőcsatorna keresztmetszete tehát a for­dulati szám növekedésével csökken, végül kb. zárva van, úgy, hogy a sűrített le­vegő befúvása, ámbár a fordulati szám­nak megfelelően rövidebb ideig tart, de a levegőmennyiség csaknem teljes egészé­ben a körcsatornán keresztül áramlik. A fordulati szám csökkenésénél viszont a hosszabb ideig tartó levegő befúvás mel­lett a levegőmennyiségnek csak kis része jut a kőcsatornához. A részek megfelelő méretezése mellett e módon elérhető, hogy az egyes szívási ütemek alatt el­porlasztott hajtóanyag relatív mennyi­sége bármely fordulati számnál kb. meg­egyező marad és ezáltal a keverék össze­tétele gyakorlatilag fiiggetleníttetett a mótor fordulatszámától. Nehézolajüzem­nél a (9) tűszelep állítása a rúgó hatása alatt álló (2) tolattyúval történik. A to­lat tyú az indítás után kézi állítás vagy pedál segélyével a szelep szárra erősített (19) köteggel kerül összeköttetésbe, to­vábbiakban pedig a mótor üzemfeltételei szerint ismert módon (kézzel, lábbal vagy szabályozó segélyével) állítható. 1 A mótor indítására könnyűolaj (ben­zin, benzol stb.) szolgál, amely a (20) sza­bályozó edényből egy (21) csatornán át a (13) szelepvezető test egy (22) nyílá­sához folyik, amely a (15) szelepszár egy nyílásával van fedésben. A szelepszár nyílása a szelep csúcsáig vezető (23) fu­rathoz vezet. Az 1. ábrán vázolt indító állásban (legfelsőbb helyzet) az (5) tű­szelep (16) kötege (14) üléséhez illeszke­dik, a szeleptest pedig a szelepfészek (24) kiömlő nyílását zárja. A levegőszabályozó (2) hengertolattyú kis levegönyílást ad szabadon, a (15) szelepszár furata pedig a (22) nyílással áll összeköttetésben. Az indító állásban tehát sűrített levegő az (1) ikeverőtérhez nem juthat. A du­gattyú által a (2) szabályozó tolattyún át beszívott külső levegő ellenben a (23) furat felső végében elhelyezkedő könnyű hajtóanyagot kiragadja és elporlasztja. Ezáltal a mótor könyű megindíthatása biztosítva van. Indító helyzetben a tűsze­lep egy kézzel vagy pedállal állítható (26) tengelylyel összefüggő (25) karral rögzít­hető. Ez a kar a szelepszárra szerelt (27) állítólemezzel van összeköttetésben. Indí­tás után a nehézolajüzemre való áttérés a (26) tengely elforgatásával történik. A szelepszár zárja a könnyüolaj (22) be­ömlő nyílását és a tűszelep a 2. ábrán vá­zolt helyzetbe kerül. A sűrített levegő beömlés vezérlése a (11) csőhöz legkedvezőbben egy — a mó­tor főtengelyéről meghajtott -— forgó le­vegőelosztó segélyével történik (4. ábra). Az elosztó több, a hengerszámnak meg­felelő számú forgóherígeres csapból áll, amelyek egy közös (28) csatornával bír­nak. E csatorna állandó összeköttetésben áll egyrészt a levegőtartányból kiinduló (29) vezetékkel, másrészt a hengeres csa­pok kerületének egy részére terjedő (30) nyílással. A forgócsapok stationér henge­res (31) tükre viszont a (32) nyílás segé­lyével a (11) csővel van összekötve. Az az idő, amely alatt a (30) nyílás a (32)­vel fedésben van és az utóbbiba sűrített levegőt bocsájt, fordított arányban áll a mótor fordulati számával. A forgócsap és (30) nyílásának méretei olyan módon vá­lasztatnak, hogy a hajtóanyag elporlasz­tása és befúvása a szívási ütemnek csak egy részére terjedjen. Ezáltal a mótor munkaterébe csak annyi, — relativ kis | mennyiségű — hajtóanyag vezettetik be,

Next

/
Oldalképek
Tartalom