76705. lajstromszámú szabadalom • Váltót pótló berendezés sínen járó járművekhez

— 2 —

tása teszi a váltókezelő személyzet föladatát, hiányzik. Ehelyett a sinek közt és pedig a sintávolság első és harmadik negyedében (vagy első és negyedik ötödében: lásd II. kiviteli alak) vagy máshol, még két rövid (E és F) sin van elhelyezve és pedig vályúszerű sinek (a közbenső nyomkarimás vezérkerekek számára). Ezek mindegyikének hajlása a tőle tneszszebbre l'évő külső sin hajtásával azonos, azaz mindegyik azzal a sínnel párhuzamos, amelytől távolabb van. Ezek a vályús kiképzésű sinek — melyeket „vezérsineknek“ nevezek — kétfélekép szerkeszthetők. E kiviteli alaknál olyanok, amilyeneket az V. ábra mutat a (G— H) vonal keresztmetszetében, hogy t. i. körülbelül 5 cm.-re kiemelkednek a szélső sinek fölött s rövidek, amennyiben körülbelül ott végződnek, ahol az elágazás után az új sinek (VI. ábra B—C) kezdetüket vették. A vezérsin másik alakja csak a találmány második kiviteli alakjánál fordulhat elő, mint látni fogjuk. A vezérsinek berendezése balra kitérésnél ugyanaz, csakhogy akkor a baloldali (E) vezérsin egyenes, a jobboldali (F) hajlított.

A találmány működése a következő:

Tegyük föl, hogy (VI. ábra) a kocsi az (A—C) sinen a nyíl irányában halad és át kell mennie a (B—D) sínpárra. A vezető a tengely jobboldalán lévő vezérkereket megfelelő szerkezettel annak baloldalára fogja húzni. Ha azután a vezérkerekek a vezérsinnek megfelelő helyzetbe jutottak, ezen helyzetükben a tengelyirányú elcsúszás ellen a megfelelő szerkezettel rögzíti. A kocsi eközben tovább halad a kitérő felé (VI. ábra), a vezérkerekek a föld színe fölött lebegve. Lebegnek mindaddig, míg a kitérőnek (E) vezérsine fölé nem érnek. Ez magasabb a szélső síneknél, úgy hogy érintkezésbe jő a vezérkerékkel, mely az (E) vezérsínnek táguló nyílásán könnyen behatol, súrlódni és forogni kezd s a kocsi terhét a baloldali (A) sínről átvéve, a kocsit jobbfelé tereli. Néhány pillanatig a kocsi

bal kereke a levegőben van: míg az (A) és (B) sinek közti űr fölött át nem haladott; ekkor ráhelyezkedik a kitérő (B) sínre, mire a (C) vezérkerék is azonnal elhagyja az (E) vezérsint. A kocsi a (B—D) kitérő sinen halad tovább, anélkül, hogy a kitérésnél legcsekélyebbet zökkent volna, mert a vezérkerék simán átvette a bal kerék szerepét, anélkül, hogy a kocsi egy pillanatig megingott volna, miután természetesen azt a különbséget, mely a külső kerekek és a vezérkerék sugara közt (a nvomkarimáig) van, kipótolja a vezérsín magassága a többi sínek fölött.

Ha a vezető ugyanezen irányból jőve, egyenesen akar tovább haladni, a vezérkereket jobbra állítja. Ha ellenkező irányból jő a kocsi, a vezárkerék megfelelő állása mellett ismét zökkenés nélkül visszatér az első sínre.

A találmány másik kiviteli alakjának egyik példáját a lí. és ÍV. ábrákon látjuk, itt fii. ábra) minden (A) kocsitengely alatt, magának a kocsi alvázának nyúlványaiban elhelyezett csapágyakban, egvegy a kocsitengellyel párhuzamos tengely (B) van forgathatóan elhelyezve s a belőle merőlegesen kiágazó tartórudak hordiák a végükön lévő csapágyakban vízszintesen forgó tengelyekre húzott két ÍC. Cl) vezérkereket — egyet a jobb a egyet a bal kerék közelében — melyek a kocsikerekeknél jelentékenyen kisebbek. 4 két vezérkerék tartórúdjai 45n-nyi (vagy ennél nagyobb) szög alatti elállításban vannak a (B) tartótengelyre erősítve, úgy hogy ha az egyik vezérkerék függőlegesen lefelé függve, a vezérsinen futhat, akkor a másik vezérkerék tartórúdjai a függőlegeshez 45° (vagy ennél nagyobb) szög elhajlást mutatnak, tehát ezen vezérkerék a vezérsin fölött lebeg s azt nem érintheti. (Lásd a vezérkereket oldalnézetben mutató IV. ábrát.) E vezérkerekek a kocsiból mozgathatók, azaz sii- Iveszthetők és fölemelhetők. A használandó vezérkerék legmélyebb helyzetét foglalja el s e helyzetében előre vagy hátra elmozdulása ellen megfelelő szerke-