76406. lajstromszámú szabadalom • Berendezés földtávírási hírközlés céljaira
közötti, betartandó legkisebb távolságot létesítsük. Ezenkívül azonban célszerűen nem fogunk három egymással párhuzamos kiegészítő huzalhoz való árkot készíteni, hanem egymástól 50—50 cm.-nyi távolságban két barázdát vonunk két kiegészítő huzal számára, ami sokkal gyorsabban foganatosítható. A mellékelt rajzok 1. ábráján a—b bázisú jeladóállomás van föltüntetve, mely a nyíl irányában, távol fekvő vevőállomással közlekedik. Az (i) tekercs a jeladókészüléket .jelenti. mely az elektródákat egymással összekötő, a rajzon szakadozottan föltüntetett vezetékbe van iktatva, A teljes vonalú körivek azt az árammezőt szemléltetik, amely két pontszerű (a, b) elektródából (lemezből) indulna ki, míg a szaka dozott vonalak a huzalokból alkotott elektródák közötti áram mezőt mutatják. A belső elektródaközelítés hatása a rajz alapján közvetlenül látható. A kísérletek azt mutatták, hogy ;i hatótávolság közelítőleg arányos az (L. d.) kifejezéssel, ahol (L) egy elektróda hossza (d) pedig a belső távolnál/. A második ábra görbe alakjában szemlélteti az (L. d.) kifejezés- ! nek a, (B) bázishossz változásával járó változása mértékét, ahol is az (L. d.) kifejezés az (L — B4) nél éri el maximumát. A ábra az elektródáknak az 1. ábra j szerintihez hasonló elrendezését mutatja, csakhogy itt mindegyik elektródát három i észhuzal alkotja. (Megjegyzendő, hogy az ábrák nincsenek léptékben rajzolva.) Az elektródák hosszirányának az adóállomás bázisvonalához viszony ított helyzete általában véve tetszőleges lehet, csekély hatótávolság esetén azonban az elektródáknak egymáshoz képest szög alatti elhelyezésével az árammezőt erősíthetjük vagy gyengíthetjük és pedig • zen gyengítést pl. eneryiacsökkentéssel kombinálva foganatosíthatjuk oly célból, hogy a vevőállomás mögött lévő ellenséges állomás részére az együtthallgatást lehetetlenné tegyük oly módon, hogy csuAHIBAS pán a saját vevőállomásunk részére még éppen elegendő energiát bocsátunk ki. Ugyanezen módszereket vagy további elektródáknak a 4. ábra szerinti csillagalakú hozzátételét vagy középelektródának az 5. ábrán látható elrendezését alkalmazhatjuk még arra, hogy helyi talajakadályokat legyőzzünk. Ha az árammezőt, mely általában véve a bázisvonalhoz szimmetrikusan képződik, az egyik oldalon erősíteni akarjuk, úgy az elektródák alkotta szögnek ezen oldal felé kell nyílnia, amint azt a 6. ábra mutatja, ahol is az (E) vevőállomás felé kell erősített energiát kibocsájtani. A vevőállomáson a huzalelektródák a bázisvonalhoz célszerűen szög alatt vagy merőlegesen állhatnak, oly célból, hogy az árammezőből több energiát vehessünk föl, amint azt a 7. ábra szemlélteti, ahol is a nyíl a jeladás irányát mutatja. Az elektródákat a bázisvonal fölött meghosszabbítva, vagv amint szakadozott vonalakkal jeleztük, megfordítva, vagyis a bázisvonal alatt is elrendezhetjük. A jeladás alkalmával zavarólag ható, egyik vagy másik módon elrendezett jelvevő elektródák kikapcsolása célszerűen önműködően, a jeladó billentyű kezelése alkalmával történhetik. Ha ezt el akarjuk kerülni, úgy ezen elektródákat akár az I. ábra szerint, akár a bázisra merőlegesen rendezhetjük el, amint azt a 8. ábra mutatja; ilyenkor azonban mindeneseti e szimmetrikus árammező létesül. A készülékből az elektródához vezető vezeték csatlakozási pontja tetszőleges helyen választható, ha az elektróda jól vezető anyagból (rézből) van. Más anyag (vas, acél) esetén előnyösen az elektróda végpontjai között oly helyen lévő csatlakozási pontot választhatunk, hogy az elektródákat már most mindkét végpontja felé átjáró áram eléggé erős legyen arra, hogy az elektróda hosszában az árammező kiterjedésére kedvező potenciál elosztást idézzen elő. A 9. ábra a hatótávolságnak a huzaltávolságtól való említett függését mii 7040« j !
