76786. lajstromszámú szabadalom • Relais hullámzóáramok számára
\ — 3 — gyanánt van foganatosítva. A (K) katóda egy (Rw) szabályozóellenállással (2. ábra) van összekötve, mely utóbbi az izzó fémszalagok hőmérsékletét szabályozza és a (Q) egyenáramú forráshoz van kötve. Az (A) anóda a (Pl) primértekeres közbekapcsolása mellett ugyanazon áramforrás pozitív sarkával van összekötve. Az (Rw) szabályozóellenállással, továbbá (o)-nél egy második transzformátor szekundértekercsének közbekapcsolásával a (H) segédelektróda van összekötve. Mint azt a 2. ábra mutatja, a (B) mikrofonáramkör a (P) primértekercs által induktív hatást fejt ki a gázáramra (K) és (II) között, A (K) katóda és a (H) segédelektróda között jelenlevő feszültséget az (Rw) szabályozóellenállás (c) kontaktusának beállítása által határozzuk meg. A szabályozható feszültségnek ezen bekapcsolása a kísérletek szerint egy a róla is érzékenysége részére rendkívül fontos elrendezésnek bizonyult, mert a gázkibocsátócsőben egy százalékszerűen erős ellenállásváltozás csak pontosan meghatározott feszíiltségértéknél kezdődik meg és ez az érték a csőben uralkodó gáznyomástól, a katóda hőmérsékletétől stb. függ. Kísérletek által már megállapíttatott, hogy nagyobb áramerősségeknél és pedig olyanoknál, melyek a relaist gyakorlatilag használhatóvá teszik, a (H) segédelektródának a csőkeresztmetszetet, mint említettük, teljesen el kell zárnia, mert máskülönben a gázáram mellékzárlatai lépnek föl, melyek a relaishatást csaknem teljesen megszüntetik. A relais működési módja a következő: A mikrofonáramkör által a (PS) transzformátoron át a (K) és (H) között levő áramkörre indukciós úton átvitt áramok a gázkibocsátócső ellenfeszültségét, illetve ellenállását változtatják, úgy hogy az (A) anóclán áthaladó főáram a második (Pl, SÍ) transzformátor által a (T) távbeszélőre hat. Mint említettük az esetben, ha (K) és (H) között meghatározott feszültségkülönbség van jelen, — mely a (c) csúszókontaktus által beállítható — akkor a gázkibocsátásnak a segédelektróda által előidézett ellenállása rendkívül érzékeny és ilymódon a mikrofon ellenállásváltozásaiból eredő csekély feszültségingadozások elegendők, hogy a kibocsátócsőben az áramerősség igen erősen változtattassék, úgy hogy erősebb relaishatást érünk el. A 2a. ábrában egy második (KI) kaloda van elrendezve, mely egy különálló (B) áramforrással van összekötve, mely utóbbinak positiv sarkához a transzformátor közbeiktatása mellett a (H) elektróda van kapcsolva. Minthogy ezen kapcsalásnál a (KI) katóda hőmérséklete a (K) katódától függetlenül választható, ennekfolytán a (Ki) katódánál a csökkenés a szalagok megfelelő magas hőmérséklete által erősebben mérsékelhető és ehhez képest a (P5) transzformátor áramingadozásai növelhetők, anélkül, hogy az anódához haladó főáram a kibocsátócsőben lényegesen emelkedik. A főkatóda hőmérséklete és ezzel együtt az (A) anódán áthaladó áramerősség’ ugyan is nem növelhető tetszésszerint, mert egy meghatározott, a csőkeresztmetszet által adott legnagyobb áramerősségnél a relais érzékenysége ismét csökkenik. A 3. ábra a relaisnak egy másik kiviteli alakját mutatja. E relaisnél a (K) katóda üreges tükör gyanánt van kiképezve, hogy a tőle kiinduló sugarak egy nyalábbá egyesíttessenek. (H) jelöli a segédelektródát, mely a katóda és anóda között ebben az esetben válaszfal gyanánt van elrendezve és ellenzőnyílással bir, melynek nagysága megfelel a sugárnyaláb keresztmetszetének. Az (A) anóda ismert módon a (Q) telep pozitív sarkához van kötve. Az (E) elektrómágnespár a mikrofonnal és a (B) teleppel sorozatosan van kapcsolva. A (H) segédelektróda ellenzőnyílásába egy lyukasztott bádog, rács vagy e kettőnek egyesítése van behelyezve, hogy a cső ellenfeszültsége, illetve befolyásolandó főellenállása (K) és (A) között növeltes\ JlBAs
