77186. lajstromszámú szabadalom • Eljárás zsírsavak, aldehydek és ketonok előállítására

TW I J i pip i^'jj;' IfHH^Hj II | ^ 1 _ 1896. évf. 139. oldal; 1897. évf. 8. oldal), •A Molinari-féle tapasztalatok után azt kellett várnunk, hogy az ozonidok még könnyebben gyantásodnak el. Épúgy föl kellett tételezni, hogy a kőolaj vagy barnaszénkátránynak hidrogénben szegéi nyebb bomlási párlataiból a carbürok dúsítása folytán ozonbontás által csak gyantás termékek képződnek. •Jelen találmány szerint azonban azt a meglepő megfigyelést tettük, hogy az aliphatos, magasabb jódszámmal bir szénhidrogénolajak ozonidjait gyantamentes bontási részekre azaz a zsírsor savaira és alkoholszármazékaira, tehát zsíros savakra és aldehydokra, illetve ketonokra lehet mennyiségileg szétbontani és pedig különösen carbürben gazdag aliphatos kőol ajsz én h id rogé n ek, valajnint a barnaszén, pala, tőzeg és bitumene? aszfaltból va!< kátrány termékek ozonidjait. A bontás egyrészt közvetlenül vegyi hatószerekkel, t. i. vízgőzzel, lúggal vagy savval történhetik. Oly ható szerek is alkalmazhatók, melyek nem aldehydeket vagy savakat, hanem azoknak származékait, pl. alkoholt adnak, mely acetalakokat és estereket képez. Magába,n véve ós pedig a Berichte c. folyóirat (1908. évf.) 3705. oldalának 15. sorából már ismertté vált a kőolaj ozonidjának alkaliákkal való megbontása. Az ott leírt megbontás azonban komplikáltabban és más irányban ment. végbe, mint a jelen eljárás tárgyát képező egyszerű megbontás. Az van ugyanisi ott megemlítve, hogy a már szobahőmérséknél nem állandó ozonid, mely csak egy különleges petroleumfajta szűk frakciójából származott, alkáliákban részben oldódik, barnára festődik és lassankint el gyantásodik, valamint terpen szagot terjeszt. Az említett munka csak néhány különleges petroleumfajta szerkezetét igyekszik felderíteni, az általános technikai hatásra való tekintet nélkül. Az alkáliákban való feloldásra nézve adott homályos eredmények nem bizonyultak megegyezőknek a karbürben gazdag szénhidrogének állandó ozonidjainak és peroxydjainak simán és gyantásködás nélkül végbemenő bontásával, amit jelen eljárás műszakilag keresztülvihető alakban tesz lehetővé. A találmány tárgyát képező eljárás foganatosításánál továbbá azt a különös megfigyelést tettük, hogy az ozonidek megbontásánál néha fellépő peroxydokat szintén lehet aldehydokká, ketonokká vagy savakká átrakni, ha a peroxydokra az ozonidmegbontásra alkalmas hatószereket hatni engedjük. Megfigyeltük továbbá, hogy maga az ozon is á, perexy(1 okkal szemben mint bontószer alkalmazható, hogy zsiros aldehydokat, ketonokat és savakat kapjunk. Azt is találtuk, hogy a néha robbané kony ozonidokat és peroxydokat ne izoláljuk szükségtelenül, az ozonidok és per oxydok megbontását a keletkezési állapotban eszközölhetjük, amennyiben pl. kőolajpárlatokat vegyszerek pl. kálilúg jelenlétében egyidejű jó átkeverés; mellett azonnal kezelünk. Ismeretes ugyan már, hogy levegővel vagy oxygénnel kőolaj szénhidrogének oxidációja eszközölhető (lásd Chemiker Zeitung 1892 .évf. 590. oldal). Azonban az illető kísérleteknél nem értek el kielégítő eredményeket, mert a csak csekély kitermelésben kapott termékek műszakilag csekélyebb értékű aszfaltanyagok voltak (lásd pl. Gurwitsch említett munkájának 29. oldalát). Aliphatos szénhidrogének oxydációja műszakilag használható termékekké, különösen zsírsavakká, eddig egyáltalán nem volt megvalósítható (lásd Engler-Singer ,,Das Erdöl" c. műve, III. kötet, 807. oldal, 9. sor alulról). Az ismert kísérleteknél csak telített szénhidrogénekről van szó, többnyire csak gyűrűalakú, úgynevezett naphtenekről. Amellett más kísérleti feltételek mellett is dolgoztak, mint jelen eljárásnál. Először is nem alkalmaztak ozont. azután SHHW