77160. lajstromszámú szabadalom • Szög- és távolságmérő
segélyével. Első föladat ilyenkor oly (C) pontot keresni, ahonnan úgy az (A), valamint a (Bj pontok láthatók. Az irány megállapítás következő megfontolás alapján történhetik: Ha föltesszük, hogy (A) és (B) pontok a (C) ponttól egyenlő távolságra állanának, úgy egy oly képzeletbeli (A, B, C), illetve (A', B, C) egyenlő szárú háromszögről volna szó, mely háromszögben az (a) szög az (A', C) irányhoz képest megadná a keresett (B, A') irányt. Mivel pedig _(c) szög (C) pontból az (A) és (B) pontok megirányításával akadály nélkül megállapítható, az egyenlő szárú háromszögek tulajdonságaiknál fogva az (a) szög következő egyenletből számítható ki: c a = 00° . A kitűzött föladat ezen egyenlettel csakis akkor volna megoldva, ha az (A, C) távolság tényleg egyenlő volna (A, B) távolsággal. Ezen föltétel azonban úgy a gyakorlatban, valamint jelen példánál nincs teljesítve, hanem a tényleges ós keresett (A, B) irány a képzeletbeli ideális (B, A') vagy (B', A) iránytól (x) szöggel eltér. Föladatunk tehát ezen (x) szöget állapítani meg, miáltal a keresett (A, B) irány is ismeretessé válik. Az (x) szög a sinus tételből kiindulólag következőképen állapítható meg: — ezen egyenlet ismert Av.' sin ^cl —r x) módon következő alakra hozható: tang x taDg a CB + CA log tg. x = log. CB —BA tg. a + log. [CB + CA] - log. [CB - CÁj. Ezen egyenletből, ha az egyenlet jobb oldalán lévő adatok ismeretesek, az (A, B) irányát megállapítható (x) szög kiszámítható. Azonban miként később látni fogjuk, jelen műszer segélyével az (x) szög minden számítás nélkül állapítható meg. Az egyenletnek jobb oldalán levő egyes adatok most már a következőképen határozhatók meg: 1. A műszert (A) pontban fölállítjuk. A (4) iránytű kilengése után a messzelátóval (C) pontot megirányítjuk és a (7) ablakon át leolvassuk (A —C) irány deklinációját. (Ugyancsak (A) pontból megmérjük (A—C) távolságot is.) Ezután (B) pontban állítjuk föl a műszer^ olykép, hogy a födő (8, 9) skáláinak O-pontjai egymásra essenek. A műszert most ilyen alapállásban óvatosan addig forgatjuk, míg a (7) ablakban a mágnestűskálán ugyanazon deklinációszög jelenik meg, mint amennyit (A) pontban leolvastunk. Ezáltal a távcső által (B)-ben egy az (A—C) iránnyal párhuzamos (B—D) irányt jelöltünk meg. Ha most a (2) tokot ugyanazon helyzetben rögzítve, a (6) födőtárcsa, illetve távcső elforgatásával (C) pontot irányítjuk meg, akkor' a műszeren (c) szög automatikusan képződik. Mivel pedig a perem skáláján álló szám 90° = —- fejez ki, az ott álló szögszám tehát nem más, mint a keresett (a) szögé. Szóval (a) szöget a műszerről közvetlenül leolvassuk anélkül, hogy (C)-be kellene mennünk. (Ugyancsak megmérjük itt (BC) távolságot is. 2. (x) szög meghatározása. Ismeretes már most (a) szög, (BC) és (AC) távolságok: ezek után a fenék számoló korongjáról következőleg olvashatjuk le az (x) szöget: (BC) és (AC) távolságoknak összegét és különbségét képezzük. (Ezt ismert módon a födőtárcsán számítás nélkül elvégezhetjük.) A fenéken az egyik szám- (távolság-) skálán (BC) és (AC) összegét, a másikon ,a különbségét a tárcsa megfelelő elfordításával egymásra állítjuk, azon a szögskálán, amelyik mellett az összeg skálája fekszik, fölkeressük az (a), szöget, a (24) mutatót reáállítjuk s a másik szócskáiéról a mutató széle mellett leolvasható szögben megkapjuk (x) szöget. 3. az irány megjelölése. Ezután az (a) és (x) szögnek összegét (vagy különbségét) véve ezen (a) x szöggel a (C)-re irányított távcsövet elfordítjuk, amikor is a fonálkereszt a keresett (AB) irányt megjelöli. • . Fönti példából láttuk, hogyan használható föl jelen műszer iránymegállapításra, a következő példa szolgáljon annak bemutatására, hogy hogyan használható föl jelen műszer távolságmérésre. Legyen pl. az 5.
