77160. lajstromszámú szabadalom • Szög- és távolságmérő

- 2 kerülete 180 (esetleg 8200) egyenlő részre oszlik, akkor a belső skála 360 (ill 6400) részre van osztva. A külső peremskálán leolvasott egységek tehát felét képezik az ugyanazon részen lévő belső skála egységszámának. A számozása a két skálának azonban nera mutatja az 1:2 arányát, hanem a külső skála számozása a belső skála száma felének a 90° (1600 vonás)-hoz való különbségét mutatja. Azaz, ha a belső skálán 40°-t olvasok be, akkor ennek megfelelőleg 40° a külső skála nem --• = 20°-t fog mutatni, hanem (90°—20° =) 70° lesz a számozása. E skála tehát egy adott szög felének 90° való különbségét mutatja, azaz kifejezi ezen x képletet=90° = . A (6) födőtarcsan magan Ci egy ugyanolyan (8) körbeosztás van, mint a perem belső skálája. Ezen elrendezés folytán a belső peremskála és a tárcsa skálája egy számoló korongot alkot, mellyel összeadás és kivonás végezhető. A (8) tárcsaskála kezdő (0) pontján egy (7) ablak van kivágva. Ezen ablak üvegébe (esillámjába) egy az osztás 0-pontját jelző mutatóvonás van belemetszve. A (2) tokban magában egy a megszokott módon, (18, 18') rögzítőkészülékkel ellátott (4) mágnestű van elhelyezve. Ezen iránytűre egy (5) karton- (v. alumínium-) lap van erősítve, amelyen egy a (6) tárcsa (8) skálájával teljesen egyező körbeosztás van olykép elrendezve, hogy az osztás a tárcsa ablakán át látható legyen, az osztás 0-pontja pedig a mágnestű elhelyezkedése folytán mindig északnak álljon. Ez elrendezés következtében a toknak tetszőleges helyzete mellett az ablakon át leolvasható szám azon szög nagyságát adja, amely szöget az ablakmutató vonásán átmenő átmérőn át fektetett függőleges sík a mágneses délkörrel alkot. (Más szóval: ezen szög az előbb említett síknak a mágneses délkörtől való elhajlását, deklinációját mutatja. A födőtárcsán egy dobozszintező lehet megerősítve, mellyel a műszer a vízszintes helyzetbe hozható. A (2) tok, illetve szelence fenéklapjának megfelelő mélyedésben forgathatóan van egy (19) tárcsa elrendezve, melynek körül- • futó szélein kétféle (20), (21) beosztás van. A (2) toknak ezen (19) tárcsához csatlakozó részén két azonos (22), (23) beosztás van. A (19) tárcsán (26) tengely körül forgathatóan (24) mutató van megerősítve, melyet mindenkori helyzetében (25) rúgó biztosít rugalmasan. A fenék peremébe és a (19) fenéktárcsába tehát köröskörül két-két skála (osztás) van bevésve. Még pedig a négy skála közül a két szélső (20) a 0°—90°-ig terjedő szögek tangenseinek logaritmusait tartalmazna távolságokban kifejezve. Azok az u. D. szögskálák. A két közbülső (21), (22) skála pedig ugyanazon méretekben a O'Ol—100-ig terjedő számok logaritmusait tartalmazza. Ezek a szám- (vagy távolság-) skálák. Ezeknek a skáláknak az elrendezése következtében a szövegszámnak megfelelőleg a mellette álló számskáláról mindig, közvetlenül leolvasható az illető szög tangensének megfelelő érték. Mivel a fenéktárcsa forgatható, a skálák együtt egy számolókorongot (log. lécet) alkotnak, amellyel az ismert módon szorzás, osztás és trigonometriai műveletek gyorsan elvégezhetők. A távcső, illetve messzelátó a (6) födőtárcsának középpontjában olykép van megerősítve, hogy optikai tengelye a (6) tárcsa (7) ablakának mutató vonásán átfektetett átmérő irányú függélyes síkba essék. A távcsőnek tárgylencséje tehát a (7) födőtárcsa ablak felé néz. Ilykép a távcső optikai tengelyét megjelölő fonálkereszt azon irányt jelöli meg, amely irányt az ablakvonáson átmenő átmérő egyenes meghosszabbítása képvisel. A találmány működésének és használati módjának könnyebb megértésére szolgáljon alábbi két példa: 1. (4) ábrán látható módon adva van két pont, (A) és (B), melyek egymás számára kölcsönösen láthatatlanok. A föladat pedig az, hogy ezen (A, B) pontok által meghatározott irányt állapítsuk meg jelen műszer