77330. lajstromszámú szabadalom • Kerékabroncsozat gépkocsik, kerékpárok és effélékhez

re&zt metszetek az 1. ábra A—B, C—D és E—F vonalában. A kerékkoszorú külíső |(al) jrészének; középső föluletére zárt • gyűrűt alkotó, vasból készült (b) támasztóbak van csavarokkal erősítve, amely egyes szegmensekből állhat. Ennek a támasztóbaknak két (bl) ós (b2) bordáján fekszik a lejtős föluletű, vízszintes irányban egymás felé tolható két (cl) és (c2) esúszógyűrű, amelyeket (d) összekötő csapok vezetnek és tartanak meg csúszóalzataikon, a (bl, b2) bordákon. A két (bl, b2) borda között a (b) támasztóbak talpának körülfutó hornyába egy végtelen (e) csapos lánc van beágyazva, amellyel a kerék kerülete mentén egyenlő távolságban, p. o, a kerékküllők fölött, elosztott kis (f) lánckerekek kapcsolódnak. Ezeken a helyeken a (b) támasztóbak (bl) és (b2) bordái meg vannak szakítva, hogy a kis lánckerekek (g) tengelyeinek, amelyek az (f) lánckerekekkel egy darab ból vannak kimarva és a kerekek két oldalán egyenlő hosszúságban szabadon kinyúlva mint jobb- és balmenetű (gl) és (g2) csavarorsók vannak kiképezve, helyet adjanak. Ezeken az orsókon (hl) és (h2) anyák járnak, amelyek a (el) és (c2) esúszógyűrűk befelé irányuló peremeivel (il) és (i2) pántok révén szilárd kapcsolatban vannak. A (b) támasztóbak talpának kifelé nyúló részein a kerék mindkét oldalán még egy-egy megfelelő, pl. körkeresztmetszetű (kl) és (k2) szorítógyűrű foglal helyet, amelyek szintén egyes körszegmensekből lehetnek összetéve. A (c2) esúszógyűrű peremébe egyenlő közökben becsavarolt (11) acélpeckek szabadon áthaladnak a- (cl) esúszógyűrű peremén és a támasztóbak (bl) bordáján és a (kl) szorítógyűrűhöz szorulnak, ha a két (cl) és (c2) csúszógyűrűt egymás felé mozgatjuk, míg a (cl) esúszógyűrű peremébe megfelelő egyenlő közökben becsavarolt s a (c2) esúszógyűrű peremén, valamint a támasztóbak (b2) bordáján áthatoló (12) acélpeckek ugyanakkor a (k2) szorítógyűrűhöz szorulnak Ezeknek az (11) és (12) nyomópeckeknek végei a (kl) és (k2) szorítógyűrűknek megfelelő furataiba nyúlnak. A szorítógyűrűket a peckek végén alkalmazott hosszúkás lyukakon átvezetett csavarok vagy sasszögek lazán kötik össze az (11) ós (12) nyomópeckekkel. A futóköpeny kampóperemein, ill. (ml) ós (m2) acélkampóin esetleg előforduló egyenetlenségek kiküszöbölésére és beszorulások kikerülésére, a szorítógyűrűk és a nyomópeckek (n) pereme között rövid (o) nyomórugók vannak a peckekre ráhúzva. A hajtóműnek (p) tokja a gépkocsikerék bármely helyén két küllő között a kerékkoszorúnak fából készült (a3) tőrészébe, vasból való (a2) közbenső és (al) külső részébe van egy egészben beeresztve és kívülről csavarokkal a kerékkoszorúhoz erősítve. A hajtómű azután rádugott osavarkules fordítóval hozható működésbe. Ha ezt a kulcsfordítót a (ql) hajtőtengelynek elülső végén kiképezett csavarfejre rádugva jobbra forgatjuk, akkor az (rl) hajtó fogaskerék (s) kilincskerekével együtt ugyanolyan értelemben forgásba jut. Ezt a forgást a rögzített (q2) tengelyen lazán járó közbenső (r2) fogaskerék a rögzített (q3) tengelyen ugyancsak lazán járó (r3). fogaskerékre viszi át, amely a hajtó (t) lánckerékkel szilárd kapcsolatban van, tehát ezt magával viszi. Minthogy a (t) lánckerék a végtelen (c) csapos lánccal alulról kapcsolódik, a forgásiban lévő (t) lánckerék a láncot a kerékkoszorú kerülete körül mozgásba hozza úgy, hogy valamennyi kis (f) lánckerék forgásba jut. Ennek következtében természetesen forognak a (g) csavarorsótengelyek is (gl) és (g2) jobb és bal meneteikkel, s a (hl) és (h2) orsóanyák a két (cl) és (c2) csúszógyűrűt egymás felé viszik, minek eredményekép a esavarrúgógyűrű a (cl) és (2) esúszógyűrűk lej-