77278. lajstromszámú szabadalom • Berendezés elektromos mellékórák önműködő utánállítására

rész ia továbbítókerék megfelelő kap­csolórészét eléri és ezt a kapcsolókereket a kontaktus nyitott helyzetébe mozgatja tovább, mire újból beáll a normális üzem,. Kevesebb, mint egy órai üzemzavaron belül történő utánállításnál a feladat az­által oldható meg, hogy a mellékóra perckerekének tengelye által hajtott me­nesztő a kapcsolókerék forgómozgásá­ban résztvesz és mozgásában követi en­nek mozgását. Hogy azonban tetszőleges hosszú ideig tartó üzemzavar esetén is le­hetővé váljék az utánállítás, a kapcsoló­nak úgy kell berendezve lennie, hogy az óramutató körülforgása közben annak minden egyes állásához csak egyetlen egy meghatározott helyzet tartozik, mely­ben a menesztő- és a kapcsolókerék közt kapcsolódás mehet végbe. A találmány értelmében erre a célra egy kikapcsoló berendezés lehet elrendezve, mely egy az órakerék tengelyéről működtetett kikap­csolószervből áll, mely utóbbi normális üzem alatt megfelelő áttétel útján állan­dóan kapcsolatban van a kapcsolókerék­ről hajtott szervvel és az óra megállása­kor önműködően kikapcsolódik abból, mikor is a mellékóra perckerekének ten­gelyétől függő menesztőt a kapcsolóke­rékkel való kapcsolódásának munkakö­réből kihozza, és mindaddig kikapcsolva tartja, amíg az maga ismét kapcsolatba jött a vele együttműködő kapcsolószerv­vel. Minthogy azonban az ilyen elrende­zés igen komplikált és sok helyet igényel, ezért a találmány további részének meg­felelően a menesztő és a kapcsolókerék közt a kapcsolat a perckerék tengelye ál­tal hajtott menesztőnek egy ezen ülő, a kapcsolókerékről hajtott fogaskerékkel való további kapcsolatától van függővé téve, mely fogaskerék a normális üzem alatt a menesztőhöz viszonyítva, csak egész kis mértékű ide-oda mozgást végez anélkül, hogy a kapcsolat a két rész közi oldatnék, míg az óraüzem megszakítá­sakor ez a kerék folytonosan tovább kapcsolódik és pedig olyan forgási sebes­séggel, mely az óramutató forgási sebes­ségével egyenlő. Ekkor a két rész kapcso­lata önműködően megoldódik. Az óra üzembehelyezésekor a továbbmozgatott kereket a menesztő forgása folytán ismét annyira vissza kell, hogy forgassa, mint amennyire az előresietett, hogy a két rész újból kapcsolatba jöhessen egymás­sal. Csak ezután lehetséges a menesztő­nek a kapcsolókerékkel való kapcsolata a két rész alkalmas relativ helyzete mellett. A találmány tárgyának egy foganato­sítási példájaként a mellékelt rajzon egy elektromos motorral hajtott mellékóra (toronyóra) van bemutatva és pedig az 1. ábra a toronyórának az elektromo­tor által való vezérlését ábrázolja vázla­tosan, míg a 2. és 3. ábra a toronyóra kontaktus- és utánállítóművének két nézete. A 4—6. ábrák részleteket mutatnak na­gyobb léptékben, végül a 7. és 8. ábra egy második foganatosí­tási példát ábrázol. Az 1—6. ábrákon feltüntetett foganato­sítási példánál egy az elektromos főóra befolyása alatt álló, lengőfegyverzettel el­látott vezérlőmü szolgál a toronyórának vezérlőnyomatékul. Természetes azon­ban, hogy valamely más, alkalmas szer­kezetű mechanikai óra is használható ugyanerre a célra. Mint a rajzon látható, a toronyóra perckerekének (20) tengelyét az (R, S) végnélküli csavaráttételen át az (M) elektromotor hajtja, melyet a (B) telep táplál. Ugyanehhez a (B) telephez van kapcsolva az (M) motor (K) fékjének (E) kiiktatórelaisje is. A (K) féket az (F) rugó rendszerint beiktatott helyzetében tartja. Az (M) mótor és a (K) fék működ­tetésére az (5) koníaktusrugópár szolgál, melynek mozgatására a (6) kapcsolóke­rék van elrendezve. (1. 2., 3. és 4. ábra.) Ez a (6) kapcsolókerék lazán ül a ve­zérlőmü perckerekének (23) tengelyén. Ugyanezen a (23) tengelyen szintén lazán ül a (18) fogaskerék, mely a toronyóra

Next

/
Oldalképek
Tartalom