76406. lajstromszámú szabadalom • Berendezés földtávírási hírközlés céljaira
nem-szigeteit egyes huzalokból állítjuk elő, amelyeket mindenkor csak a berendezés felállítása helyén rendezünk el alkalmas módon, amennyiben egy vagy több huzalt — az utóbbi esetben egymás mellett — egyenesre kinyújtunk és egyenes barázdákban helyezünk el, amelyeket pl. az ásó lapjával vágunk a talajba. Az elhelyezés után a barázdákat henger rávezetése vagy döngölés vagy beiszapolás útján elzárjuk úgy, hogy a huzal minden oldalon jól érintkezik a földdel. A barázdákat célszerűen ekével is vonhatjuk, mely esetleg több ekevassal van ellátva. Mindegyik elektróda vagy ilyen egyes huzalból, vagy több egymással párhuzamosan elhelyezett huzalból áll, amelyek egyetlen pont — rendszerint a feszültség hozzávezető pontja — kivételével összeköttetés nélkül maradnak. Az ilyen huzalelektródák elhelyezése dróthálók elhelyezésénél sokkal könnyebben foganatosítható még akkor is, ha esetleg túlszáraz talaj folytán vagy lövedékek elleni védelem céljából kb. egy méter mélységű árkot kell készíteni. A huzalok, különösen egymással párhuzamos huzalok elhelyezésénél bizonyos szabályok követendők, amelyektől az el érhető hatótávolság függ. Mindenek előtt célszerű, ha az egy-egy oldalon lévő elektródáknak egymástól való legkisebb távolságát legalább is az állomási bázis felével egyenlőnek választjuk, ahol is állomási bázis alatt az elektródáknak egy mástól való legnagyobb távolsága értendő. Ha az elektródákat összébb toljuk, úgy ezzel az egyik elektródáról a másikra való áramátvitelt, azoknak közvetlen közelében, annyira fokozzuk, hogy a kiiljebb fekvő árammező intenzitása és ezzel a hatótávolság jelentékenyen csökken. Nem szabad továbbá az eddigi fölfogás szerint eljárnunk, mely szerint egymástól lehetőleg messzire elágaztatott elektródákra, a jelen esetben tehát az elektródákat alkotó egymással párhuzamos huzalok között lehetőleg nagy távolságra kellene törekednünk, hanem kétkét huzal közötti távolság legföljebb kb. két méterre választandó, mert ezen távolságon túl a vezetőképességnek észrevehető fokozódása többé be nem következik. Másrészt a huzaltávolsággal nem szabad kb. 10. cm. alá mennünk, ha jelentékeny anyagtöbblet és földmunkatöbblet nélkül két egymással párhuzamos huzalnak lényegesen jobb vezetőképességét (X-t) akarunk elérni. Megejtett kísérletek szerint, a huzalok közötti két méternyi távolság esetén a vezetőképesség egyetlen, azonos hosszúságú huzal vezetőképességének kb. kétszerese, vagyis X = 2a, ahol (aj az említett egyetlen huzal vezetőképessége; továbbá 100 cm. távolságnál = 1,60 a 50 ,, ., = 1,55 a 20 „ = 1,47 a 10 „ • „ = 1,40 a. Körülbelül 5 cm.-nyi távolságnál a vezetőképességnek az egyes huzallal szemben mutatkozó növekedése már csak kb. 20% úgy, hogy az ily en, egymáshoz igen közeli elhelyezés esetén aránytalanul sok anyagra van szükség. így pl. az elektródának 3,4 a-val egyenlő összvezetőképessége, melyet 50 cm.-nyi huzaltávolság mellett három huzallal érünk el, 5 cm.nyi huzal távolság esetén már csak 4 huzallal érhető el, melyek minden körülmények között 15—30 cm. szélességű árok kiemelését teszik szükségessé, míg az előbbi esetben csak három barázdát kell vonnunk, ami gyorsan foganatosítható. Emellett az egyes huzal hosszának is meghatározott szerepe van; így pl. közepesen alkalmas talaj és 300 m.-nyi bázishossz esetén 3 km. hatótávolság számára (150 Watt energiaszükséglet) az egyetlen huzal hossza kb. 75 m. Ha a hatótávolságot háromszorosára akarjuk fokozni, úgy erre a célra legelőnyösebb további huzaloknak párhuzamos elhelyezése, ahelyett, hogy a már elhelyezett huzalt meghosszabbítanék; az utóbbi célra ugyanis a huzalt részben ismét ki kellene emelnünk, hogy a megadott szabály szerint az egy-egy oldalon lévő elektródák NYOMD
