76367. lajstromszámú szabadalom • Jelzőlámpa kétállítós angol váltókhoz

el van födve. A (Wl) fal kivágásának baloldali része közvetlenül a (Bl) ellenző (El) kivágásához csatlakozik, a (Bl) ellenző eltolásánál tehát a zavarási kép keskeny sáv alakjában azonnal megjelenik. A felezőállásban az ellenző és a lámpafal kivágásai egymást födik úgy, hogy a zavarási ábrát képező téglány itt éri el legnagyobb szélességét. Ha a (Bl) ellenzőt balfelé tovább eltoljuk, a fehér sáv ismét keskenyedik, míg végül a (Bl) ellenző baloldali végső helyzetének elérésénél a zavarási ábrát képező fehér téglány ismét eltűnt. A zavarási ábra föltűnőbbé tételének más módja a 6. ábrán van föltüntetve, ahol a (Bl) és (B2) ellenzőkön egy-egy háromszögalakú, a (dl), illetve (d2) pont körül forgatható (Dl), illetve (D2) ellenző van elrendezve; ezen ellenzők az (Ml), illetve (M2) karok segélyével működtethetők. A (Bl) ellenzők jobboldali végső helyzetében a három szögalakú (Dl) ellenző a nyílábrát teljesen szabadonhagyja, míg a felezőállásban a háromiszögálakú ellenző a keskenyszárú nyíl egyes részeit elföldi, mint ez a 6. ábrán a (B2) ellenzőre vonatkozólag látható; a másik végső helyzetben — a (Bl) ellenző esetében a baloldali véghelyzetben. — a nyíl amúgy is el van födve úgy, hogy a háromszögalakú ellenző helyzete a képre nincs befolyással. Az 1. ábrán látható elrendezésnél, ahol a (Bl) és (B2) ellenzőket a dróthuzal közvetlenül működteti, az ellenzők mozgása ugyan mindjárt a csúcssín átállításának megkezdésekor megindul, a

(Bl) és (B2) ellenzők azonban felezőállásukat csak akkor érik el, ha. a csúcssínek már a középhelyzetben vannak; az ellenzők eltolódása tehát a kettős dróthuzal egész beállítási útjára egyenletesen oszlik el. A biztonság érdeke azonban megkivánja, hogy a

lámpa zavarási ábrája a csúcssínek minden legkisebb elmozdulásánál je. lentkezzék és hogy a zavarási ábra lehetőleg csak akkor szűnjék meg, ha a csúcssínek már teljesen a fősínekhez fekszenek. A találmány értelmében ez azáltal érhető el, hogy az ellenzők már a dróthuzal kis elmozdulásánál véghelyzetbő^ a felezőállásba tolatnak, míg a dróthuzal útjának legnagyobb része üresjárásként elvész és csakis az út utolsó szakasza liasznosíttatik ismét az ellenzők elmozdítására. A 8. ábrán ezen elrendezés példája gyanánt azt az esetet tűntettük föl, amikor a dróthuzal útjába az (al, a2, a3, a4) ütközők vannak beiktatva, melyek a (Bl), illetve (B2) ellenzőre hatnak. A dróthuzal nincs az (Ll, L2) fülekbe beakasztva, hanem a furattal ellátott (L2) fülön keresztülmegy és az ellenzőt az (al, a2) ütközők, csomók, a drótra forrasztott gombok stb. viszik magukkai. Hogy az ellenző a drót huzal elmozdulásánál mindjárt el is tolassék, példaképen a (Bl) ellenzőre egy rúgó, a (B2) ellenzőre pedig egy súly hatását tételeztük föl. Az (F) rúgó a (Bl) ellenzőnek a baloldali véghelyzetbe való elmozdulásánál megfeszült és a (Bl) ellenzőt azonnal a felezőállásba mozgatja, mihelyt ezt a dróthuzal, illetve az (a2) ütköző megengedi. A (B2) ellenzőnél ugyanezt a szerepet a kétkarú (H) emelőn alkalmazott (H) súly tölti be. A 9., 10., 11. és 12. ábrán kényszermozgású ellenzőhajtások vannak föltűntetve. A kettős dióthuzal mindezen esetekben az (R) csigában végződik és ezen csigát a drót végzett útjának, illetve a váltónyelvek löketének megfelelő mértékben forgatja el. Az (R) csiga a 9. és 12. ábra szerint az (m, n) ütközőkkel és a (Y) reteszelőperemmel van ellátva, melyek a háromkarú (KI, K2, K3) emelővel működnek együtt. Ezen emelő (K2) kai'ját a 9. ábrán az (n) iitköző magával vitte, ami által a (K3) kar jobbfelé kilengett és a (B2) ellenzőt jobbra eltolta. Az (R) csigának az óramutató járása irányában való elforgásánál a (K2) emelőkar kényszermozgású a,n lefelé szoríttatik. A (KI) és (K2) emelőkarok végei most a (V) el reteszelőperem által min-