77186. lajstromszámú szabadalom • Eljárás zsírsavak, aldehydek és ketonok előállítására

oxydáeió csak igen magas hőfokoknál, t. i. a szénhidrogének részben 200° fölött fekvő forrási hőfokainál volt elérhető. Kzzel szemben ozonizáció és az ozonidok keletkezési állapotukban alkálival való megbontása már szobahőmérsékletnél megy végbe és simán vezet mennyiségi kitermelésben a zsírsavak világos és tiszta sóihoz. A kapott szappanok az előbb kapott aszfaltszerű anyagoktól el­térnek. Az ozon segítségével kapott szap­panok ezenkívül csekély formaldehydtar talmuk folytán fertőtlenítő sajátságokkal bírnak, ami az eljárás műszáki értékét még növeli. Tényleg meglepő, hogy maga az ozon még oly vegyi hatószerek jelen­létében is, melyek mint ozont rombolók ismertek, alacsony hőmérséklet mellett a telítetlen szénhidrogének értékes meg­bontását eszközli. Azt találtuk továbbá, hogy az ozoni­doknak ezen módszerek szerint való meg­bontásánál közömbös oldószerek, mint tétrachlorszénanyag jelenlétében is dol­gozhatunk. A reakció meglepő egyértel­műsége, mely végtermékkép csak zS'iros aldehydeket, ketonokat és savakat ad, még azt is megengedi, hogy a legkiilön­félébb telítetlen aliphatos széndidrogén­olajak ozonidjainak keverékeit bontsuk szét, illetve, hogy ezen szénhidrogének keverékeit vegyi hatószerek jelenlétében ozonidokká és peroxydokká alakítsuk át, melyek keletkezési állapotukban bonlat­nak szét. A találmány tárgyát képező eljárás te­hát röviden abban áll, hogy bitumenes földtermékeket, főkép barnaszéntermékfc­ket, kátrányolajat és effélét ozon beve­zetésével átalakítunk és a képződő ozoni­(lokat vegyi hatószerek segítségével meg­bontjuk. Az ezen folyamatoknál alkalma­zásra kerülő vegyi hatószerek különbö­zők lehetnek, példaképen említjük a víz­gőzt, alkálilúgot és kénsavat. Jelen eljárás szerint zsíros aldehydo­kat és savakat és pedig főkép a C7—C12 sor homológjait kaphatjuk. Ezenkívül formaldehyd is keletkezik, mint. trioxy­metylen könnyen fölfogható, valamint hangyasav is. 1. példa: Barnaszénkátrányból való haliéi gáz olajat telítésig ozonnal kezelünk, amit többnyire, körülbelül 20%-nyi súlynöve­kedésnél érünk el. Előbb sötét barnás­vörös ozon i dókat kapunk, melyek még kettős vegyületeket tartalmaznak. Hosz­szabb ideig tartó ozonálás után több telí­tett ozonidot kapunk, melyek világosabb színűek. A meg nem támadott gázolaj le­emelése után az ozonid megbontását víz­gőz bevezetése által eszközöljük, amihez csak kevés idő kell. Erre alkálilúggal túltelítünk és ismét vízgőzt fúvatunk át, miközban a peroxydok savakká alakíttat­nak át. A lúgoldatot vagy közvetlenül páro­logtatjuk be zsíros szappanok elérése cél jából vagy konyhasóval kisózzuk. A sa­vakat a lúgoldatnak más savakkal való svanyítása által is fölszabadíthatjuk és feszültség alatt álló vízgőzzel kiűzhetjük. A folyós savak frakciónálhatók; gázolaj­ból pl. szabad folyós savakat 80—220° forrási határok között 10—12 min. nyo­másnál kapunk. A fölső frakcióból szi­lárd zsírsavat kaphatunk és pedig 180— 200° között 10—12 mm. nyomásnál. A zsíros aldehydeket a vízgőzpárlatból biszulfittal kiválaszthatjuk. A gázolaj­nak azonnal, illetve kálilúggal ós biszul­fittal való egymás után következő kezelé­séből visszamaradó, meg nem támadott olaj 260—330°-nál forr bizonyos nyomás mellett és igen értékes kenőolaj vagy transzformátorolaj. Az ozonid megbontása kénsawal is eszközölhető. Ez esetben is előbb rövid ideig vízgőzzel bontsuk és azután keve­rés közben a masszához kénsavat adago­lunk, majd az aldehydeket vízgőzzel le­fúvatjuk. A savanyú maradókból a zsír-

Next

/
Oldalképek
Tartalom